reggeli dicséret

“Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz. Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.” Példabeszédek könyve 18:9-10 A monda szerint egy alkalommal egy gyermek figyelte, ahogy az édesapja dolgozik a műhelyben. Egy öltönyt varrt éppen. Minden egyes szálat gondosan és rettentő odafigyeléssel varrt el, hogy tökéletes legyen. Amikor valami nem volt pontos, inkább erőről kezdte a munkát, de csak a tökéletes volt számára elfogadható. A fiú figyelte, ahogy apja dolgozik, odafordult hozzá, és feltette a kérdést: - Miért csinálod ezt? Úgy is jó volt, nem kellett volna kijavítsd. Senki sem vette volna észre a hibát. - Fiam! Minden munkát úgy végezz el, mintha magának az Jóistennek készítenéd! Neki pedig nem adhatsz rosszabbat, mint a tökéletes. Nem sok ember gondolkodik hasonlóan. A “jól van az úgy” mondatok sokkal népszerűbbek. Sokkal inkább szeretünk túl lenni a munkán, mint alaposan megcsinálni, főleg ha nem kedveljük azt amit csinálunk. Szívem szerint azt mond...

"Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság. Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt." Példabeszédek 16. fejezet 18-19. vers 2004-ben készült el A bukás című nagyszerű filmdráma a fasiszta Németország utolsó napjairól. Megrázó részletességgel mutatja be, ahogy Hitler a vezérkarral a bunkerba bezárkózva álmodott a nagy áttörésről, a háború megfordításáról, miközben a német haderő felmorzsolódott, s a szövetséges csapatok már Berlint ostromolták. A faji magasabbrendűség eszméjében felfuvalkodott vezér teljesen elveszítette a valóságérzékét, s ez nemcsak a rendszer bukásához vezetett, hanem tízezrek haltak meg értelmetlenül, csak ebben az utolsó tizenkét napban is. Ez a történet nagyon látványosan mutatja be azt, amit a Példabeszédek könyve fent idézett szakaszának első mondata állít. De ennél sokkal kisebb bukásokat, amiket a túlzott büszkeség (a felfuvalkodottság vagy gőg) okozott, valószínűleg mi magunk...

"Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüleik iránt róják le, mert ez kedves az Istennek." Pál első levele Timóteushoz 5. fejezet 4. vers A Biblia a kapcsolatok könyve. A legelső könyv az ember összes kapcsolatának megromlásával kezdődik, ami csak a legutolsó könyv végére kerül teljes egészében helyreállításra. Közben pedig minden egyes történet, minden egyes tanács, minden példázat és parancsolat arra hivatott, hogy ezt a megromlott, és még helyre nem állított kapcsolatot, amennyire csak lehetséges, a jó irányba mozdítsa. Az egyik ilyen kapcsolat, ami megromlott és helyreállítást igényel a családi kapcsolat. Az első házaspár egymást hibáztatta, az első testvérpár nézeteltérése vérbe torkollik. A Biblia visszatérő motívuma egyik oldalon a rossz szülők és hálátlan gyermekek valósága, másik oldalon pedig az isteni "szülő" emberi "gyermekeinek" ideálja. E...

  „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”   ( Korinthusbeliekhez írt első levél 13. fejezet 13 . vers ) Emberünk annyi mindent hallott már a zsidókról; - egy fura Istent imádnak, akinek nincs neve, nincs szobra, mégis hetente egy egész napot neki szentelnek - hogy elhatározta, hogy szeretné megismerni a vallásukat. Elment tehát Júdeába, ahol ekkortájt, az ie. első században, két híres tanház, két eltérő irányzatú iskola, működött. Az egyiket, a szigorúbbat, egy Sammáj a másikat, a megengedőbbet, egy Hillél nevű bölcs vezette. Emberünk először Sammájt kereste fel; - Kérlek, taníts meg engem a ti hitetek lényegére, amíg fél lábon állok. - Micsoda? – volt a felháborodott válasz - Te gúnyt űzöl a hitünkből? A szent Tórából? Méghogy így összecsapni?! A törvény betűjéből nem maradhat el semmi! És ezekkel a szavakkal kipenderítette az iskolából. Emberünk ezután elment Hillélhez is; - Taníts meg kérlek a ...

„Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották.” Lukács evangéliuma 10.fejezet 24.vers Mikor adtál utoljára hálát azért, hogy látsz? Mikor köszönted meg utoljára Istennek, hogy láthatod a színes faleveleket, a csobogó patakot, a magas hegyeket vagy a csillagos égboltot? Mikor tudatosítottad utoljára magadban, hogy mindezek nem természetes dolgok és magától értetődőek? Vagy igen? Vajon teljesen természetes az, hogy látjuk reggel a napfelkeltét és este a Hold világát   vagy látjuk a színes levelek kupacát, amely jelzi az ősz közeledtét? Kérdezzük meg egy olyantól, akinek ez nem adatott meg, vajon ő hogyan fog erről vélekedni? Valószínűleg bármit megadna azért, hogy akárcsak egy pillanatra is láthassa azokat a csodákat, amelyeket mi természetesnek veszünk és már-már észre sem veszünk. Ilyen az Istennel megtapasztalt élet is. Sok embernek teljesen természetes, hogy Isten ott ...

„...Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől! Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lukács evangéliuma 9. fejezet 61-62. verse Mit teszel, ha valakit hívsz, hogy menjen veled, és ő azt mondja: megyek, csak előbb el kell intéznem egy dolgot? Nem azt mondanád: jó, várok rád? Jézus azonban ezt mondta: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Gyakorlatilag azt mondta: így ne gyere, nem vagy alkalmas rá. Vajon miért mondta ezt? Jézus válaszának megértéséhez a kulcsot három rövid szóban találjuk meg: „Követlek”, „de”, „előbb”. Ha ez a három együtt szerepel abban, amit Jézusnak válaszolunk, akkor Jézus azt mondja: így nem vagy alkalmas rá. Gondoljuk csak át! Mi mindent tudunk felhozni kifogásként, vagy feltételként!   Követlek, de csak akkor, ha arra megyünk, amerre én szeretném… Követlek, de csak akkor, ha abból nekem is hasznom származik… Köve...

„Isten fiai vagytok, és ő bátorít benneteket. De ezt a bátorítást elfelejtettétek: „Fiam, vedd komolyan, ha az ÚR nevel téged, és ne veszítsd el a kedved, amikor megfegyelmez! Mert az ÚR megneveli azokat, akiket szeret, és megfenyít mindenkit, akit a fiává fogad.” A zsidókhoz írt levél 12:5-6 (Egyszerű fordítás) Néhány éve történt, hogy nem vettük észre, lejárt az autónk forgalmija. Na, nem egy-két hét csúszásban voltunk, amikor kiderült, hanem minimum 3 hónapja használtuk így a kocsit. Teljesen kiment a fejünkből, nem volt szokásunk olyan sűrűn nézegetni az autó papírjait, így egy közúti rutin ellenőrzésnél egy pénteki napon ,útban a nagyszülők felé, hidegzuhanyként érte a férjemet a hír. – Most mit csináljak magával? – kérdezte a rendőr, miközben az autóba pillantva meglátta a gyerekülésbe kötött lurkókat. Hatalmában állt volna a büntetés mellett komolyabb szankciókat is alkalmazni, mint pl. elvenni a rendszámot, de nem tette. Végül a helyszíni bírság mellé a lelkére kötötte az u...