reggeli dicséret

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. 46. Zsoltár 11. vers Ha egy percre csendben maradnál, talán meghallanád, amit a saját hangodtól talán soha nem hallottál még. A 46. Zsoltár, ami alapján – a hagyomány szerint – Luther Márton az “ Erős vár a mi Istenünk ” kezdetű, gyönyörű éneket írta, (egyik személyes kedvencemet) egy furcsa párbeszédet örökít meg. Az első tíz versben Isten csodálatos hatalmáról énekel a nép, arról, hogy még a legnagyobb krízisben is van, akire támaszkodhatunk, mert Isten megóv bennünket minden bajtól. Arról zengenek, hogy “ a népek háborognak, országok inognak, ha mennydörög az Úr ” és hogy “ háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. ” Mire a tizedik vershez érünk, el tudjuk képzelni, hogy az éneklő tömeg egyre hangosabban zengi a dicséretet a mennyek felé, amikor váratlanul Isten is megszólal: Csendesedjetek el! Erre már az éneklők se mernek...

Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. Zsoltárok 34. fejezet 9 . "Attól kezdve mindig együtt voltunk, úgy voltunk, mint  a borsó meg a héja ." - szól a híres Forrest Gump idézet. De kevesen tudják, hogy ez az angol szólás-mondás egy fordítási hibából jött létre. Ugyanis az angol konyhában a borsó meg a répa szétválaszthatlan egymástól. Mire azonban magyarra fordították, már "borsó meg a héjja" lett belőle. De hogy kapcsolódik ez a fenti igéhez? Az eredeti (héber) nyelvben úgy olvashatjuk "ízleljétek és lásátok". Isten létezése nem egy elméleti megtapasztalás, hanem gyakorlati valóság. Minden érzékszervemmel meg tudom tapasztalni. Olyan közeli kapcsolatban vagyok vele "mint a borsó meg a héjja". Az angol Bibliában pedig nem a "hapy" szó áll, hanem a "blessed". Tehát nem csak boldog, hanem áldott. Dávid király írta ezt a zsoltárt amikor Saul elől a Filiszteusokhoz menekült. Ákis király hadv...

De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! Zsoltárok könyve 73:23-26 Ászáf nem tartozik a Biblia legismertebb szereplői közé. A Zsoltárok könyvén kívül talán csak 1-2 helyen említik röviden a nevét. Ebből a néhány szakaszból viszont megtudhatjuk róla azt, hogy valamikor Dávid és Salamon korában élt, abban a kivételes időszakban, amikor a szentély, Isten népének vallási központja, többé-kevésbé az Isten által eltervezett módon nyitva volt és működött. Sőt, Ászáf egy különleges, fontos feladatot látott el a szentély körül: ő volt a templomi énekesek, zenészek egyik vezetője, és (amint azt a Zsoltárok könyvében is látjuk) dalszövegírója. Talán ma azt mondhatnánk, hogy ő volt a dicsőítő kórus vezetője. És ez hatalmas felelősség, hi...

Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Zsoltárok könyve 16:5 A költészet akkor igazán jó, ha értjük a költő képeit, hasonlatait. De minél régebbi a költemény, annál nehezebb ez, hiszen egyre távolabb kerülünk a művész megélésétől, tapasztalatától, az őt körülvevő világtól. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne érthetnénk meg Dávid király zsoltárait, hiszen, mint minden más költő, ő is univerzális emberi érzelmekről, megélésekről ír. De minél jobban értjük a képeket, hasonlatokat, annál inkább el tudunk merülni a zsoltáros érzéseiben. Így van ez a mai igeverssel is. A költő osztályrészről, pohárról, kézről és sorsról beszél. De mit is jelent ez pontosan? Az osztályrész szó valójában örökséget jelent, aminek nagyon nagy jelentősége volt Isten ószövetségi népének társadalmában. Az örökség szent és sérthetetlen volt, hiszen ez volt a család mindene, és maga Isten adta törvénybe, hogy az örökséget csak családon belül lehessen továbbadni. Tehát a származási ...

