Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június 7, 2009
Minden a javunkra válik „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” Pál levele a rómaiakhoz 8. fejezet 28. vers. Arra tanít Pál, hogy nem az a döntő, hogy mi történik velünk, hanem az hogy hogyan hat ránk az, ami velünk történik. Egy hadvezért megkérdeztek, hogy a hadvezetésben milyen időjárást tart a legalkalmasabbnak. Így felelt: Mindegyik lehet előnyös, ha fel tudom használni. Akik Istent szeretik, azok tudják használni azt, ami velük történik. Jézus a legrosszabbat, a kereszthalált is a legjobbra fordította. Az emberek legnagyobb gonoszságában jelentette ki a legnagyobb szeretetét. A legnehezebb helyzetben aratta a legnagyobb győzelmet: az árulás éjszakáján az Istennel való közösséget az úrvacsorát alapította. A hitetlen ember hordozza a keresztet, a hívő ember használja a keresztet. Győztes életet él az , aki ezt megtanulta. Tehát nem az a döntő, hogy mi történik velünk, hanem az, hogy mivé le
Egyedül az Úr az Isten „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” 2Mózes 20:2-3 Ez az ige a tízparancsolat első parancsolata. Mielőtt Isten elmondta népének, hogy mit vár el tőlük, a maga szabadító voltára emlékezteti őket: „kihoztalak téged a szolgálat házából” . Isten először mindig értünk tesz valamit, s azután várja el az engedelmességet. A mi szeretetünk, vagy a mi engedelmességünk már csak az Úr kezdeményező szeretetére, az Ő előre elvégzett szabadítására adott válasz lehet. Kegyelme megelőzi a velünk szemben támasztott követelményeit, ajándékai előtte járnak a ránk bízott feladatoknak. „Ő előbb szeretett minket” (1János 4:19), ezért támasztja velünk szemben azt az igényt, hogy mi szeressük Őt. Dr. Szigeti Jenő a következőket jelenti ki: „Az első parancsolat fenséges üzenete az, hogy Isten elkötelezte magát mellettünk, annak ellenére, hogy bűnösök vagyunk, Tőle távol élünk
Jézus megmentő szándéka "Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa ami elveszett " Lukács evangéliuma 19:10 Amikor Jézus megmentő tettére gondolok, mindig eszembe jut a saját megtérésem története. Ismerem az elveszettség, a céltalanság, és a bolyongás érzését. Ismerem azt a hangot, ami végül megoldja a rejtélyt. Azt a rejtélyt, amit Sátán kelt a mi életünkben, a hang, ami csak mindig azt mondja, hogy véletlen kerültél ide, nincs semmi jó ebben és végül is mind meghalunk. A rejtélyt feloldja a szeretetről szóló üzenet. Szeretet, amit több volt mint Zákeus, és több mint én. Amikor nincs reményed, elvesztetted a fonalat, és nem tudod mit akarsz, akkor jön Jézus és minden megváltozik. A megkeresés és megtartás két izomfeszítő gyakorlatot jelent. Megkeresni még csak könnyű az elveszetteket, de megtartani az már hosszasabb. Gondolok itt a gyülekezet missziós tevékenységeire. Jézus azonban mindkettőt megteszi érettünk. Nem adja fel, és nem végez fél munkát.
Ne rémítsen meg a próba tüze! „Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek.” (Péter apostol első levele 4. fejezet 12. vers) Néhány éve, egy meggondolatlan baleset kapcsán feleségemmel megtapasztalhattuk, milyen ereje van a tűznek. Lefekvés előtt fürödni készültünk. Heni már a fürdőszobában volt és teliengedte a kádat. Gondoltam mielőtt én is követem, szerzek egy kis meglepetést, meggyújtottam egy kis mécsest, hogy mire kijövünk finom illat töltse meg a szobát. A kádban beszélgettünk, mikor megkérdezte nem érzem-e, hogy füst, van. Nem éreztem semmit, de elárultam, hogy meggyújtottam egy kis mécsest és lehet annak a szagát érzi. Ő azonban kiszállt a kádból megnézni mi a helyzet. Rohanva jött vissza, hogy ég a szoba. Először nem vettem komolyan, de aztán látva, hogy nem viccel, kiugrottam a kádból és a szobába lépve láttam, már lángol a függöny, az ágy, a TV. Azonnal visszarohantunk a fürdő
Az engedelmesség értéke ”Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (1Sámuel 15,22) Ma így mondanánk Sámuel után szabadon: Talán jobban tetszik az Úrnak a negyedévenkénti ájtatoskodás az úrvacsorán, a nagy értékű adományok szombatonkénti átadása, a folytonos bocsánatkérések embertársaid felé, mint az engedelmesség? Jobban tetszenek Neki az engedelmesség vágyának hiányában álcává silányult nagyszerű cselekedetek, mint az őszinte szív szava: nem tudok élni nélküled, tisztíts meg a bűneimtől? Hányszor megyek arra a bizonyos negyedévenkénti ünnepre azzal a bizonyossággal, hogy mindent lerendeztem magam körül, helyezek el a kosárba számomra nagy összeget, kérek bocsánatot azoktól, akiket megbántottam (főleg a családomtól), indítékaim pedig tisztátalanok. Vajon célt érnek-e a beépített egyébként helyénvaló kegyességi csele
Isten országa legyen az első „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Máté evangéliuma 6:33 Mai igénk önmagában is megállná a helyét, mert egy rendkívül fontos dologra világít rá. Mégsem szabad elfeledni, hogy Jézus az aggodalmaskodásról beszél, mikor Isten országára és igazságára irányítja figyelmünket. Nem is az a kérdés, hogy aggódunk-e vagy sem, hanem az, hogy miért? Először is, az élet kemény. Rossz dolgok történnek jó emberekkel, rossz emberekkel és mindenkivel aki valahol a két csoport között van. Nem kivétel sem az egészséges sem a mélyen depressziós. Másodsorban, az élet bizonytalan. Ez is egy nyilvánvaló dolog, de gondoljuk végig. Szeretünk felkészülni az előttünk álló eseményekre amennyire csak lehetséges. De mit érünk vele? - Odafigyelhetünk az étkezésünkre és rendszeresen tornázhatunk, hogy megelőzzük a szív-infarktust. Felhalmozhatunk élelmiszert és vizet, hogy felkészüljünk esetleges katasztrófákra. De a lé