reggeli dicséret

"Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek, és az Urat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágattatok, és a kút üregére, melyből kiásattatok!" Ézsaiás 51,1 - Honnan való vagy? - kérdezte. - A sziklából való vagyok - válaszoltam. - A kőből, mely magasabbra emelkedett mindennél, ami ezen a világon van, abból, ami a legnagyobb. Abból való vagyok, ami dacol a nappal, a faggyal és a meleggel, a széllel és az idővel. Nincs mi legyőzhetné, mert olyan hatalmas és erős, hogy évezredek is csak a felszínét karcolhatták, mert tartósabb, mint maga az idő. Erős szikla, hogy alap legyen otthonaink számára. Várfal, mely védelmez az ellenségtől, amin nem tör át semmi sem, ami pusztít, ami öl. Kő, amit szorgos kezek faragnak simára, hogy templom épülhessen, hatalmas katedrális. Óriási kápolna, ahol milliók dicsérik az alkotót, megismerik nevét és tetteit. - Honnan való vagy? - kérdezte. - A kút mélyéről való vagyok - válaszoltam. - A sötétségből jötte

„Gyógyíts meg Uram, akkor meggyógyulok! Szabadíts meg, akkor megszabadulok! Mert Téged dicsőítelek!”  Jeremiás 17:14. Gyógyíts meg! Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Nézd: elszárad a fám, A testem-lelkem fája… De épek még a gyökerek talán. A tompa, tunya tespedés alatt, Gyökereimben érzem magamat, És ott zsong millió melódiám. Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Hiszen – nem is éltem igazában. Csak úgy éltem, mint lepke a bábban, Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben: Rólam gondolt roppant gondolatod Torz árnyékaképpen Egy kóbor szellő néha-néha Valami balzsamillatot hozott. Akkor megéreztem: ez az élet, S megéreztem a Te közelléted. S maradtam mégis torz és átkozott. Én Istenem, gyógyíts meg engemet. Én szeretni és adni akarok: Egy harmatcseppért is – tengereket. S most tengereket látok felém jönni, És nem maradt egy könnyem – megköszönni. Reményik Sándor

„Mikor szóltál hozzám, csak úgy ittam szavaidat. Igéd volt szívem öröme, és gyönyörűségem, mert nevedet viselem, Örökkévaló, Seregek Ura és Istene." Jeremiás próféta könyve 15:16 (EFO) Voltál úgy már, hogy gyűlölted azt, amit csinálnod kellett? Volt már, hogy utáltál iskolába járni? Érezted már úgy, hogy gyűlölöd a munkádat? Gyomorgörccsel mentél be a tanterembe, vagy a munkahelyedre? Nos, ha igen, akkor Jeremiás próféta könyve tetszene neked. Jeremiás még gyermek volt, mikor prófétai hivatást bízott rá a Mindenható. Az üzenet, amit közvetítenie kellett, nem volt evangélium, nem volt jó hír. Jeremiásnak egész életében arról kellett prédikálni, hogy jönni fog a babiloni király, Nabukodonozor, és beveszi Jeruzsálemet, porig rombolja a templomot, a palotát, a házakat, elviszi a kincseket és fogságba hurcolja a népet. Senki se hitt neki, az emberek megvetették, sőt ő maga is gyűlölte ezt az üzenetet, mégis mondania kellett, hiszen Isten bízta rá. Jeremiás őszinte embe

„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Galátziabeliekhez írt levél 5. fejezet 22. vers) Így az őszi betakarítás, a szüret idején az utakat ellepik, sokszor nem kis torlódást okozva a pótkocsis traktorok, kombájnok és egyéb munkagépek. Egy ilyen araszolás közben merengtem el, hogy nem is oly rég, nem gépek, hanem emberek végezték a vetést, az aratást. Ezáltal biztos jobban értékelték, megbecsülték egyrészt a környezetet, másrészt saját kezük munkájának eredményét. És jobban megértették a Szentírás természetből vett képeit is, úgymint; a magvető, a szőlő metszése, a borsajtó taposása, stb. Hiszen az aratás, és a szüret különösen sokszor megjelenik a Bibliában, mint az utolsó ítéletnek, mint Jézus visszajövetelének szimbóluma: „És látám, és íme egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló. És más angyal jöve ki a templ

„Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni. ” Zsoltárok könyve 118. fejezet 8-9. fejezet Elmesélem egy gyerekkori élményemet. Tél volt, és akkoriban (nem volt azért az olyan rég) még nagy telek voltak, vagyis sok hó hullott. Általános iskolás voltam, éppen akkor mentem felső tagozatba. Az iskola udvarán a nagyok (ezek voltak a hetedik nyolcadikos osztályosok) egy erődöt építettek, ahonnan dobálták a kisebbeket, vagyis minket. Volt ebben az erődben valami őrült vágy, hogy az ember az erőd azon az oldalán lehessen, ahol a nagyok vannak. Úgy éreztük, hogy valami kiváltság az erődön belül lenni. Ezért a kisebbek megtettek néhány nem etikus lépést azért, hogy bevegyék őket a nagyok. Ezt mi csak egyszerűen árulásnak hívtuk. Az egyik délután odajön hozzám és a barátomhoz, egy hatodikos fiú, a Marci, hogy ő bevisz minket az erődbe, ha akarjuk. Felcsillant a szemünk, de ugyanakkor nem akartunk árulók lenni. De

Újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.   Efézusiakhoz írt levél 4. fejezet, 23-24. vers Szeretjük az új dolgokat, mert az újdonságnak varázsa van, felfedezni valót hordoz magában. De miközben meglepjük magunkat vagy egymást új eszközökkel, tárgyakkal, készülékekkel, gondoltunk-e már arra is, hogy mi lenne, ha egyszer mi magunk újulnánk meg és változnánk meg előnyünkre, meglepvén ezzel egymást és magunkat?   A Bibliából azt értjük meg, hogy az e földi életünk arra való, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel, ha ezt elmulasztjuk, akkor csak vesztegetjük az életidőnket. Mindannyian más emberré lehetünk a gondolkodásmódunkban és abban, ahogyan egymáshoz viszonyulunk - tehát a lényünk lényegét illetően . Mindenki örülne egy ilyen irányú változásnak, de ami ehhez szükséges, arra már nem mindenki hajlandó. Vannak, akiknek gyenge az akaratereje az érdemi változáshoz, és vannak és volt

„Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt.” Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5:15 Jó, nem akarod visszafizetni. Nem akarod teljesen visszafizetni. Nem akarsz tenni ellene semmit, csak váljanak el az útjaitok, ne kelljen vele soha többet találkoznod az életben. De az élet fizessen neki mindent vissza. Na jó, lehet, hogy ez így túlzás, te ezt nem kívánod, de ha mégis történne valami hasonló, nem sajnálnád. Talán csak egy kicsit, hiszen mégis emberségesebb vagy nála.  Vagy ez így már nem az igazi? Talán Isten ennél többet kér tőled. Nemcsak egy passzív közömbös  magatartást a másikkal szemben, hanem hogy aktívan tegyél. Jót. Mégis, hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet jót tenni mindenkivel, még azzal is, aki hátbatámadott, aki elárult, aki kigúnyolt, kigáncsolt, és győzelmi tort ült a porban fekvő léted felett? Mégis hogyan? És van értelme? Isten ma reggel nem a levegőbe beszél. Nem olyat kér tő