reggeli dicséret

„De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.” (RÚF) Ésaiás 49. fejezet 14-16. vers Mikor fogalmazódik meg benned a gondolat, mikor érzed így: Isten elhagyott, nem szeret már engem? Látok magam körül olyanokat, akiknek ehhez elég egy átsuhanó érzés, vagy egy kis kudarc, a körülmények kedvezőtlen alakulása. Szinte azonnal megszületik bennük az érzés: Isten elhagyott, már nem szeret engem, haragszik rám, nem fogad el. Rengeteg – meggyőződésem szerint felesleges – lelki fájdalmat, félelmet, gyötrelmet élnek át emiatt. Úgy tapasztalom azonban, hogy egy elhúzódó, gyakran visszatérő probléma, vagy súlyos betegség esetén kivétel nélkül meg kell küzdenünk ezzel a gondolattal és érzéssel. Mindenkinek eljön az életében az a pont, amikor úgy érzi, hogy zsákutcába jutott,...

Azért most légy bátor, Zerubbábel! – így szól az Úr. Légy bátor te is, Jósua főpap, Jócádák fia, és legyen bátor az ország egész népe – így szól az Úr –, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok! – így szól a Seregek Ura. Aggeus próféta könyve 2:4 Minden ember, család, és nép életében vannak könnyebb és nehezebb időszakok. Amikor Isten Aggeus prófétán keresztül a fenti üzenetet küldte, a választott népnek nagyon is szüksége volt a bátorításra. A babiloni fogságból a zsidóság töredéke tért csak haza őseik földjére azzal a küldetéssel, hogy építsék fel a hetven évvel korábban lerombolt templomot, és kezdjék el újra végezni az Isten által elrendelt szertartásokat, melyek az eljövendő Megváltóra irányították az emberek figyelmét. Nem csupán az nehezítette az életüket, hogy a város romokban hevert, ezért az élet fenntartásához szükséges alapvető dolgokért is meg kellett küzdeniük, hanem a környező tartományok népei és vezetői sem nézték jó szemmel az igyekezetüket, és m...

„Íme,   a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd - ami azt jelenti: Velünk az Isten." Máté evangéliuma 1:23 Így az év végéhez közeledve   igyekszem az életem minden területén összegezni. Talán ez az egyetlen -   a születésnapok mellett – szakasza az évnek, amikor elgondolkodunk azon, hogy mit, hogyan, mikor és mennyire sikeresen végeztünk. De, ilyenkor vetünk számot arról is, hogy milyen lehetőségeket szalasztottunk el, milyen ajánlatokat utasítottunk el vagy épp milyen területen vallottunk kudarcot.  Én azt hiszem nem csak sikerekkel, de kudarcokkal is jócskán teletűzdelt évet hagyok magam mögött és milyenek vagyunk mi emberek, a kudarcokat valahogy mindig erőteljesebbnek éljük meg. Így vagyok ezzel én is.  Év elején rengeteget terveztem, lényegében megterveztem mindent. Milyen rendszer szerint fogok dolgozni, mennyi időt szeretnék a munkámra fordítani, milyen ütemben szeretnék haladni bizonyos céljaim elér...

„Mert az Úr, a ti Istenetek veletek megy, hogy harcoljon érettetek a ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket.” Mózes ötödik könyve 20:4 Most hétvégén lesz a 2019-2020-as Bibliai Olimpia helyi fordulója, melyre a Bírák könyvéből kell felkészülni a versenyzőknek. Többen jelezték, hogy szerintük ez a Biblia egyik legvéresebb könyve tele hitehagyással, erőszakkal, háborúval. De ezek is „a mi tanulságunkra írattak meg, hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen.” (Róm.15:4) A sok tanulságos történet közül ma Gedeon történetét szeretném kiemelni, akinek komoly lelki vívódást, belső hitbeli küzdelmet jelentett elfogadni Isten ígéretét: „ Istenetek veletek megy, hogy harcoljon érettetek a ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket” „Ha velünk van az Úr” (Bír.6:13) – így válaszol elhívásakor az angyalnak. Majd ott van később a gyapjú és a harmat esete, meg az ellenséges katona kihallgatott álma, melyek alapján mindennek neve...

„ Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. ” Ézsaiás 41:10-11 „Ne félj! Legyél bátor!” – mondjuk sokszor, mint tapasztalt szülők a bátorító szavakat gyermekünknek. Persze azért néha mi is félünk. A jövőtől, az ismeretlentől, a kihívásoktól… Valószínűleg neked is megvannak a magad félelmeid. Ezek lehetnek belülről fakadó, vagy kívülről támadó érzések. Egy-egy régi kudarc, bukás könnyen elveszi a kedvünket az újbóli próbálkozásoktól. Megsebzett önbecsülésünk, eltorzult énképünk, belső bizonytalanságaink, alkalmatlanságunk érzése… mind olyan terhek, melyek folyamatosan nyomaszthatják lelkünket. A külső támadások sem mindig könnyen peregnek le rólunk. Bántó kritikák, alaptalan vádaskodások, létbizonytalanságot okozó életkörülmények szorongáshoz, belső feszültséghez vezetnek. Félünk. A jó hír az, hogy Isten ismeri ezeket a félelmeket. Tudta annak idején azt is, hogy Ádám és Éva...

„Istent soha nem látta egyetlen ember sem. Az egyszülött Fiú — aki maga is Isten, és nagyon szoros közösségben van az Atyával —, ő mutatta meg nekünk, és ismertette meg velünk, milyen az Isten.” (Egyszerű fordítás) János evangéliuma 1:18 A Biblia sohasem akart meggyőzni bennünket Isten létezéséről. Teljesen természetesnek tekinti létezését, és azt, hogy mi az ő teremtményei vagyunk. Az ember mégis sokszor kétkedő, gyanakvó vele kapcsolatban, mert nem ismeri – nem jól ismeri. Tény, hogy a bűnös ember már láthatja személyesen Istent. Szentsége, dicsősége nem teszi ezt lehetővé számunkra. Bűneink ellenére Isten mégis mindig keres bennünket, közeledni szeretne hozzánk – ismerkedni. Szeretné, ha megértenénk szándékait, megismernénk jellemét – megtanulnánk bízni benne. A bizalomépítés nem könnyű kihívás. Sátán kezdetektől azon mesterkedett, hogy hamis képet mutasson Istenről. Tekintsék önzőnek, zsarnoknak, kérlelhetetlen, kegyetlen úrnak. Ezzel valójában saját jellemét akarta...