reggeli dicséret

Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Máté 7:12 Miért tegyem én vele azt, amit magamnak szeretnék? Hiszen így övé lesz a nagyobb szelet torta, a divatosabb ruha, a gyorsabb és drágább autó, a szebb ház, a jobb munka, a több pénz... Akkor én áldozatot hozok érte, lemondok sok mindenrõl miatta úgy, hogy egyáltalán nem biztos, hogy kapok cserébe bármit is. Miért tenném ezt? Csupán azért, mert keresztény vagyok? Azért, mert a szeretet elõször is lemondás, áldozathozatal. Mint ahogyan a dràga édesanyák, kiket holnap ünneplünk, mind megtették ezt értünk. Azért, mert a szeretet a másik ember önmagam elé helyezése. Emlékszem, hogy a szüleim a csirkének mindig a hàtát, a nyakát, a szárnyàt szerették, sohasem a mellehúsát, vagy a combját. Azért, mert a szeretet Isten törvénye és Jézusban Õ mondott le az életèrõl èrtünk ès helyezett bennünket maga elé. Azért, mert ilyen egy...

„Tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, MINDEN javukra van, mint akik az Ő végzése szerint elhívottak.”  Róma 8:28. George Bernard Shaw 1912-ben írt egy drámát, amit My Fair Lady címen egy musical-ben láthattunk.   A történet arról szól, hogy a londoni emberek beszélgetését szorgalmasan jegyzeteli Higgins fonetikaprofesszor. Fitogtatja tudományát: beszéde alapján bárkiről megállapítja, honnan jött. Nagyképűen kijelenti azt is, hogy a jelenlévő ordenáré beszédű, szutykos virágáruslányból hercegnőt tudna faragni. A lány, Eliza másnap felkeresi a tanárt és kéri, tanítsa meg szépen beszélni, hogy boltos-kisasszony lehessen. Éppen Higginsnél van Pickering ezredes – szintén a fonetika megszállottja – és fogadást ajánl: fizet minden költséget, ha Eliza hat hónap múlva tényleg megállja a helyét egy előkelő estélyen. Higgins belemegy a fogadásba, a lány odaköltözik hozzá. A tanítás nehézkesen indul, de pár hónap múlva Higgins már alkalmasnak találja Elizát arra, hogy tudá...

„Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” Galata levél 6:2 – Fáradt vagy Simon? – Nem csak feltörte a saru a lábamat, azért sántikálok. – Nincs már túl messze Kapernaum, ott megpihenhetünk. Talán ott találjuk a Mestert is és a többieket. Nem vagy éhes? – Ennék, ha volna mit Simon. – Nálam van némi olajbogyó és néhány szem füge. Megeheted, én nem vagyok éhes. – Köszönöm addig legalább a lábamat is megpihentetem. A két tanítvány letelepedett egy fügefa árnyéka alá. – Simon, baj van? – szólt riadtan János – Látod, kik jönnek ott a dombhajlaton az erőd felől? Errefelé tartanak. Rómaiak. Katonák. Úgy nézem egy centúrió, az erőd századosa és katona szolgája. Odébb kellene állnunk. Ismered törvényeiket. Ha kedvük tartja, vihetjük fegyverüket és holmijukat egy mérföldre. Többre nem kényszeríthetnek. Már itt is vannak. – Felállni! – dörrent rájuk a centúrió. – Fiam! – szólt a szolgájához – Add oda ezeknek a terheinket. Egy mérföldet kötelese...

„Ha valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.” (Kolossebeliekhez írt levél 3. fejezet, 23-24. vers) Gyermekkoromban nagyon nem szerettem, mikor szüleim rám erőltettek dolgokat, ’most ide megyünk’, ’előbb ki kell takarítani’, stb. Emlékszem kamaszként aztán hányszor mondogattam magamban, hogyha felnövök, csak azt fogom csinálni, amihez kedvem van… És be kell vallanom a valóság; nem mindig tudok lelkesen felkelni az ágyból. Nem mindig lelkesít, hogy ezt vagy azt a problémás ügyet meg kell oldani. Nem mindig lelkesít a szolgálat, sőt van úgy, hogy megerőltető valami szépet és okosat írni ide a reggeli dicsérethez is… Nem tölt el lelkesedéssel, hogy eszek vagy iszok valamit, nem lelkesít, hogy levegőt veszek, s bizony néha semmi kedvem elmenni, futni vagy kerékpározni. De, ha élni akarok, ha szeretnék egészséges és edzett lenni, akko...

  „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.” Kolossé   3:16   Ha magadra nézel, mit látsz? Olyannak látod magad, mint akinek sok hiányossága van és sok területen tökéletlen, vagy olyannak, akiben Krisztus beszéde lakik? Sok hívő csak a hiányosságait, tökéletlenségét látja. Ez azért van, mert a hiányosságaikra és tökéletlenségeikre összpontosítanak. A saját gyengeségeikre néznek, kárhoztatják magukat, és alacsonyabb rendűnek érzik magukat másoknál. A jó hír az, hogy Isten nem emberi szemmel néz minket. Az ember testben lát, Isten pedig Lélekben. Ő már tökéletesnek lát minket Krisztusban. Tökéletlenségeink ellenére úgy lát minket, mint az Ő isteni természetének részeseit, mint új teremtényeket, és nem csak mint hódítókat, hanem mint győzteseket a hibáik felett. Isten azt akarja, hogy mi is így tek...

"Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el." János 6:36 Voltunk-e már olyan helyzetben, hogy ajándékot akartunk adni valakinek és elutasított? Vagy esetleg segítségért kiáltottunk, de nem volt válasz? Én jártam már így, és nem jó érzés.  Az életben sokszor szembesülhetünk elutasítással. Nem mindig azt kapjuk, amit várunk. Van azonban Valaki, aki sosem küld el, aki sosem utasít el. Jézus kitárt karokkal várja, hogy hozzá menjünk. Ha megértésre vágyunk, ha segítségre van szükségünk, ha csak ki szeretnénk beszélni magunkat, menjünk Jézushoz. Az ő mobilja sosincs kikapcsolva, sosem nyomja ki a számunk, mondván, hogy most nem ér rá, és őszinte beszélgetőtársra találhatunk benne. És ez csak a kezdet. Ő ennél sokkal többet ad: örök életet. Ma reggel így szól hozzád: Ha éhes vagy, ha megszomjaztál, ha üresnek érzed az életed, jöjj hozzám! „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem...

„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. ” Pál második levele a korinthusiakhoz 4:17-18 Elolvasol egy könyvet, megnézel egy filmet, és hirtelen belegondolsz, mennyi erőszak is volt benne. Igen, monumentális alkotás volt, izgalmas volt olvasni és a film után is megvolt benned az a jó érzés, hogy nem rontotta le benned a könyv által felépített világot. Igen, győzött a jó, vagy legalábbis a befejező részben győzni fog valamilyen szinten. Igen, megmutatta az érem sok oldalát, és nemcsak fekete-fehér képeket adott eléd, hanem láthattad a megannyi árnyalatot. Láthattad, hogy a Hős sem tökéletes, és még az Ellenség szolgái között is megbújik a jóérzés, emberség.  De miért ez a rengeteg erőszak? Teszed fel a kérdést magadban. Miért nem lehet enélkül pozitív üzenetet közvetíteni? Kiábrándít, hogy ...