reggeli dicséret

Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. Pál második levele a korintusiakhoz 3:18 Peter Benjamin Parker középiskolás koráig úgy élt, mint bármely más gyermek, és akkor történt valami. Egy tudományos kiállításon megcsípte egy radioaktív pók, és ennek következtében átalakult, és emberfeletti képességekre tett szert. Később, amikor jóra kezdte használni a képességeit, szuperhőssé vált. Ő lett Pókember, sok gyermek kedvence (egyik évben farsangkor a fiam osztályában három Pókember is volt egyszerre, ez azért mutat valamit). S mint minden pozitív szuperhős, igaz, hogy erőszakot és fegyvereket is alkalmazva, de harcol a bűn, a rossz ellen, s hogy megmentse a világot. Van azonban egy sokkal nagyobb, és nem csak kitalált szuperhős, aki sokkal több embernek lett példaképe, mint Pókember. Valaki, aki harcol a gonoszság, a bűn ellen, de nem használ erőszakot, hanem...

“Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké...”  Dániel könyve 12. fejezet 3. verse Emlékszem, hogy amikor kisgyermek voltam, az osztályban legtöbben mesehősöknek öltöztünk a farsangon. Voltak ott tündérek, királylányok, boszik, indiánok, kalózok, tűzoltók, katonák, és így tovább. Ma már sok gyereknek kevés, ha csak úgy simán hősnek öltözik: szuperhősök akarnak lenni, amilyeneket a rajzfilmekben meg a filmekben látnak. Sok felnőttnek ugyanígy fontos, hogy különlegesnek, fontosnak érezze magát, többnek, mint mások. Na de mit tegyünk, ha nem tudunk felemelni egy kocsit, mint Superman (csak emelővel), nem tudunk falra mászni, mint Pókember (legfeljebb akkor, ha felbosszantanak), ha nem tudunk tíz nyelven beszélni, nem vagyunk a társaság középpontja, az osztály hangadója; ha nincsenek szuper képességeink, nem vagyunk valami nagy sztárok? Nos, Isten szemében mindannyian különlegesek, egyediek és értékesek vagyu...

"Gondoljatok szolgámnak, Mózesnek a tanítására, azokra a rendelkezésekre és a törvényekre, amelyeket általa parancsoltam egész Izráelnek a Hóreben! Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök." Malakiás próféta könyve 3:22-24 ( KAR: 4:4-6 ) Az elmúlt körül-belül tíz évben berobbantak a mozivászonra azok a filmek, melyekben emberfeletti erővel bíró hősök ("szuperhősök") hasonlóan legyőzhetetlen ellenségek ellen harcolva mentik meg a világot. Minden évben megjelenik egy — vagy néha több — film, melyekben egy-egy ilyen hős szerepel, de néhány évente, és ez a műfaj rajongói számára a katarzis, ezek a hősök összeállnak egyetlen film erejére, és közösen harcolnak a gonosz ellen. Ha te még nem láttál ilyen filmet, bizonyára akkor is tudod, miről beszélek, a Bosszúállóknak, vagy az Igazság Ligájának nagy v...

"Áldott az Úristen, Izráel Istene! Egyedül ő tud csodákat tenni!" 72. Zsoltár 18. vers Szeretem a fantasztikus filmeket. Legyen szó sci-firől, sárkányos-varázslós “fantasyről” vagy a manapság olyan népszerű, szuperhősös filmekről, bármi jöhet. És ezzel nem vagyok egyedül: nem véletlenül ezek azok, amik a legtöbb pénzt hozzák a jegyirodákba. Hiszen az ember szeretne néha kicsit kikapcsolódni, eltávolodni a hétköznapok gondjaitól, és akár csak másfél órára is, a mesébe belefeledkezve elképzelni, hogy milyen lenne, ha neki is lenne varázsereje. Ki ne akart volna láthatatlan lenni egy-egy veszekedés alkalmával, megállítani az időt, amikor késésben volt, vagy valami varázslattal hatástalanítani mindazokat a rossz dolgokat, amik éppen érik. A vászontól távol azonban újra a hétköznapok kuszaságában találjuk magunkat, és szomorúan tapasztaljuk: nem tudunk csodákat tenni az életünkben. A tegnapi nap Salamontól már megtanulhattad, hogy a napodat érdemes Isten dicsőítésé...

„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”  ‭‭ János‬  evangéliuma 15:16   Mátrix. A gyűrűk ura. Harry Potter. Star Wars. Estig sorolhatnánk azokat a filmeket, melyekben a főhős valamilyen módon "kiválasztott". Ő az, aki megmenti, lebuktatja, megállítja, kisegíti, stb. akit kell. Változást hoz a világba, hiszen a kiválasztott feladata ez, legalábbis azoké a kiválasztottaké, akiket Hollywood "választott ki".   Ezeknek kiválasztottaknak mindig ilyen konkrét feladata van. Előre kijelölt úton halad az életük, hiszen egy hatalmas és világmegmentő cél hajtja őket. A kiválasztottakon nőttünk fel, bűvöletükben élünk, és úgy beszélünk Istenről is, mint akit mi választottunk ki. A döntés — szerintünk, legalábbis — a miénk volt, hogy vele, és nem valami más "istennel" a...

„Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz (…).” Római levél 12:6-9 Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik gyerekkorában nem Jókait és Mikszáthot falta, hanem a szuperhősökről szóló képregényeket (és higgyétek el, a mai okostelefonok és a facebook világában már ez is ódivatúnak számít). A sor Góiláttal és Bobóval kezdődött (ha valaki emlékszik még rá), de hamar fölnőttem az igazi nagyokhoz. Kedvencem Spiderman volt, de olvastam Batmant, Superment, Hemant és nem utolsó sorban Axterixet és Obelixet. Ez nem csak egyszerű időtöltés volt, hanem teljes azonosulás a főhőssel. Buszmegáll...