reggeli dicséret

"Kora reggel fölkeltek és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kivonultak, előállt Jósafát, és ezt mondta: Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Higgyetek Istenetekben, az Úrban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!" 2 Krónikák 20,20 A foci EB közeledtével egyre nőtt bennem az izgalom. Vajon bejuthat a mi válogatottunk is a pótselejtezőkön? Majd később a Norvégiával vívott tusák után a kétkedők véleménye is megváltozott. Megtörténhet valami olyan, amiben több, mint negyven éve nem volt részünk! Most, hogy túl vagyunk az első meccsen és legyőztük a sógorokat, teljes a focirajongók öröme, mert több, mint fél évszázad után elmondhatjuk, hogy újra van EB-n szerzett győzelem. Sőt, akár tovább is juthatunk a csoportból! Vannak még csodák, megtörténhet, amit nem gondolnánk. Persze tudjuk, hogy a válogatottunk keményen készült és megtett mindent, ami a játékosokon és az edzőkön múlt. Így bármit hoz a jövő, tudjuk, hogy a siker már megvan, ami

Mózes már lassan negyven éve minden reggel fölkelt, elvégezte reggeli teendőit, aztán kiment a karámhoz, kinyitotta az ajtót, ahol kitódultak a bárányok. Elvezette őket egy füves helyre, aztán egyenként megvizsgálta őket. Kiszedte a bogáncsot a bundájukból, „körmözte” őket, bekötözte sebeiket. Egy nap azonban furcsa dolgot látott. Egy bokor hatalmas lánggal égett. Várta, mikor hamvad el. De nem! Égett, és égett, és égett, és a bokornak semmi baja nem lett. Mi ez? Közelebb ment, hogy megnézze. Aztán egy hang megszólítja a tűzből: Mózes! Vedd le a sarudat, mert szent helyen állsz! Hűha! Belegondoltál? Az Isten jelent meg neki a bokorból. Aztán megbízta egy feladattal. Menj, és vezesd ki népemet Egyiptomból. Mózes ijedtében három kérdést tett fel: Ki vagyok én, hogy ezt meg tudnám tenni? Ki vagy Te? és: Hogyan tudnám ezt megtenni? Az Úr azt válaszolta: Én veled leszek! Előtted megyek. Rendben van Uram, de mit mondjak a fáraónak, és a népnek, ki küldött engem. „Isten azt mondta Mózes

"mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát." Jakab apostol levele 1:20 Az 1990-es években néhány hívő elhatározta, hogy Isten iránti szeretetüket közös összefogásban fogják kifejezni. Sokat imádkoztak, és buzgón tanulmányozták a szent írásokat, hogy minél jobban megismerjék Isten akaratát, és hogy minél közelebb kerüljenek a Mindenhatóhoz. A közösség mindegyik tagja komolyan vette Isten iránti elköteleződését, ami szinte elválaszthatatlanokká tette őket. A 90-es évek végére a hívők e kicsiny csoportja megértette, hogy Isten iránti szeretetüket a világ felé is ki kell fejezniük. Arra gondoltak, hogy valami olyasmit tesznek, ami nemcsak a szűk környezetük felé üzen, hanem az egész világ számára kifejezi Isten igazságosságát. Nem volt könnyű megszervezni a dolgot, rengeteg időt és energiát fölemésztett, de nem bánták, mert belülről az Isten iránti szeretet fűtötte őket. Végül elérkezett a nagy nap, mikor az egész világnak a Mindenható igazságosságáról beszélhe

„ Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.” (Zsidókhoz írt levél 12. fejezet 11. vers) Azon mai pedagógiai irányzatok Bibliájából biztosan hiányzik ez a mondat, akik fennhangon azt hangoztatják, hogy a gyermek természetes fejlődése érdekében korlátozás nélkül hagyni kell a személyiség kibontakozását. Ezért szerintük nem megengedett a fenyítés, a büntetés, sőt ha a gyermek nem akarja nem szabad erőltetni a tanulást sem, a gyermek kapja azt, amit szeretne. S bár mindez látszólag a szeretet jegyében, úgymond a gyermek érdekében történik, azaz semmi sem történik. A valóság; ez nem más, mint konfliktuskerülő magatartás, önző kényelemszeretet, trehányság, a felelősség át- és elhárítása, nyersen fogalmazva; gyermekgyilkosság. Ugyanis, ha van egy kerted, azzal teheted tönkre, ha nem műveled, nem ápolod. Viszont, ha szeretnéd, hogy minél

„Jézus így válaszolt nekik: „Higgyetek Istenben!” Márk evangéliuma 11. fejezet 22. verse Hinni Istenben. Egyesek számára ez egy lehetetlen kérés, mások számára viszont teljesen elképzelhetetlen. Jézus egyértelművé szeretné tenni minden ember számára, hogy az Istenbe vetett hit, az ember számára szükséges. Sokan hisznek Istenben, sokat hallom, amint emberek nyilatkoznak az Istenhitükről. Lehet, hogy naiv vagyok, de amikor valaki azt mondja nekem, hogy én hiszek Istenben, akkor én azt várnám, hogy ez az életében valamilyen formában megnyilatkozzon. Miért? Azt gondolom, hogy aki hisz Istenben, az jól ismeri Őt. Ha pedig jól ismeri Őt, akkor nyilvánvalóan azok a tanácsok, törvények betartásra kerülnek és az egész ember átmegy egy jellemformáláson. De nem ezt tapasztalom. Megmaradunk sok esetben a felületességnél. Elég nekünk annyi, hogy tudjuk (illetve hisszük) van Isten. De nem járunk utána. De miért nem? Hiszen van egy nagyszerű könyv, ahonnan megismerhetjük Istent. Ez a Szentír

De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából.  (2Timótheus 4:17) Isten különleges erőt és támogatást ígér azoknak, akik az evangélium szolgálatára szentelik magukat. Így történhetett meg, hogy Luther eredményekben gazdag, termékeny élet után betegségben halt meg, pedig az ellenségei kezdettől az életére törtek. Pál apostol is megszabadult még „az oroszlán torkából”, azaz Néró hatalmából is. Maga Néró mentette fel. Ez is egyfajta csoda, és nem csak az, amikor angyal vezet ki az őrségeken keresztül (l. Péter – Apcs 12. fej.) A szabadításnak az a formája, amikor Isten „az ember ellenségét is jóakarójává teszi” (Péld 16:7), a mi életünkben is megtapasztalható, ha a fizikai fogság még nem is. De joggal kérdezhetnénk, hogy ha ekkora hatalma van Istennek, akkor miért engedte meg egyáltalán a fogságot? A fenti ige erre is válasszal szolgál: Azért, mert felhasználta azok

„Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta Istent.” János harmadik levele 1:11 Vajon mikor volt utoljára egy olyan év, amikor a világ egyik szegletében sem háborúzott senki? Amikor búcsút intettek a fegyvereknek, és békében éltek egymás mellett a népek? Mikor volt utoljára olyan hónap, hogy sehol sem történt gyilkosság a Földön? Amikor senki sem ontotta más vérét, es fosztotta meg társát a legdrágább kincstől? Mikor volt utoljára olyan nap, hogy a Föld egyik pontján sem történt semmi rossz? Amikor senki sem csapta be társát, amikor senki sem döfött kést a másik lelkébe, amikor senki sem vette el azt, ami nem az övé, amikor senki sem csalt, senki sem ármánykodott?  Vajon volt ilyen év? Ilyen hónap? Ilyen nap? Egyáltalán volt egy perc is az emberiség történelme során azóta, hogy Ádám és Éva evett a tiltott gyümölcsből, amikor nem történt semmi rossz? Amikor pihent a gonoszság, amikor pih