reggeli dicséret

A népek [Isten] világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. A népek oda viszik be kincseiket és gazdagságukat, tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe. A jelenések könyve 21:24-27 A lelkészi élet velejárója a költözés – legalábbis abban az egyházban, ahol én szolgálok. Öt, vagy szerencsésebb esetben nyolc-tíz évente új körzetben kezdjük a szolgálatunkat, új városokban, új emberek között, és ami családként talán a legmegterhelőbb, egy új hellyel, amit onnantól otthonnak hívunk. És ez a vándorélet nem mindig egyszerű. Mi van, ha a szolgálati lakás kicsi? Mi van, ha a város, ahova költözni kell, nem tetszik, vagy messzire kerülünk mindenkitől, aki fontos a számunkra? A legutóbbi költözésünk ennek pont az ellenkezője volt. Egy nem túl nagy, de annál barátságosabb lakásba költöztünk a csal...

Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket. Pál levele a filippiekhez 3:20-21 Győr gyönyörű város. A belváros patinás épületeitől kezdve a zöld területeken át, a kultúra és az ízlésesség hatja át mindenfelé. Nem is beszélve a folyókról! Büszkén mondom magamról (kicsit túlozva, hiszen szívemet szülővárosomban, Pécsett hagytam) hogy győri vagyok. Legalábbis egyelőre. Ilyen a lelkész élete, hiszen ahogy az évek telnek, és ahogy helyeznek bennünket a szélrózsa minden irányába, úgy mondjuk magunkról, hogy balatonfüredi, salgótarjáni, vagy éppen mely újabb település lakosai vagyunk. És néha kicsit fáj az ember szíve, hiszen a költözéssel nem csupán épületeket vagy utcákat hagyunk hátra, de életeket, embereket, emlékeket is. Bízva a jobb jövőben, papírdobozokba csomagolunk, búcsút intünk a réginek, és célba vesszük az ...