reggeli dicséret

“Bizony az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! Kőszikla ő, tetteiben tökéletes, mert igazságos minden útja. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.” Mózes ötödik könyve 32. fejezet 3-4. verse Amikor hűségről beszélünk, valahogy a kutya az első, ami eszünkbe jut. Egy esztelen állat (bármennyire is szeretem őket), aki szereti a gazdáját, és ideális esetben mindent megtesz neki és érte. A hűség ilyen formája egy embernél elég furcsa tud lenni. Mikor megnézünk egy háborús filmet, látjuk a katonákat, ahogy menetelnek, hogy megöljék egy másik nemzet haderejét, csak azért, mert sajátjuk ezt mondta nekik. Szinte kutya hűség. Bár tudatos emberek, mégis egymást ölik halomra egy olyan elvért, ami nem is biztos, hogy a sajátjuk. A hűségnek különböző formái vannak. Istenről azt írja a Biblia, hogy hűséges, mégsem látjuk azt, hogy esetleg a híveiért rendszereket döntene meg, vagy változtatna a saját szabályain. Mit jelent az Ő hűsége? Mózes elismeri Isten hűségét, de ez nem kizárólag

 ...mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is. János apostol első levele 2. fejezet 2. vers Amikor születtem, még harminc év sem telt el a II. Világháború óta (elég régi kiadás vagyok). Amikor általános iskolás voltam, az „atomháború réme” fenyegette a világot, legalábbis sokszor mondták így. Az irodalom- és az énekkönyvekben sok olvasmány, illetve dal szólt arról, hogy milyen fontos, milyen jó dolog a béke. A történelemből pedig tudjuk, hogy az országok közötti háborúk lezárása, a békeszerződés a vesztesek számára sokszor nagyon drága volt. Azt gondolom, hogy ezt nekünk, akik mindkét világháborúban a vesztes oldalon álltunk, nem kell különösebben ecsetelni. A béke időnként nagyon drága… de jobb, mint a háború. Mindennapi életünkben is gyakran viselünk „háborút”. Vannak, akik élvezik, és keresik a konfliktusokat, és vannak, akik egyszerűen belesodródnak. A lelki emberek azonban általában a békességet szeretik és keresik. Amiko

"Gyűjtsd össze a népet, férfiakat, nőket és gyermekeket meg a lakóhelyeiden élő jövevényeket, hogy hallgassák és tanulják meg, és féljék Isteneteket, az Urat, megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek valamennyi igéjét. Fiaik is, akik még nem ismerik, hallgassák és tanulják meg, hogy féljék Isteneteket, az Urat mindenkor, amíg csak éltek azon a földön, ahová most átkeltek a Jordánon, hogy azt birtokba vegyétek." Mózes ötödik könyve 31. fejezet 12.-13 vers A költözés nagyszerű lehetőség a szokások újragondolására, és új szokások kialakítására. Mivel az új lakás nagy valószínűséggel más elrendezésű, mint az előző volt, kisebb, vagy nagyobb, mint amihez hozzászoktunk, és az esetek legnagyobb részében egy-egy költözés teljes körű környezetváltozással is jár. Új környezethez pedig új szokások illenek: máshogy használandó a papucs, az ajtót más rendszer szerint zárjuk, a szemetet is máskor visszük ki, mint az előző helyen... Persze ez mind bagatellnek tűnik, de ilyenek az újrake

  „ És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb.  De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig.  ” ( Mózes második könyve 17. fejezet 11-12 . vers ) Izrael népe a pusztai vándorlás során mindvégig megtapasztalta az Örökkévaló különleges gondviselését; az árnyékot és biztonságot adó felhő és tűzoszlop, a manna, a sziklából fakadó víz, a kőtáblák, stb. Ám e csodák nem pottyantak csak úgy az ölükbe. Egyrészt, ezek közül több a bizalom és a türelem próbája volt számukra, másrészt ezekben nekik is meg kellett tenni a saját részüket, pl. a mannát nekik kellett összeszedni és elkészíteni. Így volt ez Amálek esetében is, akik mint útonálló, rabló népség megtámadták, megölték és kifosztották „az erőtleneket, akik hátul valának” (5Móz.25:18), am

„Mert úgy gondolta: Ha eléri Ézsau az egyik tábort, és levágja azt, legalább a másik tábor megmenekülhet. Jákób azután ezt mondta: Ó, atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, Uram, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! Méltatlan vagyok mindarra a hűségre és szeretetre, amiben szolgádat részesítetted. Hiszen csak egy vándorbottal keltem át itt a Jordánon, most pedig két táborom is van. Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek, hogy ha idejön, megöl engem és az anyákat is gyermekeikkel együtt.” Mózes első könyve 32.fejezet 9-12.vers Jákob vagy más néven csaló. Elgondolom magamban, hogy vajon milyen érzés lehetett Jákobnak lenni?! Mármint arra gondolok, hogy beleszületni egy verseny helyzetbe, aztán ez a verseny, mintha végig kísérte volna az életét. Versenyzett Ézsaúval már az anyaméhben, aztán később az elsőszülöttségi jog is a verseny tárgyát képezte, amelyet tudjuk, hogy csalással szerzett meg. Ezzel a

"Mert aki szeretne örülni az életnek és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet; mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul." Péter apostol első levele 3. fejezet 10-12. verse Vannak mondatok, melyek olvasása közben szívesen megállok és felteszem a kérdést: én hogyan fejezném be. Ilyen ez a mondat is: „Mert aki szeretne örülni az életnek és jó napokat látni…” Te mivel fejeznéd be? Mi jutna elsőként eszedbe, ha megkérdezné valaki tőled: szerinted mi kell ahhoz, hogy örülni tudj az életnek, hogy jók legyenek a napjaid? Egészség? Pénz, anyagi jólét? Boldog párkapcsolat? Több meghittség, kevesebb konfliktus? Kimagasló eredmények, sikerek? Péter apostol szerint nem ezen múlik az örömteli élet, hanem – látszólag – sokkal kisebb dolgokon: beszédünkön, erkölcsi döntéseinket, cselekedetei

„Nem tudjátok, hogy ha valakinek a szolgálatába álltok, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra? De hála az Istennek, hogy ugyan a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére átadattatok! Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek.” Pál levele a rómaiakhoz 6:16-18 Ettünk belőle, mert enni akartunk. Mert igazságtalan, hogy ezt eltiltotta tőlünk, mert a kígyó azt mondta, Ő mindent csak magának akar. Na, akkor majd mi megmutatjuk! Nem kell nekünk az uralma, szabadok akarunk lenni, a magunk urai! Kezünk már nyúlt előre, a gyümölcs roppant a fogunk alatt, rajtunk pedig egy korábban sosem tapasztalt érzés kezdett elhatalmasodni. Megéltük, mi a rossz és mi volt a jó. Nincs a fügefának annyi levele, ami el bírta volna takarni szégyenünket. Pillanatok alatt megtanultuk, mi a félelem, mi a gyanakvás, és hogyan