A karmesternek: Dávid zsoltára. Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! Mert te vagy az én sziklaváram; vezess és terelgess engem nevedért! Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten! Zsoltárok könyve 31:1-6 A király vérdíjat tűzött ki a fejére, és egyik pillanatról a másikra az addig sikeres hadvezérből körözött személy lett. Az életével játszott mindaz, aki valamilyen segítséget nyújtott neki. Településről településre menekült, a nyomában jártak az uralkodó emberei, és minden követ, minden kapcsolatot megmozgattak, minden eszközt felhasználtak annak érdekében, hogy kézre kerítsék az egykor Góliát felett győzelmet arató ifjút. Hazája kivetette magából, az ellenség számára azonban túl zsidó volt. Hozott nem egy rossz döntést, követett el hibákat, a Bibl...

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit! Zsoltárok könyve 118:17 De milyen tetteket? A 118. Zsoltár az egyik, ha nem a leggyakrabban idézett zsoltár a Bibliánkban. Ha nem is teljes egészében, de egyik-másik versét, vagy azok részeit gyakran hallhatjuk viszont igehirdetésekben, vagy egyházi énekekben (pl. 24. vers ). Ami még ennél is érdekesebb, az az, hogy az Újszövetségben is sok helyen, sok mindenki szájából elhangzik a zsoltár egy-egy részlete, gondolj csak a 6. versre ( Róm. 8:31 ; Zsid. 13:6 ), vagy a 22-23. és a 25-26. versekre! Miért olyan hatásos ez a zsoltár, és miért idézzük több ezer éve újra, meg újra a szavait? A válasz már az első mondatban megtalálható: “Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” Sőt, nem is csak az első – az első négy vers apró eltéréssel, de ugyanezt az igazságot írja le: Isten szeretete örökké tart. Erre emlékeztet bennünket minden egyes sora. Isten örökké tartó, változatlan szeretettel szeret téged, ami nem függ kör...

„Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” Zsoltárok könyve 100 Hogy vagy, Kedves Olvasó? Milyen hetet hagysz magad mögött? Mik voltak benne a kihívások és az örömök? Milyen áldásokat fedeztél fel? Milyen győzelmeid voltak? Melyek voltak azok a(z akár aprónak tűnő) lépések, amiket te igenis megtettél, és büszke vagy rájuk? Mi az, ami aggasztott vagy talán még mindig aggaszt? Mi keltett benned félelmet, és mi volt az, ami lelkesített? Miért vagy hálás? Ma reggel engedd meg magadnak ezt a 10 percet, hogy beszélgethess ezekről a kérdésekről Istennel! Engedd meg magadnak az időt arra, hogy kizárd egy kicsit a külvilágot, hogy csak te legyél ott és Ő. Nem tudom,...

Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek! Zsoltárok könyve 42:12 COVID alatt kitaláltam, hogy eljárok futni. Mivel nem nagyon mozogtam, be voltam zárva, úgy gondoltam ez jó lesz. Mindenkinek szüksége van a mozgásra, és mi lenne jobb mozgás, mint a futás?! Persze elindultam, és futottam, majd körülbelül 100 méter után úgy éreztem, hogy lehet nem volt olyan jó ötlet, egy kilométer után pedig már biztos voltam benne, hogy nem volt jó ötlet, mégsem ugrottam fel a következő hazafele tartó villamosra. Helyette futottam tovább, mert a célra figyeltem a fájdalom helyett. Elfáradhatsz! Senki sem mondta, hogy nem lehetsz fáradt. Senki sem mondta, hogy nem lehet eleged a küzdelmekből. Senki sem mondta, hogy nem érezheted kimerültnek magad egy nehéz nap után. A fenti ige nem erről szól. Nem egy önkínzásra alkalmas szöveg, amit elolvasol fáradtan, és konstatálod magadban, hogy még ezt is elrontottad. Elfáradhatsz! Kórah ...

