reggeli dicséret

Az ember - ki erre a világra született- csak lassan értette meg, hogy élete - éppúgy, mint minden más is- egyszer véget ér. Elmúlt már a boldog gyermekkora, megélt minden, mamája által olvasott mesét. Ő volt a legkisebb fiú, a hétfejű sárkányt legyőző királyfi, a törökverő párbajhős és megmentett mindent és mindenkit, de rájött arra, hogy idős mamáját nem mentheti. A sötét koporsó, a jajgató gyászének széttépték az illúziót. Ifjonti hévvel vetette magát a tudomány tengerébe és kereste, kutatta a minden-miértre adható választ; de csak újabb kérdéseket talált. Aztán a kétségek, a talányok útvesztőjében egy fénysugár törte meg a szürke egyhangúságot: „Van remény, ez az út, ezen járjatok!” – szólt az Isten Igéje. És ő hitt, mert hinni akart, bizalommal járta az igazak ösvényét, pedig nem volt könnyű. A próbák megedzették hitét, elméje hőn áhított bölcsességre lelt, szíve megnyugodott. Pedig nem gondolta. Mert volt, hogy háborgott, mint a tenger; volt, hogy elcsüggedt, mert törött érzelmei...

„És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok.” Malakiás 4:2. Ha megkérdeznéd az utca emberét, mennyi értéke van az alázatnak, a kedvességnek, a jóságnak, megdöbbenve néznének rád. Micsoda kérdések ezek? Ma a sztárok világában élünk, amikor a büszkeség, önhittség, erkölcsi botrányok, hazugság teszik híressé az embereket. Kinek kell ma egy szerény, Isten tetszése szerint élő ember? Kinek kell ma a Biblia? Mielőtt teljesen belekeserednél ebbe a gondolatsorba, olvasd el Malakiás szavait ismét. Nem sokára eljön Jézus, és helyreáll a normális értékrend. Amit eddig nem értékeltek, Jézus számára érték lesz. Képzeld el a következő dolgot. Egy koncentrációs táborban kerülsz, ahova igazságtalanul hurcoltak, elszakítottak szeretteidtől. Az őrök durvák, az étel ehetetlen, fekvőhely egy priccs. Nincs kihez fellebbezned, mert az őröknél van a fegyver, ők diktálják a rendet. Egyszercs...

"Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké." (Pál levele a filippiekhez 2:5-10) Megüresítés, engedelmesség, felmagasztalás - ebben a sorrendben. Mit jelent megüresítenie Magát olyan Valakinek, Akiben az istenség teljessége lakozott (Kol 2:9)? Mit éreznénk mi, akik Jézushoz képest senkik vagyunk, ha mindenről le kellene mondanunk, amit a múltban szereztünk, úgy megfogható dolgokat, mind a tudást beleértve? Mi lenne, ha újra kellene kezdeni az egész életünket fényévekkel rosszabb k...

„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében." (Efézusbeliekhez írt levél 6. fejezet 10.vers) Az ’erősek’ kifejezést olvasva, hagyományos keresztény gondolkodás nyomán, legtöbbünknek a belső vagy lelki erő, az akaraterő, illetve a hit jut eszünkbe. Mivel általános az a kép, hogy másra, például testi erőre egy hívő ember nem is vágyhat, nem is törekedhet. Sőt, egy kicsit le is nézzük azt, aki megpróbálja karban tartani testét, fizikai erőnlétre törekszik. Hiszen ezt az időt is inkább a lélek ápolására kéne fordítani… Ám, ha a Biblia egészét nézve gondolkodunk azon, mit jelent „erősnek lenni az Úrban”, rá kell jöjjünk a test és a lélek szoros kölcsönhatása révén teljes valónkban edzettek kell, hogy legyünk. Hiszen, akár az Ó-, akár az Újszövetséget olvassuk, a hit hősei, lelki és testi erővel is rendelkeztek. Ha Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózes és a nép vándorlását nézzük, látnunk kell, ahogy az engedelmességhez kapcsolódott erős fizikumuk. Ugyanú...

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” 2 Korintus 5,17 Szombaton, december 4-én 10 órától, öten fognak alámeritkezéssel megkeresztelkedni, Budapesten a Práter utca 12 szám alatti Adventista Imaházban, az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten nevében. Már készítjük számukra a fehér ruhát, ami a tisztaságot jelképezi, és azt, hogy Jézus eltörölte minden bűnüket. Emlékszem 20 éves koromban, amikor én meritkeztem alá valóságban éreztem azt, hogy teljesen tiszta vagyok. Soha nem felejtem el azt a tavaszi napot. Amikor vége volt a keresztségi istentiszteletnek és mentem haza, mintha fél méterrel a föld felett jártam volna. Életem egyik legfontosabb döntése volt az, hogy felnőtt korban alámeritkezéssel megkeresztelkedem. Más lett a viszonyom Jézus Krisztushoz. Ő énbennem és én Ő benne vagyok. Addig is volt kapcsolatunk, éreztem a jelenlétét, azt hogy keres és mellettem van a nehéz időkben is, de egészen más Vele élni, Vele járni. Most már az ...

„D icsérjétek az ÚR nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik. ” Zsoltárok könyve 148:13 A Biblia olvasása közben azt látjuk, hogy Isten sokféleképpen mutatkozik be az embernek. Ismerhetjük Úrnak, Mindenhatónak, az Atyák Istenének, a VAGYOK Isteneként… és még sorolhatnánk. Ő a Seregek Ura, a Kőszikla, a Dicsőség Királya, a Békesség Istene, az Örökkévaló Úr… Hogy is hívják tehát? Talán legjellemzőbb János apostol megfogalmazása, aki azt mondja: „az Isten szeretet” (1János 4:8) A szeretet Istene számtalan módon próbálja bemutatni jellemét, többek között dicső nevein keresztül. Az Úr nevének dicsérete több kell, hogy legyen egy-egy dicsőítő ének éneklésénél. Szoktunk-e azon elmélkedni, mit jelent számunkra Isten? Milyen erőt, bátorítást, reményt jelent, hogy ő uralkodik, megvált és békességet ad? Gondolunk-e időnként arra, hogy teremtő Istenünknek mennyi mindent köszönhetünk életünk minden pillanatában? Dicsérjük az Úr nevét! Gondoljuk át, és mondjuk ...

"Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem." Zsoltárok könyve 94:18 Reggel kinézel az ablakon, és érzed, hogy szinte végérvényesen és visszavonhatatlanul itt a tél. Már látod néhol a fehér végzetet, ami lassan beburkolja az egész tájat, elfed minden szennyet és hibát, és néhány pillanatra szebbnek mutatja a várost. Leülsz az ablak elé, kezedben forró tea, kint nulla fok körül táncol a hőmérő, bent kellemes meleget ont a régi radiátor. Megmásíthatatlanul közeledik az év vége, és szívedben már ott lapul csendesen a számadás kényszere. Tudod, hogy meg kell állnod, és vissza kell nézned a magad mögött hagyott évre, hogy emelt fővel léphesd majd át azt az éjfelet. Gondolataid nekiindulnak, és szép lassan visszatérsz a múltba, a mögötted álló idő napjaiba, és felsóhajt benned a kérdés: Hogyan? Hogyan lehetséges ez? Hogy-hogy még mindig itt vagy, és futod a pályádat? Két embernek is sok lett volna, amin keresztülmentél idáig, de még állsz, és t...