reggeli dicséret

„Vagy megveted jóságának, türelmének és hosszan-tűrésének gazdagságát, s nem fogod fel, hogy Isten jósága bűnbánatra vezet?” Róma 2,4 Amikor túl sok a csalódás, amikor megnő a bizalmatlanság, a másik emberbe vetett hited, amikor eluralkodik rajtad a pesszimizmus, mert a tapasztalataid szinte csak ezt támasszák alá, akkor könnyű ítélkezővé válni. Minden ember így van ezzel, mert így védekezünk a túl sok rossz ellen, de ez egy rossz választás és ez az út nem vezet sehová. Hogy miért? Mert elsősorban magad felett mondasz ki ítéletet. Mi sem vagyunk mások. Emberek vagyunk, akik hibáinkból adódóan megbántunk másokat, csalódásokat okozunk. Mennyi rossz tapasztalata lehet másoknak is rólunk! Ezért a legjobb, ha nem sietünk az állásfoglalással. Ahhoz, hogy bárkiről el tudjuk dönteni, milyen ember, elfogulatlannak kell lennünk és objektívnek. Ez szinte lehetetlen. Erre csak törekedni tudunk, hisz nem látunk senki szívébe és ezért a tévedés

Milyen vallású vagy? – kérdi egy barátod. Keresztény! – Válaszolsz. Milyen vallású vagy – kérdi az új munkatársad. És te? – kérdezel vissza. Milyen vallású maga? – kérdi csúnyán beszélő szomszédod. Nem mindegy az magának? – válaszolsz. Vallása? – kérdi a hivatalnok Protestáns! A fenti kérdések egyikénél sem veszik fejedet, ha őszinte és egyenes választ adsz. Jézusnak életébe került a kérdésre adott válasza: Pilátus megkérdezte:    „Tehát valóban király vagy? Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” – válaszolta Jézus.  János evangéliuma 18. rész, 37. vers. Tiszta, egyenes, határozott, lényegre törő válasz. Holott tudta, hogy emiatt a válasz miatt hamarosan keresztre feszítik. És Te? Meg tudnád fogalmazni egyetlen kerek mondatban, ki is vagy tulajdonképpen? Akkor is megvallanád hitedet, ha tudnád, hogy a következő órában

„Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.” Ézsaiás 57:15 Az egyenjogúságért küzdő Nelson Mandelát 1964-ban letartóztatta a feketéket megalázóan diszkrimináló apartheid. 1991-ig – majd 30 évig –raboskodott egy Fokváros melletti börtönszigeten. A Springboks, a csak fehérekből álló Dél-Afrikai rugby csapat a gyűlölt rendszer jelképe volt, így a politikai foglyok – köztük Mandela is – mindig ellenük szurkoltak, csak hogy bosszantsák rabtartóikat. 1994-ben, a demokratizálódott ország elnökének választotta a volt foglyot, aki – mint Dél-Afrika első embere – változtatott korábbi álláspontján. Rokonai és politikai tanácsadói legnagyobb megrökönyödésére, magához hívta az ekkor igen gyenge lábakon álló Springboks csapatkapitányát, Francois Pienaar-t. A barátságos teázgatás során Mandela kifejtette, hogy ő nekik

„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.” (Galátziabeliekhez írt levél 6. fejezet 7. vers) Volt egyszer egy szegény tudós, aki nem gyűjtött nagy vagyont, házat, autót, stb. Egész életét arra tette fel, hogy mindenféle egzotikus növényeket kutatott szerte a világban, melyek segítségével fertőző betegségeket lehet gyógyítani. Ám a nagy felfedezés nem történt meg, mivel az egyik trópusi expedíciója során maláriában elhunyt. Végrendeletében két fiára nem hagyott mást, mint egy-egy értékes magot, amiről úgy vélte ebben lesz a megoldás. Aztán telt múlt az idő, a fiúk keményen tanultak, felnőttek. Egyikük sikeres mérnök lett, a másik pedig apja nyomdokait követve kutatóorvos. Egymástól távol éltek, s csak ritkán, ünnepekkor találkoztak. Egy ilyen alkalommal szóba került az apjuk, s az örökség. A mérnök elmondta, hogy ő vásárolt egy légmentesen zárható aranyból készült szelencét, amibe a magot tette, s ezt az egyik legbizton

Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! (Ézsaiás próféta könyve 53. fejezet 4. verse) Nagy általánosságban szeretünk panaszkodni. Persze nem én… mindig csak mások… én csak elmondom a problémáimat. A panasszal az a gond, hogy negatív hatása van, és egyáltalán nem épít, nem visz előre. Amikor valaki panaszkodik valaki akkor megértést és segítséget vár el attól, akinek elmondja bánatát. Ha nincs megértés, akkor harag van. Ez egy kényszerített helyzet, ami ellen csak úgy tudunk védekezni, ha először mi magunk berekesztjük a panaszkodási hullámot. Miért mondtam ezt el? Ha igazán tudjuk és értjük ezt a részt a Szentírásból, akkor a panasznak nincs helye életünkben. Sokan keresztényeknek vallják magukat: ·          De nincs bizalmuk Istenben, ·          Mesternek nevezik- de nem kérdezik ·          Útnak hirdetik- de nem járnak Vele ·          Világosságnak mondják- de sötét

É n vagyok az élet kenyere(...) az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelye t én adok oda a világ életéért, az az én testem.” (János evanangéliuma 6:48,51) – mondta Jézus. Ha megpróbálnánk elvonatkoztatni kereszténységünkből fakadó ismereteinktől, akkor első hallásra valószínű furcsán hangzana, ha valaki azt mondaná nekünk, hogy az ő teste az élet kenyere, s ha eszünk belőle, nem fogunk megéhezni, sőt örök életünk lesz. Sokan megkísérelték már kívülről megérteni a kereszténységet, de nem jártak sikerrel. Értelmetlennek tűnt számukra, Pál szavait idézve, talán bolondságnak is. Miért nem lehet kívülről megérteni a kereszténységet? Mert belül kell történnie valaminek, amitől értelmet nyer az egész. És ez a valami a hit. „Senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.” - mondta Jézus.  A hit ajándék. Isten adja. És csak ennek birtokában nyernek értelmet Krisztus szavai. D

„Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet! Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek. Nem ülök hitvány emberek közé, alattomosokkal nem járok együtt. Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé. Ártatlan vagyok, megmosom kezemet, úgy járom körül oltárodat, Uram” Zsoltárok könyve 26:2-6 Vannak az életben olyan dolgok, melyekről nem dönthetsz, még ha ez sokszor talán nem is tetszik neked. Nem dönthetsz a génjeidről, a veled született adottságaidról, szemed, bőröd, hajad eredeti színéről. Nem választhatod meg a családot, ahova „hoz a gólya”, és nem szavazhatsz a tágabb rokonságról sem. Nincs beleszólásod abba sem, hol, mikor, milyen körülmények között veszed életed első lélegzetét. És általában az sem a te kezedben van, hogy mikor lélegzed ki utoljára.  És lázadsz a fennhatóságodon kívül eső dolgok miatt. Mert más kellene, a szomszéd fűje mindig zöldebb, a másiknak jobb családja, a harmadiknak jobb adottságai vannak, és k