Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus 22, 2021

Ha hiszel...

Kép
“Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz.” Márk evangéliuma 9. fejezet 22-23. vers Kisfiam egy alkalommal belázasodott. Az apjára ütött. Ritkán beteg, de akkor nagyon. Felszökött a láza, és bármivel próbálkoztunk, nem ment le. Feleségemmel bevittük a kórházba, hogy segítsenek rajta. Végig az járt a fejünkben, hogy bárcsak inkább mi lennénk betegek. Ezerszer jobban viselnénk a helyzetet, ha mi feküdnénk, és rázna a hideg, mint hogy a kisfiunk szenvedjen. Jézus találkozik egy beteg gyermekkel és az apjával. Egy család ami a legnagyobb kínnal küzd. Nincs olyan fájdalom egy szülő számára, mint az, hogy a gyermeke beteg. Az apa már mindent megtett ami tőle tellett, de mind hiába. Egy lehetőség maradt, egy híres csodadoktor, vagy legalább a tanítványai. A tanítványok megpróbálják, és nem sikerül. Van az a pont, amikor az ember már feladja,

Kihez mehetnénk?

Kép
" Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje. " János evangéliuma  6. fejezet. 67-69 Minden veszteség közül az elhagyatottság az egyik legnehezebb. Ilyenkor nem egy kedvenc labdát vagy könyvet veszítünk el, hanem egy alapvető fontosságú biztonságot: hogy van valaki, akinek számítunk, és akire számíthatunk. Hiszen mindannyian kötődünk születésünktől fogva. Kötődünk először az édesanyánkhoz, aztán a hőseinkhez, a kortársainkhoz, végül a szerelmünkhöz és házastársunkhoz. Mindannyian úgy lettünk megalkotva, hogy alapvető szükségletünk a gondoskodás, a társ, a szeretni és szeretve lenni állapot. Sokféle módon lehet élni, de az egyedüllét érzésével nagyon nehéz. Jézus tanítványainak a tömege lemorzsolódott. Sokan követték Jézust, mert tetszett nekik, amit mondott. "Jól beszél!" - mondogatták maguk között. Nagyon ér

Kitartani — de miben?

De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Máté evangéliuma 24:13 A tanítványok a világ legégetőbb kérdéseinek egyikét tették fel Jézusnak, amikor az Olajfák hegyén nekiszegezték:  "mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?" ( Máté evangéliuma 24:3 ) Világ vége. Elég csak rágondolni, és sokunk hátán a szőr is feláll. Globális felmelegedés? Harmadik Világháború? Globális éhínség? Újabb világjárvány? Esetleg ezek kombinációja? Ki az, akiben nem merültek fel a tanítványokéhoz hasonló kérdések: hogyan lesz vége ennek a világnak, és legfőképp mikor? Jézus nem ad egyértelmű választ, inkább csak körülírja azt a ami várható, még mielőtt véget érne az ismert világ. Itt érdemes megállni egy pillanatra. Mikor Jézus a  "világ végéről" beszél akkor nem egyfajta globális megsemmisülésre utal. A jézusi világ végét sokkal inkább jellemezhetnénk úgy, ahogy sok másik helyen is utal rá a Biblia: a földi korszak végeként és egy új, véget nem érő "új-földi" korszak kez

Ki szabadít meg?

Kép
  „Óh én nyomorult ember kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.”   ( Rómabeliekhez írt levél 7. fejezet 24-25 . vers ) Mikor reggelente a tükörből egyre gyűröttebb arc néz vissza rám. Mikor látom az elmúlás nyomait, az egyre több ráncot, szarkalábat, ősz hajszálat, akkor belőlem is kiszakad: „ Óh én nyomorult ember kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?”     Mikor azt tapasztalom, hogy ugyanannak a munkának az elvégzéséhez ma több időre van szükségem, mint régen, hogy hamarabb elfáradok, és hogy egyre több mindenhez segítség kell, akkor még inkább úgy sóhajtozom:   „ Óh én nyomorult ember kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” Mikor azzal szembesülök, hogy már megint elbuktam, mert megint kiabáltam a gyerekkel, mert megint türelmetlen és szeretetlen voltam a házastársammal, mert megint hasztalan dolgok

A neked szánt feladat!

Kép
„És mondjátok meg Arkhipposznak: Legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban!” Pál levele a kolosséiakhoz 4.fejezet 17.vers Amikor az ember fiatal olyan sok tervvel indul neki az életnek és ez így van jól. Emlékszem, amikor pályaválasztás előtt álltam, akkor az esküvőszervezőtől egészen az állatorvosig minden szerettem volna lenni. Aztán jött egy tragédia, ami sok mindent átírt és végül egy teljesen más helyen kötöttem ki. A közel múltban egy újabb tragédia ismét felszínre hozta azt a régi álmot és most már azt érzem, hogy valóban az az én utam. Milyen sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy erre rájöjjek, hogy tudjam, merre is van az életfeladatom. Isten minden embert külön, egyedi, személyre szóló feladattal, vagy ha úgy tetszik, küldetéssel látta el! Az életünk folyamán megannyi tapasztalatot gyűjtünk. Megéljük az útkeresést, megismerjük az elszakadást, a valahova tartozást, a kihívások édes ízét és a kudarcok sanyarú hatását is. Mindezek ellen

Türelem és megbocsátás

Kép
"Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is." Pál apostol kolossébeliekhez írott levele 3. rész 13. verse Ízlelgetem a szavakat. Türelem, megbocsátás. Sokat hangoztatott, sokat prédikált, jóval kevesebbet átélt, megvalósított szavak. Nekünk, keresztényeknek, mindig is ez volt a gyengénk; elméletben tudjuk mi, de a gyakorlat sokszor mást mutat. Légy türelmes! - mondjuk a templomban, az imaházban. Aztán már hazafelé rádudálunk a figyelmetlen közlekedőre, aki akadályoz. Várok, én várok! - motyogunk az orrunk alatt, de szinte idegbajt kapunk, amikor kinyit a másik kassza és a mögöttünk levők előrébb kerülnek mint mi, mert későn kapcsoltunk és ha mi is átmennénk, semmivel sem lennénk előrébb. Megbocsátom én, persze, hogy meg, csak ugye nem felejtek. Mert hát bolond, az nem vagyok és nem hagyom, hogy mások csak úgy kihasználjanak. Meg egyébként is lennie kell valamilyen követ

5:1

Kép
“Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.” Pál levele a kolosséiakhoz 4. fejezet 6. vers Amikor kedves férjemmel anno jegyesoktatásra jártunk, a velünk foglalkozó lelkész egy külön alkalmat szentelt a házasságon belüli kommunikációnak. Ezen beszélt egy úgynevezett 5:1-es szabályról. Öt elismerésre, kedves megjegyzésre jusson egy negatív észrevétel.  Persze ezt ne úgy képzeljük el, hogyha valami bajunk van a másikkal, akkor gyorsan elmondjuk, hogy milyen szép a szeme, milyen jól néz ki, mennyire finomat főzött múlt héten vasárnap, köszönöm, hogy levitte a szemetet, és köszönöm, hogy bevásárolt három nappal ezelőtt, és nagy levegő, és végre a fejéhez lehet vágni, hogy már megint… és mindig… és te vagy az oka…  Hanem fontos, hogy figyeljünk az arányokra. Mert a negatív dolgok észrevétele nem okoz erőfeszítést, hiszen azokra szinte rááll a szemünk, az úgy zsigerből jön. Figyeljünk tudatosan arra, hogy észrevegyük és elismerjük a