reggeli dicséret

Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. 2Korinthus 4:17-18 Amikor valami miatt szenvedünk, akkor lassan vánszorog az óra mutatója és néhány óra is örökkévalóságnak tűnik. A fájdalom bezár és önzővé tesz. Az sem jelent vigasztalást, hogy másnak is van elég baja, mert természetes módon a saját problémánkat érezzük a legsúlyosabbnak, s hajlamosak vagyunk elmerülni az önsajnálatba. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, ki kell lépnünk az önmagunk körül forgó gondolkodásból, s hajlandóvá kell válnunk legalább egy minimális empátiára és alázatra. Ilyenkor jutunk el oda, hogy azt mondjuk: a másik küzdelméhez viszonyítva nekem tulajdonképpen nincs bajom. Pál szavai pedig a mennyei és örökkévaló dolgokra irányítják a gondolatainkat. Isten azt szeretné, ha Mózeshez hasonlóan mi is úgy élnénk, mint akik látják az emberi sze...

" És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nélkülünk tökéletességre ne jussanak. " Zsidókhoz írt levél 11:39-40. A mai ige, a hithősök fejezetének záróakkordja. Ahogyan a neveket olvasom, felelevenedik előttem Ábel, Noé, Ábrahám, Sára, József , Mózes, Ráháb, Gedeon, Dávid, és Sámuel életének története, akik hitben éltek, hoztak döntéseket és Istenben bízva haladtak előre, szinte semmit sem látva előre, csak bízva Isten ígéreteinek teljesedésében. Sokuknak megadatott átélni Isten ígéreteinek teljesedését, látni kezeinek munkáját, és a mélységek között érezni Isten felemelő karjának érintését.  De szó esik névtelen hősökről is, akik úgy mentek a halálba, hogy nem élhették át (még) a győzelmet, azon remények beteljesédését, amelyet Isten megígért. A mai ige azokról szól, akik szenvedtek hitükért, lelki fájdalmakat és fizikai büntetéseket szenvedtek el, bujdostak, börtönbe zárattak. A...

  "Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is; Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vevén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és amikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát halálig, mégpedig a keresztfának haláláig." Fil. 2,5-7 Nem akartam erre a világra születni. Bűnös vagyok, bűnre való hajlamot örököltem és már akkor vágytam a bűn után, és már akkor elkövettem, mielőtt tisztában lettem volna a következményeivel. Nem az én döntésem volt, hogy mindez így legyen. Gyűlölöm azt, hogy ez a világ mindent tönkretesz és azt még inkább, hogy magam is azt teszem, pedig a jót szeretném. Szenvedek attól, hogy a bűneimre nincs bocsánat, mi meg nem történtté tudná azt tenni, vagy legalább részben visszaadná azt, ami elveszett. Bár Hozzá tartozom, mégsem kímél engem. Nem tesz különbséget köztem és a hitetlenek között. Ha választh...