"Ments meg, mert vért ontottam, ó, Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem." Zsoltárok könyve 51. fejezet, 16. vers   Isten szabadságra teremtett bennünket. Életünk során szabadságra vágyunk és törekszünk. De vajon hol van ez, és hogyan lehet elérni a valódi szabadságot? A fentebb idézett zsoltárhoz kapcsolódó bibliai történet sokat segíthet ennek megértésében. A történet Dávid királyról szól, aki szabadulásra vágyott, és végül, nagy küzdelmek árán tudta csak megszerezni azt. Az egész ott kezdődött, hogy egy alkalommal Dávid—aki éppen az unalomtól és gyötrő vágyaitól akart megszabadulni—teherbe ejtette szomszédját, aki történetesen férjnél volt, a férfi pedig éppen a király háborúját vívta a harctéren. Hogy fény ne derüljön a házasságtörésre, és megszabaduljon annak következményeitől, Dávid hazahívatta szomszédját a csatából, hátha a férfi majd hazatérve, feleségével tölti az éjszakát. A terv azonban balul sült el, a katona úgy tért vissza a csatatér...

Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Zsoltárok könyve 34:19 A városunkban több felekezettel összefogva, nagy erőkkel készülünk az idei Házasság Hetére. Ez az a hét február közepén, amikor az egész országban hangsúly kerül a házasság, a jó párkapcsolatok fontosságára. A tervezés közben egy alkalommal felmerült a kérdés: és mi a helyzet azokkal a párokkal, akik frissen váltak el, vagy komolyabb problémákkal küzdenek, mint amit egy előadás, vagy workshop keretein belül meg lehetne oldani? Mi a helyzet a megtört szívekkel? Néha nem elég a jótanács. De nem csak a párkapcsolatokról van szó. Beszélhetünk akár a munkahelyi problémákról is. “Nyolc óra munka…” énekli Nagy Feró, és a tapasztalat is azt mutatja, hogy a napunk – és így az életünk is közel – egyharmadát a munkahelyünkön töltjük. Sokszor olyan környezetben, ami feszültséggel, fájdalommal bénít bennünket. Toxikus főnökök, mérgező munkatársi környezet, kiszámíthatatlan, szeszélyes szabályok. Néha már ...

"Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor." Zsoltárok könyve 121:7-8 "Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?" ( Zsoltárok könyve 121 )  Kezemben egy csésze kávéval ülök a Tanács téren, 800 kilométerre az otthonomtól, idegen földön. Előttem a Cenk, a hegy tetején "Brasov" felirattal, a felvonó fel-alá szállítja turisták tömegeit. Turisták. Ma így hívjuk a vándort, aki otthonát elhagyva idegen földön tölti szabadidejét. Hogy mi okból teszi, azt mindenki maga tudja csak: búfelejtésből, szórakozásból kirándul-e az ember, vagy azért, hogy lelki élményt kapjon? Vagy csak azért, mert az egész élet egy nagy zarándoklat? Ahogy ezeken gondolkozom, eszembe jutnak a Zsidókhoz írt levél szavai, és azok az elődeink, akik kitartottak mindamellett, amiben hittek, noha tudták, csak "idegenek és jövevények a földön." ( A zsidókhoz írt levél 11:13 ) Amikor az ember idegen földre megy, bi...

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Zsoltárok könyve 90:12 C.S. Lewis Transzponálás című esszéjében egy nagyon szemléletes képet fest nekünk: egy nap belépett a kertben álló sötét szerszámos bódéba, és a réseken beszűrődő fényt szemlélte. Először a fénynyalábot vette észre, és ahogy a sugár útját szemlélte, meglátta a levegőben táncoló porszemeket, a repkedő bogarakat és magát a fényt. Ahogy azonban a fény útját követte, meglátta azt is, hogy honnan érkezik: a lyukon keresztül észrevette a bódé fölött magasló fák zöldellő leveleinek táncát, és a 150 milló kilométerrel a feje fölött világító napot is. Nem mindegy, hogy a fénysugarat, vagy a fény forrását tekintjük — esetleg a szerszámokat, melyekre a fény vetül. A napokat is többféleképpen számolhatjuk. Számolhatjuk úgy, mint aki csak a fénycsóvát látja: érzi, tapasztalja, számon tartja a napok múlását, ám ezt csak önmagáért teszi, semmi más haszna nincs belőle, csupán az, hogy látja, ahogy a napok, hetek, hón...

„Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten! De én elesett és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, Uram, ne késlekedj!” Zsoltárok könyve 70:5-6 Szeretem a zsoltárok őszinteségét. A százötven imádság közül, van olyan, amelyik akkor dicsőíti Istent, amikor tényleg minden szép és jó (mert valljuk be, azért előfordulhatnak ilyen napok is), vannak, amik kiáltanak Istenhez nehézségek, megpróbáltatások közepette, és van olyan is, ami mindennek ellenére dicsőíti a Mindenhatót. Ahol a zsoltáros egyértelműen a gödör mélyén van, ki is fejezi ezt, és mindezekkel együtt hálát és dicsőséget ad Istennek. Vannak örömtől dagadó énekek, és van olyan is, ami elejétől a végéig fájdalommal szól. Az emberi élet teljes érzelmi skáláját felölelik, és a legszebb ebben az, hogy ezeknek az érzelmeknek mind helyük van Isten imádatában. Mert Isten előtt tényleg lehetünk őszinték....

 "Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel." Zsoltárok könyve 77:15 Elmúlt az éjszaka. A hajnal első fénye aranylik a keleti látóhatáron. A napfény megcsillan a víz tükrén, az ablaküvegen, az utakon megjelenő egyre sűrűsödő járműveken. Lassan beindul az élet, a nyüzsgés. Kis idő múlva nyoma sincs az éjszaka csendjének, rezdületlenségének. Egy-két óra múlva már eszünkbe sem jut, és szinte már el sem tudjuk képzelni, milyen mozdulatlan, sötét és zajtalan volt az éjjel. Ehhez hasonlóan, egy mozdulatlan, sötét és zajtalan éjszakán nehéz felidézni a nappal világosságát, lármáját, eleven forgatagát. Különösen akkor igaz ez, ha álmatlanul fekszem az ágyon és nem tudok elaludni. Nem lehet mit tenni, nincs akihez odafordulhatnék, akit megszólíthatnék. A nyomasztó gondolatok, az élet nyugtalanító kérdései is könnyebben találják meg ilyenkor az elmét. Olyan távol van még a reggel, hogy szinte úgy tűnik, többé nem is fog eljönni. De akármilyen sötét és hoss...

Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat! Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire. Zsoltárok könyve 105:1-5 John Goldingay a 105. Zsoltárt tanulmányozva a "Zsoltárok Mindenkinek" ( Psalms for Everyone ) című kommentárjában egy nagyon kedves szokásról ír, amit minden évben, adventi időszakban megismétel a gyülekezetében, ahol szolgál. Az évnek ebben a szakában kioszt a gyülekezet tagjai között egy papírt, amin négy kérdés található: 1. Miért vagy különösen hálás az elmúlt évből? 2. A keresztény hitedben mit találsz a legépítőbb és legbátorítóbb dolognak ebben a pillanatban? 3. Milyen kérdéseid vannak a keresztény hiteddel kapcsolatban? 4. Milyen szövetséget (fogadalmat) kötsz a jövő évre nézve...

"Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja. Megmutatta szabadító erejét az Úr, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát."  Zsoltárok könyve 98:1-2 Időről-időre akadt egy liturgiai vezető a gyülekezetekben, ahol megfordultam, aki megelégelte, hogy hétről-hétre ugyanazokat az énekeket énekeltük az énekeskönyvünkből, és úgy gondolta, hogy mostantól minden héten tanulni fogunk egy-egy új éneket, hogy gyarapítsuk az ismert énekek listáját. Aztán teltek-múltak a hetek, és általában a legtöbb ilyen kezdeményezés kudarcba fulladt, és nem tudtuk, hogy miért. Talán a testvérek nem akarnak, vagy nem tudnak újabb énekeket tanulni? Vagy esetleg túlságosan ragaszkodnak a megszokottakhoz? Túl nehéz, vagy ismeretlen az új ének dallama, vagy szövege? Ezekben a beszélgetéseinkben általában mindig előkerült a fenti igeszakasz, vagy a tucatnyi hasonló felszólítás a Bibliából: " énekeljetek az Úrnak új éneket! " Akkor miér...

