reggeli dicséret

"A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat." A zsidókhoz írt levél 9. fejezet 22. vers Sokaknak az Szentírás első fele, az Ószövetség elég nehéz olvasmány, hiszen gyakran fejezetről-fejezetre vérontással találkoznak. Ha éppen nem Izrael népe háborúzik és irt ki egy másik nemzetet, vagy egyik ember egy másikat, akkor állatok sokaságait gyilkolják halomra — felajánlva azok vérét Istennek. Nehéz elmenni a naponta levágott bárányok és egyéb kisebb-nagyobb állatok képe mellett, bármennyire is érzéketlenek vagyunk már az ilyen témákra. Ma állatkínzás címén betiltanák ezeket a gyakorlatokat, de akkor ez az élet szerves része volt. Nem egyszerűen olyasmire kell gondolni, mint amilyen a falun megszokott disznóvágás! Míg ez utóbbinál a közösség, a jókedv, a vidám együttlét dominál, nem mellesleg az abba vetett remény, hogy az esemény után mindenki finomságokkal a zsákjában tér majd haza, addig Izrael áldozatai esetében senkinek a...

Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! (Ézsaiás próféta könyve 53. fejezet 4. verse) Nagy általánosságban szeretünk panaszkodni. Persze nem én… mindig csak mások… én csak elmondom a problémáimat. A panasszal az a gond, hogy negatív hatása van, és egyáltalán nem épít, nem visz előre. Amikor valaki panaszkodik valaki akkor megértést és segítséget vár el attól, akinek elmondja bánatát. Ha nincs megértés, akkor harag van. Ez egy kényszerített helyzet, ami ellen csak úgy tudunk védekezni, ha először mi magunk berekesztjük a panaszkodási hullámot. Miért mondtam ezt el? Ha igazán tudjuk és értjük ezt a részt a Szentírásból, akkor a panasznak nincs helye életünkben. Sokan keresztényeknek vallják magukat: ·          De nincs bizalmuk Istenben, ·          Mesternek nevezik- de nem kérdezik ·  ...

„Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.” Pál második levele Timóteushoz 2:5 A játékszabályok rég a dobozban maradtak, és már senki sem gondol rájuk. Dobnak és lépnek, ütnek és fizetnek, büntető kártyát húznak, és már megint eléd kerülnek. Hatosok sora egymás után a cinkelt kockával, és te persze megint kimaradsz a dobásból.  Talán belefáradva a szinte értelmetlennek tűnő játékba, belefáradva az igazságtalanságba, úgy gondolod, hogy Ő csak nézi ezt az egész szabálytalan küzdelmet, és mint a játék megalkotója, fejét csóválva konstatálja, hogy nem erre számított. Vagy esetleg kaján vigyorral arcán tenyerét dörzsöli, hogy te veszíteni fogsz.  De Ő nem ilyen. Tudod, barátom, Isten nem maradt ki a körből. Beállt közénk, és engedte, hogy helyetted és helyettem üssék ki. Engedte, hogy helyetted és helyettem érjék szabálytalanságok, hogy hátrányba szoruljon, és veszítse el látszólag a játékot. Mert talán egy ponton úgy tűnt, hog...