Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január 31, 2010
Teljes bizalommal Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. Zsoltár 23,1-3 Dávid vagyok, Isai fia. Egy pásztor, aki apám nyáját legeltetem, mert én vagyok a legkisebb fiú. Ez az én feladatom. Lehet, alantasnak látod, te nem tennéd, de én boldog vagyok. Másnak rabság a kötelesség, engem szabbaddá tesz a végtelen pusztaság, az erdő, a mező, és ilyenkor kitörő örömmel énekelek az Úrnak. Őt dicsérem, mert Ő a barátom, mert olyan, mint én: pásztor. Jól tudom, mit jelent pásztornak lenni: gondoskodni kell a nyájról. Zöld fű, édes víz, a mindennapi rutin biztonsága. Ezt adom a nyájamnak, tudom, hova vezessem őket, hogy mindezt hol találják. Lehet, hogy viccesnek tűnik, de úgy próbálom mindezt megadni nekik, mint ahogy Isten gondoskodik rólam. Tőle veszem a mintát. Az Úr az én pásztorom... RL
A legkisebb jótett „És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” Máté 25:40. Az egyik reklám azt mondja, hogy csak az első számít, a többi nem. Ez azt az alapvető emberi vágyat tükrözi, hogy valami nagyot tegyünk. Ezt az önzés kelti bennünk. Mi-mindent megtesznek az emberek – néha életüket, egészségüket kockáztatva – hogy az újság címoldalára, vagy a TV híradó képkockáira kerüljenek. Ezt nem a jó Isten, hanem Ellensége ébreszti bennük. Jézus arról beszélt, hogy kis emberek – kis dolgokat téve – készüljünk Jézus második eljövetelére. Adj egy vajas kenyeret a hajléktalannak, egy pulóvert annak, aki fázik, egy pohár meleg teát annak, akit átjárt a hideg. Látogasd meg a nagymamát a kórházban vagy az öregek otthonában. Tarts egy bibliaórát a börtönben levőknek vagy írj nekik egy levelet. Ez bizony nem lesz a Blikk címoldalán. A kereskedelmi televíziók sem fognak vers
Elfelejtett hála " Nagyok az Úrnak cselekedetei;kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban.Dicsőség és méltóság az ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig. Emlékezetet szerzett az ő csodálatos dolgainak;kegyelmes és irgalmas az Úr ." Zsolt 111:2-4 Ott ült magába roskadva a padon. Üveges szemei a messzi távolba meredtek, mintha a jelen nem létezne, csak a múlt. Már régóta nem tette össze a két kezét, hogy hálát adjon bármiért is, csak teltek, múltak az évek, egyetem, munkahely, család, aztán nyugdíjas lett. De az évek alatt sosem tette be a lábát egy templomba, mert úgy hitte Isten halott, nem létezik. És így 80 akárhány évesen úgy érezte mintha évszázadokat élt volna hiába az Isten nélkül...a szeretet nélkül, a jóság és hála nélkül. Minden egyéb történés most összemosódott, csak magát látta, ahogy az Istent háta mögött hagyta, mert egyszer nem teljesítette,amit kért... Most úgy érezte hibázott. Úgy érezte mindent elrontott, úgy é
Az Úrnak tett fogadalom „Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. A mit fogadsz, megteljesítsd!” (Prédikátor könyve 5. fejezet 4. könyve) Mindannyian jól ismerjük a közmondást: ’Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.’ De bizony sokszor magunk is a felelőtlen ígérgetés bűnébe. Megfogadunk dolgokat, s mire belátjuk, hogy túlvállaltuk magunkat, már oda a szavahihetőségünk. Na igen, de az Isten az más, a Neki tett fogadalom az már komoly dolog. Jobban figyelünk rá és igyekszünk teljesíteni, akár mások kárán is. A kérdés, hogy az Istennek tett fogadalom fontosabb az embereknek tett ígéretnél? Ha mondjuk, megígérem egy ismerősömnek, hogy holnap este nyolcra átmegyek hozzá, de közben imaórát hirdetnek a gyülekezetben, akkor az Istennek év elején tett fogadalmam alapján - miszerint idén minden istentiszteleten részt fogok venni - nyugodt lelkiismerettel kések egy fél órát, hiszen az Istennek adott szó mégiscsak fennköltebb? A Sze

Ennyire egyszerű

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.” Pál Apostolnak a Rómabeliekhez írt levele 8,28 Isten megnehezítette az elkárhozás útját. Nem úgy, hogy eleve elhatározta, hogy üdvözülni fogok, hanem mellettem van segít a mindennapokban. Jó érezni a jelenlétét. Ma reggel is így ébredtem fel. Vajon mit hoz a mai nap? Kikkel találkozom, mi fog velem történni, ha bezárom magam mögött a lakásom ajtaját? Nem tudom, nem is szeretném tudni a jövőt. Isten tudja és ez elég nekem. Ő a Szentlelke által felkészít mindenre. Ő tudja mire van szükségem. Ha arra, hogy rálépjenek a lábamra a villamoson, akkor azt fogom kapni, ha egy kedves szóra, akkor meg fogom hallani. Ennyire egyszerű az egész. Hogy mit fogok adni? Mosolyogni és mindenkihez akivel találkozom, akivel beszélgetek, ahhoz lesz egy kedves szavam. Ha így indulok neki a napnak rossz dolog már nem történhet velem. Isten kezében az
Isten teremtett "Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében" Zsoltárok könyve 139:13 Istenem! Taníts engem szavaidra! Ültesd szívembe a hálát, virágozzon ajkamon a köszönöm Éghetek, de köszönöm, hogy van minek égnie. Bánthatnak, de köszönöm, hogy fájhat, s doboghat a szívem. Nem látok mindent tisztán, de köszönöm, hogy van szemem. Nem ugrok át minden akadályt, de köszönöm, hogy mozognak lábaim. Nem ízlik minden, de köszönöm, hogy mindig gondoskodsz. Köszönöm, hogy nem vagyok tökéletes, de működöm. Köszönöm csodád, hogy élek, s így minden kudarc, s hiányosság szöge eltompul. Köszönöm kegyelmed, hogy még állhatok, s másnak rövidebb, fájóbb élet lett sorsa. Én köszönöm e perc érdemtelen ajándékát. Mennyire méltatlan vagyok, s tudatlan, hisz minden pillanatban kezed tart a veszély örvénye felett s viharok szélén fürdök sugaraidban. Magamtól semmi, általad a világmindenség megismételhetetlen csodája vagyok. Bocsáss meg kérlek, ha reklamáltam. Mindent köszönök.
A remény hal meg utoljára „Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.” Péter első levele 3:15 Egy csütörtöki napon elindult utoljára sétálni. Soha többé nem tért vissza, és te csak tétlenül nézted az eseményeket, mert nem tehettél mást. Ott volt már hónapok óta a levegőben a távozás, de mégis, amikor megcsörrent a telefon, akkor érezted, hogy egy csapásra mindennek vége. Minden fekete lett körülötted, és te csak kábán álltál az események forgatagában, próbáltad visszaidézni a szép emlékeket, csökönyösen szorongattad az álmaidat, és nem akartad elfogadni a valóságot. Próbáltál dobozba zárni mindent, hogyha majd nyugodtabb idők jönnek, akkor majd lerendezd magadban a dolgokat. És ismét megcsörrent a telefon egy addig gondok nélküli, önfeledt, boldog estén. Hidegzuhanyként ért a hír a forró nyárban. Valaki ismét távozott. És csak zokogtál, és dühös voltál mindenr