reggeli dicséret

"Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam." Ugye ismerős? Az ember rendkívüli tettekre képes. Láttam egy nőt futni úgy, hogy a lábfejei helyén ruganyos fémprotézis volt. Egy cunami után egy öttagú család megtalálja egymást a tragédia utáni káoszban és mind túlélik. Valaki túlél egy halálos betegséget. Az esélytelen csapat csodás meccseket vív a nemzetközi versenyen. Páran megélik, hogy legmerészebb álmaik válnak valóra... Mi van e dolgok mögött? Emberi akarat, kitartás, elszántság, segítségnyújtás, vagy valami több is? "És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak. És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében. Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfoló elpusztult, és kivágattak a hamisságnak minden őrei" Ézsaiás 29,18-20 Csupa lehetetlen ez is, ugye? Süketek, akik Isten beszédét hallgatják. Vakok, akik látnak. Szenvedők, akik örülnek...

Mi a különbség a nagyon sajnálom, és a nagyon sajnálom között? A mondat folytatása.  Évekig jártam heti rendszerességgel az egyik nagy magyarországi börtön fegyház részébe. Közvetlen kapcsolatba kerültem néhány kemény fickóval. Ők már nem kispályás bűnözők voltak. Mindegyikük jóval több, mint tíz évet kapott. Gyilkosság, rablás és hasonló súlyú bűnökért voltak elítélve. Voltak köztük néhányan, akik nagyon sajnálták, és bántotta őket, hogy a haverok bűnét most nekik kellett elszenvedni, hogy igazságtalan, részrehajló volt a bíró, nagyon sajnálták, hogy gyenge ügyvédet kaptak és azt is sajnálták, hogy nem voltak elég figyelmesek a tett elkövetésekor, ezért buktak le. Nagyon sajnálták. Így is lehet valamit „nagyon sajnálni” és szomorúnak lenni miatta. De van, amikor a „nagyon sajnálom” mögött konkrét, saját magam által elkövetett – mentegetés nélküli – bűnök vannak. Sajnálom, hogy rád kiabáltam. Sajnálom, hogy összetörtem a vázát. Nagyon sajnálom, hogy elfelejtettelek fölh...

„Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!” Mózes 5. könyve 6:5-7 Bizonyára mindenki jól ismeri a Hová mész te kis nyulacska kezdetű gyerekdalt. Hová mégy, te kis nyulacska? Ingyom, bingyom, táliber, tutáliber, máliber, az erdőbe! Minek mégy te az erdőbe? Ingyom, bingyom, táliber, tutáliber, máliber, vesszőcskéért! Minek néked az a vessző? Ingyom, bingyom, táliber, tutáliber, máliber, kertecskének! Minek néked az a kis kert? Ingyom, bingyom, táliber, tutáliber, máliber, virágoknak! Minek néked az a virág? Ingyom, bingyom, táliber, tutáliber, máliber, Anyácskámnak! Ez a néhány versszakos ének arról tanúskodik számomra, hogy a gyerekek már egészen korán filozófiai problémákkal foglalkoznak. I...

„A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.”   (Kolossebeliekhez írt levél 4. fejezet 6. vers) Úgy hiszem, mindannyian megtapasztaltuk már, hogy egy elhamarkodottan, meggondolatlanul kicsúszott szó, vagy egy félresikerült hangsúly milyen mély sebeket képes ejteni kapcsolatainkban. Ezért valóban jó lenne megtanulni végre, hogy mikor, hol, kinek, és hogyan szóljunk. S az magától értetődő lehet, hogy beszédünk ne legyen keserű, vagy, hogy ne savanyú képpel tárjuk fel mások előtt meglátásunkat, viszont, jogos a kérdés, hogy az apostol itt miért Dávid „ Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesebb az az én számnak!” (Zsolt.119:103) vagy Salamon „ Szín méz et csepegnek a te ajkaid, én jegyesem, méz és tej van a te nyelved alatt,” (Én.Én. 4:11) megfogalmazásával ellentétben édes helyett sóval fűszerezett beszédről ír. Igen, gondolhatunk a só élettani, vagy a gasztron...

„Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját,   felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével.   Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát .” Efézusbeliekhez írt levél 6. fejezet, 14-16. verse A levél írója Pál, a tökéletes harcost írja körül a 10-20. versig. Ezek a jelképek illetve annak magyarázatai egyenként megtalálhatóak az Ószövetségben. De most együtt szerepelnek. Az egész levélben érezhető, hogy Pál azt szeretné az olvasói tudomására hozni, hogy Isten minden értelmet felülmúló. Olvashatunk tusakodásról. A tusakodás pontosabban birkózást jelent, utalva ezzel a személyes küzdelmekre. „Álljatok meg tehát” : a hívői élet azzal kezdődik, hogy az ember rájön arra, hogy egyedül semmi. (általánosságnak hangzik, de valójában nehéz a természetünket és az elért eredményeinket alávetni Krisztusnak és Neki adni hálát) Van...

"A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét." Lukács 11,34 Vajon kinek hazudunk többet? Másoknak vagy önmagunknak? Azt hiszem többnyire nem szánt szándékkal tesszük ezt. Hazugságaink gyökerénél a leggyakrabban félelmeinkkel találkozunk. Félünk attól, hogy mit fog szólni a környezetünk, mi lesz a következménye annak, amit tettünk. Félünk attól, hogy olyan dolgokkal szembesülünk, amelyek miatt úgy érezzük: nincs jogunk az élethez, szerethetetlenek vagyunk. Félünk attól, hogy porrá zúzódik minden, amire önbecsülésünket építettük... Ezek a félelmek akár olyan erősek is lehetnek, hogy elérik: meneküljünk az őszinte szembesülés alkalmai elől. Az, hogy hogyan, mibe menekülünk már habitus kérdése. Van, aki lázas tevékenységbe, van, aki hallgatásba, van, aki agresszivitásba, van, aki betegségbe, van aki agyzsibbasztó szerek használatába menekül, és a sort folytathatnánk szi...

„Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” Zsoltárok könyve 42:12 Igen, könnyű kétségbeesni. Talán a legkönnyebb válasz a bajban. Kapsz egy rossz hírt, vagy még ez sem jutott el hozzád, csak az az idegtépő csend vesz körül, amikor nem tudsz mást tenni, mint várni és várni.  Ekkor egy kis vezérhangya keresztülrágja magát a józanság védőbástyáján. Csak egy apró gondolat, ami átfért a szűk résen. Csak egy halvány, negatív talány, ami felébreszti benned azt a hideg érzést. Félelmet.  A hideg egyre erősödik, egyre több és több oldalról támadnak a sötét gondolatok, és egyre vadabb víziókat tárnak eléd, míg végül elveszíted az irányítást, és engeded, hogy magával ragadjon a csüggedés és az aggodalom. Képzeleted elszabadul, mint egy megvadult ló, riadtan vágtat egyre csak előre, és semmi sem tudja megállítani.  Úgy érzed, mindennek vége, az álmaid, a jövőd romokban hever, és nincs erőd...