"Ha félek is, benned bízom!" Zsoltárok könyve 56:4 . vers Már kezd teher lenni számomra, hogy újra, meg újra magamat kell ismételnem, de sajnos a világ jelenlegi állapota nem ad más lehetőséget: 2020 egy szörnyű év. Persze mondhatnánk, hogy minden rosszban van valami jó, vagy hogy minden attól függ, hogyan állunk hozzá, de a tények önmagukért beszélnek. Tűzvész Ausztráliában, COVID-19, karantén, munkanélküliség, faji forrongások, stb. Az év során mindannyian eljutottunk már arra a pontra, amikor fel kellett kiáltanunk, és azt mondanunk, hogy “itt már csak Isten segíthet”, még akkor is, ha a létét esetleg nem ismerjük el. És nem kell nagy pszichológusnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja: legtöbben félünk tőle, hogy mi fog következni ezután. És most nyugodtan mondhatod, hogy te nem félsz, mert az egész (legyen szó bármiről is) csak fel van fújva, de ha nem ettől, akkor valami mástól szorul össze a gyomrod. Legyen az a saját megélhetésed, egészségügyi állapotod, vagy a családtag...

"Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” Zsoltárok könyve 34:9 Itt a tavasz, és ennél jobb dolgot elképzelni sem tudok. Persze  naptár szerint  már március elseje óta tavasz van, a csillagászati tavasz is beköszöntött már március 20-án, de mindent egybevetve igazán — legalábbis nálunk — csak most lett igazából tavasz. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy érzem, és látom. Érzem, hogy melegebb van, mint korábban volt, nap közben már nyitott ablaknál dolgozhatok. Este is jól esik egy kicsit sétálni a kertben, ahol már zöldülnek a fák és az első virágok már kinyitottak. Igen,  tudom , hogy itt a tavasz, de ami még fontosabb, hogy az  érzékszerveimmel  is tapasztalom. Nem elég csak tudni! Ha arra alapoztam volna, hogy mit  tudok,  akkor már március elsején egy szál pólóban flangáltam volna a városban, ami mondjuk ki, idén sem lett volna jó ötlet — még ha a március 15-i hóapokalipszis idén ki is m...

„Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!”   ( Zsolt 100:1-2,4 ) A Szentírásban nyomatékosan jelentkezik a vallásos ének és zene, mint olyan kifejezési mód, amely alkalmasabb az Isten iránt érzett hála és szeretet kifejezésére, mint a beszéd. Isten népe a hétköznapi életben átélt tapasztalatokat megénekelte, mely énekeket gyakran hangszerrel is kísérték. Főleg nagy munkálatok alkalmával, mint aratás, cséplés, szüret volt nagy jelentősége a közös éneklésnek. Az ének feledtette a fáradságot, közösséget formált a munkában résztvevőkből, és nem utolsó sorban az ember figyelmét a termés ajándékozójára fordította. Szinte minden elmondható énekelve Istennek (legyen az hála, panasz, félelem, szomorúság, vagy öröm), mégpedig olyan érzelmi szinten, ami puszta szóval szinte elérhetetlen. A Biblia azt is felfedi számunkra, hog...

Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg. Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk. (Zsoltárok 20, 8-9) A huszadik zsoltár a király zsoltárok közé tartozik. A királyért való könyörgés fontos szerepet töltött be a nép életében és még erőteljesebben kellett a királyért könyörögni, amikor valami veszély fenyegette, ha háborúba készült. Ilyen helyzet áll a huszadik zsoltár hátterében is és a 2-6 versben a papok könyörgését olvashatjuk. Talán ismerős ez ma is. Könyörgünk Istenhez elöljáróinkért, hogy úgy tudják vezetni a nemzetet, hogy az a legjobb legyen, Isten akaratával megegyező lehessen. Abban a háborúban, ahol az Istenéi küzdenek azokkal, akik Isten nélkül élnek ott egyértelmű bukás tapasztalható az istentelenek számára. Azok, akik Isten nélkül járnak „meghanyatlanak, és elesnek”, de akik Istenéi felkelnek és felsegítik egymást. Ezeket a verssorokat egy személy mondja, és az Úr nevéről e...