reggeli dicséret

“…úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.” Zsidókhoz írt levél 9. fejezet 28. vers Új év, új kezdet! Mennyire vártuk már, hogy vége legyen 2020-nak, és végre magunk mögött hagyjunk egy olyan évet, amiből már elegünk volt. Egymás után jöttek a nehézségek, és mi reménytől telve vártuk az új évet. A Zsidókhoz írt levél írója is várt valami változást. Várta, mikor lesz vége a réginek, és kezdődik az új. Nem egy egyszerű naptárbeli változás volt ez, hanem sokkal több. Amit ő várt, az a Messiás visszatérte. A Megváltóval való újbóli találkozás. Az az időszak, amikor vége lesz a szenvedésnek, és minden megváltozik. Amikor Jézus először itt volt a földön, azért jött, hogy magára vállalja a bűnöket. Az volt a lényeg, hogy megtisztítson minket. Az volt a cél, hogy azok a terhek, amik nyomnak bennünket enyhüljenek. Magára vállalta, helyettünk cipelte, és vitte fel a keresztre, hog

" De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. "  Galatabeliekhez írt levél 4:45 Új kezdet, új lehetőség, új év - milyen varázslatos kifejezéseket tud formálni az új szó! Mit tehetünk, ha az utóbbi időkben inkább ezeknek az ellenkezőjét éreztük? Hogyan fordítható meg a sors? George három és fél éves volt és még mindig nem tudott beszélni, nem látott még TV-t, és nem tudta, mire való az evőeszköz. Amikor megérkezett nevelőszülei otthonába, hiába kérdezték, hogy mit szeretne enni, és mi a kedvenc étele, mert nem ismerte az ételeket sem. Egyetlen ételt ismert, ugyanis fogta a tejesdobozt, leharapta a tetejét, és kiitta belőle a tejet. Este, amikor közölték vele, hogy itt a lefekvés ideje, fogta a kabátját, leterítette a szoba sarkába, és ráfeküdt. Másnap, amikor kimentek a közeli parkba, földbe gyökerezett a lába, és csak nézett és bámult húsz percig: eg

"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid." Ézsaiás próféta könyve 49. fejezet 15-16. vers Annyi mindent elfelejtünk az életben!  Irigylem a nagyszüleimet, sőt, a szüleimet is, akik mind sokmindenre emlékeznek az életükből, mert én ebben sajnos nem vagyok túl erős. Vannak, akik névre pontosan fel tudják sorolni az osztálytársaikat, még akár negyven év távlatból is — én örülök, ha a szomszédaim nevei időben eszembe jutnak. Rengeteg dolgot elfelejtettem már, és ennél csak rosszabb lesz. Vagy jobb, mert például ennek az elmúlt évnek a nagy részét szívesen elfelejteném. Emlékezés és felejtés — néha kicsit olyan, mintha semmi ráhatásunk nem lenne a dologra. Pedig ez nem teljesen igaz. Persze ahányan vagyunk, annyifélék, és vannak köztünk, akik jobb memóriával vannak megáldva, mint mások, de azért valamennyi emlékezőtehetséggel

  „Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek." ( Korinthusiakhoz írt első levél 2. fejezet 9. vers ) Meglepetés vagy lista? Meglepetés; mert ettől ajándék az ajándék. Mert csak a meglepetéssel járó titokzatosság, az ismeretlenre várakozás adja meg azt a különleges varázslatos hangulatot, amitől ünnep lehet egy ünnep. Lista; mert olyan kényelmetlen és őszintétlen örülni a sokadik kenyérpirítónak, főleg, ha nem is szereted a pirított kenyeret. Mert, így csak olyan ajándékot kapsz, amire valóban szükséged van. Mert a másik is jobban örül, ha biztosan tudja, hogy az ajándékát hordani és használni fogod. Meglepetés vagy lista? A Bibliát olvasva kiderül, hogy Isten a legnagyobb ajándéka, Jézus kapcsán a meglepetést alkalmazta. Nem kérdezte meg, hogy milyen Messiást szeretnénk, hogy hova, mikor és hogyan érkezzen, hanem ahogy olvassuk „Amiket szem nem látott, fül nem ha

"Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét. Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk és talpon maradunk."  Zsoltárok könyve 20.fejezet 8-9. vers  Mi a közös a Biblia hőseiben? Van egyáltalán közös? Hiszen vannak közöttük nők, férfiak, magasak, vékonyak, alacsonyak, testesebbek, gyerekek és idősebbek, harcosok és egyszerű emberek, azt mondhatnánk, hogy semmi közös nincs bennük. Tőlünk pedig végképp távol állnak. Hogyan lehetne egy Dávidot vagy egy Sámsont összehasonlítani velünk, vagy ha nőknél maradunk, akkor egy Esztert vagy Sárát említhetnénk-e egy lapon magunkkal?! - a kérdések jogosak is meg nem is. Ha nem is minden, de egy valami határozottan  közös volt bennük és ugyanakkor velünk is. Bíztak Istenben!  Mózes vagy Eszter története az egyik legjobb példa a sok közül arra, hogy emberileg mindketten kevesek lettek volna feladatuk elvégzésére, egyedül nem tudták volna végigcsinálni, de az Úr, az az Isten, aki

 "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot." Máté evangéliuma 25. fejezet 34. vers  Mindig is tudatosan élt, ezért így készült arra is, ha ő el megy, mit hagy hátra és kinek a kezében. Két gyermeke volt, egy fiú és egy lány. Mindkettőt szerette, mindkettőnek igyekeztek ugyanazt adni, ahogy a párjával együtt megbeszélték, pedig tudta, hogy nem lehet. A nevelés sem volt különböző, de mégis okolta magukat, hogy biztos ők hibáztak, azért ment el akkor az egyik. Nagyon fájt, mert fáj látni egy szülőnek, hogy nem hallgat már a gyermek, hogy nem érdekli a tanács és egyenesen a vesztébe rohan. Úgy is lett. Nem tudta megóvni a csalódástól, a bajtól. Amíg a társa élt jobb volt. Sok vigaszt és bátorítást kapott tőle, de most az özvegységében szinte egyedül maradt. Apa nélkül meg nehéz a felnőtt gyerekekkel. Milyen kár, hogy a férfiak korábban halnak. Ahogy ott ült az asztal mellett, elők

 „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” János evangéliuma 8. fejezet 36. vers Fekszem a porban, testemet alig-alig takarja néhány rongy, de a szégyen elborít, befed tetőtől talpig. Hogyan lehetne ezt megnemtörténtté tenni? Hogyan lehetne visszamenni az időben, és jól dönteni, nem vétkezni? Már késő. Túl késő. Hangtalanul zokogva fekszem a porban. Minden sejtemben rettegés. Nem nézek, csak lefelé, de érzem, ahogy égetnek a tekintetükkel. A bűnöst. A paráznát. Ők, az igazak. Már nem figyelek arra, miket mondanak, csak hallom a vád hangját, telve gyűlölettel, megvetéssel, erőszakkal. A véremet akarják. Igazságot. Egyetlen szóra várnak Tőle, de Ő hallgat. Csak az ujja serceg a porban halkan, ütemesen, mint aki ír. Aztán hallom a kövek tompa puffanását, az egyik majd csak eltalál. A pánik kezd erőt venni rajtam, de nemsokára vége lesz. Örökre vége lesz. Vége a szenvedésnek, a kihasználásnak, hisz nem vagyok több számukra, csak egy eszköz, amivel saját vágyaikat