reggeli dicséret

„Ezért találkoznak hát helyeslésemmel a Felkentért elviselt erotlenségek, bántalmazások, kényszerítések, üldöztetések, szorongatások; mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok hatalmas.” 2 Korinthus 12,10 „Pál így szól: "amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős." (II. Kor. 12:10) Ha felismerjük gyengeségünket, tanuljuk meg, hogy olyan erőben ne bízzunk, amellyel nem rendelkezünk. Semmi sincs oly nagy hatással viselkedésünk legmélyebb indítékaira, mint Jézus Krisztus megbocsátó szeretetének tudata. Semmi sem gyakorolhat oly erős befolyást a szívre, mint az az állandó tudat, hogy felelősséggel tartozunk Istennek. Istennel kell összeköttetésbe lépnünk, hogy a Szentlélek birtokba vegyen bennünket és alkalmassá tegyen arra, hogy felebarátainkkal is összeköttetésben legyünk. Ezért örüljetek, hogy Krisztus összekötött benneteket Istennel, és így a mennyei család tagjai lehettek. Mialatt magasabbra néztek önmagatoknál, állandóan tudatában lesztek az emberiség gyengeségének. Minél

„Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt” 1 Thessalonika 4:14 Az élet legkomolyabb dolga a halál. Egy ember sem kerülheti el. Hacsak… meg nem látja saját szemével Jézus eljövetelét, ami most már igencsak nagyon közel van! Mi erősítsen, ha elveszítünk valakit, vagy ha mi nézünk szembe vele? Jézus nem csupán ígéretet tett, hanem megjárta előttünk az utat. Élt, meghalt és harmadnapon feltámadott. Így egy biztos és erős alapot adott ahhoz, hogy mi is fel fogunk támadni! Csak csodálni tudom, hogy Jézus mennyire segítőkész, amikor ilyen komoly kérdésről van szó!

„Lásd, csupán arra jöttem rá, hogy Isten az embereket becsületeseknek teremtette, csakhogy ők mindenféle okoskodásokhoz folyamodtak.” Prédikátor könyve 7:29 Salamon király egyik „bölcsesség-kereső” útja végén jelentette ki a ma reggel olvasott mondatot. Kutatásai során megbizonyosodott arról, hogy bár kezdetben Isten az embert igaznak, becsületesnek teremtette, az ember okoskodásai révén gonosszá vált. Pár verssel korábban ugyanebben a fejezetben ezt olvassuk: „Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne”(Prédikátor könyve 7:20). Ennek ellenére a legtöbb ember azt gondolja magáról, hogy jó, hiszen nem követett el semmilyen nagyobb, kihágó bűnt: nem csapott be senki, nem ölt, és nem csalta meg házastársát. De vajon így van ez? Vajon mindig becsületesen járunk el, vajon valóban nem tévedünk? Vajon sok esetben nem az önzés vezérel bennünket? Gondoljunk csak egy csoportképre, amelyen mi is szerepelünk. Amikor kezünkbe vesszük, mi az első, am

„Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt. Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán.” (34. Zsoltár 15-16. vers) Egy ember ismerőseinek fát adott el, de bizalmukkal visszaélve a hasábokat a megkívánt méretnél jónéhány centiméterrel rövidebbre szabta. Ezért őt a falu szélhámosnak tartotta. Egy napon az a hír terjedt el róla, hogy megtért. Mindenki kétkedéssel fogadta a hírt. A fűszeres boltban csevegő társaság egyöntetű véleménye szerint is messze volt az az ember a megtérés lehetőségétől. A társaság egyik tagja közben kiosont, és nemsokára rohanva jött vissza és lelkendezve kiáltotta: – Igaz a hír! Az az ember valóban megtért! Látva a kételkedő és kíváncsi arcokat, nyomatékos hangon hozzátette: – Elmentem és lemértem a hasábokat. Minden darab jó méret. Sokszor beszélgetünk arról, hogyan lehetne nagyobb befolyást árasztani környezetünkre, hogy minél több ember köteleződjön el Jézus és az evangélium mellett. S akárhogyan rago

„Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.” Példa 27,2 A dicséret mindenkinek jól esik. Vannak emberek, akik alkalmanként szinte kiprovokálják, hogy kapjanak valami elismerést. Valóban, szükségünk van néha arra, hogy észrevegyenek bennünket, meglássák, hogy milyen szorgalmasak vagyunk, mennyire eltökéltek az ügy iránt, és hogy nélkülünk nem lenne olyan az élet, mint amilyen…. Mégis fontos, hogy ne magamat ajánljam, mert ha ez többször előfordul velem, egy idő után elhiszem, hogy tényleg olyan tökéletes vagyok, mint ahogy láttatom magam és könnyen „elbüszkülhetek”! Milyen veszélye van annak, ha elbízom magamat? Könnyen elhiszem, hogy az én ügyességem, okosságom, szépségem az, ami által sikerült elérnem dolgokat! Elfeledkezem az Úrról, aki nélkül semmire nem mentem volna. Isten szinte előre tudta ezt a zsidó nép életében is, azért figyelmeztette őket: „És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámn

„ Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái.   Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek. ” (Péter 1. levele 2:15-17) Nem könnyű egy ország jó polgárának lenni! És két országnak? A keresztény ember kettős állampolgársággal rendelkezik. Itt, ahol most földrajzilag élünk alapvetően meghatározza életünket. De van egy mennyei polgárjogunk is, miszerint már most Isten országának tagjai lehetünk. A nagy kihívás az, hogy az a környezet ahol élünk többnyire nem úgy gondolkodik, hogy figyelembe vegye Isten törvényeit. A kereszténység születésének idején, amikor Péter írta ezt a levelet, komoly üldözésekkel és általános társadalmi ellenszenvvel kellett szembenézni annak, akik Krisztus tanításai szerint akart élni. Az „ostoba”, „értelmetlen” emberek már csak azért sem

"Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám." Máté evangéliuma 25:34-36 Éhesek vagyunk. Napról napra, hónapról és évről évre egyre éhesebb az Ember. Éhes a szeretetre, a megbecsülésre, az igaz barátságra, a valódi örömre, a felszabadult nevetésre, a gyermekek ártatlan mosolyára. Éhes az Ember, ki adhat neki enni? Nézz kérlek ma reggel a tükörbe, és tedd föl ezt a kérdést a fürdőszobád csendjében: Éhes az Ember, ki ad neki enni? Nézz mélyen abba az arcba, akit lehet, hogy álmosan csak félve ismersz fel, és mondd ki: Te! Te tehetsz azért ma és holnap és minden nap valamit, hogy szűnjön ez az éhség a világban. Te áraszthatod Isten szeretetét az Emberre, te élhetsz emberséges