Megszabadított az Úr
„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott számba, a mi Istenünknek dicséretét” Zsoltárok könyve 40:2-4/a „Várván vártam az Urat!” Reménykedve várom Őt. Nem indulok el nélküle. ’Várván vártam’ – azaz folyamatosan, erősen vágyakozva. Nemcsak úgy ímmel-ámmal. Isten látja legtitkosabb vágyainkat – És lehajol hozzánk. – És lehajol hozzám – És lehajol hozzád. Meghallgatja szívből jövő imádat! Meghallgatja kiáltásodat És cselekszik. Sőt – felgyorsulva – cselekszik. „Kivon a pusztulás gödréből” - Úgy érzed – gödörben vagy? - Hogy innen már csak lefelé vezet az út? - Elkeseredtél? - Magadra maradtál? Ő képes innen is felemelni – kihozni! „Kivon a sáros fertőből” Önmagában a „sár” is borzasztó! De hogy „sáros fertő”! Ő még innen...