reggeli dicséret

“Ha egy hívő asszonynak özvegyasszony hozzátartozói vannak, segítse őket, ne terheljék a gyülekezetet, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse.” Timóteusnak írt első levél 5. fejezet 16. vers Milyen jó lenne, ha a gyülekezetek gondoskodnának az idősekről, a betegekről. Milyen kedves lenne, ha ezt teljes egészében átvállalnák. Persze ez egy nagyon szép gesztus lenne, de nem minden esetben ez a helyes gondolkodásmód. Pál apostol azt mondja, hogy erre való a család. Különbséget kell tenni két féle rászoruló között. Az egyik, akinek van egy támogató családja, akik tudnak segíteni, gondoskodni róluk, a másik akiknek nincs, és tényleg rászorulnak a gyülekezet segítségére. Nézzük más oldalról a dolgokat! Ha valakinek vannak gyerekei, akik tudnak neki segíteni, akkor van már egy támogató közeg, ahova fordulhat. Ha valakinek vannak testvérei, akikre támaszkodhat, akkor addig, amíg megoldódnak a problémák, ők is képesek gondját viselni. Ilyen esetekben a gyülekezet tud másra koncentrálni. Vannak

" Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” Pál első Korinthusi levele 1.fejezet 30-31. verse A csigának van háza, a medvének barlangja, ahová veszély esetén visszahúzódhat, de mim van nekem? A lovagnak van páncélja, az úrhajónak hőpajzsa, ami megvédi, de mim van nekem?  Emlékszem, ahogyan gyermekként sátrat építettem pokrócokból, meg erdei menedéket gallyakból. Felnőttként vannak ruháim, szokásaim meg vannak frázisaim, amik mögé bújhatok. Végül mindegyikről kiderült, hogy nem védenek meg. Persze vannak jogaim, meg vannak eszközeim, de mindről bebizonyosodott, hogy csak addig jók, amíg mások ezeket tiszteletben tartják. Ha nincs meg ez a kölcsönös jóakarat, akkor kiszolgáltatott vagyok, tehetetlen a természet erői, a gonoszság hatalmai ellen, és nincs pajzsom, nincs burkom, ami megvédene amióta elhagytam az anyaméhet... És mégis

"Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól." Pál levele a rómaiakhoz 5:8-9 “Nekem bizonyíték kell, nem ígéret!” Biztosan te is emlékszel az Old Spice szlogenjére, ami azóta a legtöbbünk fejében bennragadt. Ígérgetni mindenféle következmény nélkül lehet, de az ígéret bizonyítékát adni már sokkal nehezebb. Elköteleződést jelent. Amikor valaki komolyan gondolja, az nem csak mondani tudja, de be is tudja bizonyítani. Például azt, hogy szeret bennünket. A szeretet kifejezésére sok módszer van, és Gary Chapman óta tudjuk, hogy mindenki más nyelven mutatja ki és érti meg. Van, aki a testi érintésben, más az elismerő szavakban, a szívességekben, az ajándékokban, vagy a másikkal eltöltött minőségi időben érzi igazán, hogy szeretve van. Isten szeretetnyelve ez az öt és a plusz egy. Pál apost

„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.”   ( Korinthusbeliekhez írt második levél 3. fejezet 18. vers ) Vajon kire fog hasonlítani a gyerek? – tette fel beszélgetésünk közben a kérdést egyik babát váró ismerősünk. – Olyan jó lenne, ha az apja kék szemét, logikai készségét, a nagyapja nyugodt természetét, a nagyanyja jó nyelvérzékét, és az én szőke hajamat és kézügyességemet örökölné… Hát igen, vannak olyan - főleg fizikai - tulajdonságok, mint szem-, vagy hajszín, elálló fülek stb., melyeket génjeinkben hozunk magunkkal és melyekre semmi befolyásunk nincsen. De ami az alaptermészetünket és készségeinket illeti, ma már bizonyított tény, hogy ezekre sokkal nagyobb hatása van a korai években a családi légkörnek, annak, hogy otthon mit néz, mit lát, mit hall a gyermek, majd később a környezet befolyásának. Így az, hogy úgy viselkedek, mint az apám, vagy,

„Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne csodálkozzatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket.” Péter első levele 4.fejezet 12. vers Keresztényként azt gondolhatnánk, hogy mentesek vagyunk minden nehézség alól. Jézus elszenvedte a golgotai keresztet és ezzel megváltott minket, akkor továbbá miért lenne szükség megpróbáltatásra?! Ez a bibliai szakasz egy nagyszerű képet állít elénk a próba fontosságát illetően. Szinte az elején említ egy szót, ami nem más, mint a tűz. A tűznek megannyi jó tulajdonsága van: meleget ad, jelezni tudunk a füstjével, sütni tudunk a segítségével, de ezen kívül, mint sok minden másnak is, a tűznek is van negatív, félelmetes tulajdonsága. Hiszen nem csak melegedni tudunk a lángoknál, hanem akár életveszélybe is kerülhetünk egy háztűz vagy erdőtűz közelében.  A lángtenger képes mindent felemészteni ami az útjába kerül és nem nézve, hogy élő vagy élettelen dologról van sz

"Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata." Pál levele a kolossébeliekhez 1. fejezet 12-13. vers A hála egy különös dolog. Van, hogy érezzük, van hogy nem, és nem értjük mindig, hogy miért. Van, amikor elvárják tőlünk, sőt, mondják is: légy hálás! - és semmi. Máskor pedig egyszerűen csak úgy feltör belőlünk és túlcsordulva árad a szívünkből. Miért nem tudunk elvárásból, kötelességből hálásak lenni, és máskor miért tudunk? A hála érzése nagyban függ a kegyelem megtapasztalásától. Akkor érzünk hálát mások iránt, amikor olyan dolgot tesznek értünk, amit mi magunkért nem tudunk. Például kisegítenek akkor, amikor megszorulunk; kedvesek velünk akkor, mikor mi nem érdemelnénk meg, és még sorolhatnám. Isten felé sem tudunk kötelességből hálásak lenni! Cs

„Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” Mózes ötödik könyve 6:4 Ezzel az imával ébredtek, és ezzel tértek nyugovóra. „Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!” Nincs Rajta kívül más. Ő az egyetlen esély, az Élet, a Megmentő. Ha Ő nincs, Izráel sem létezik. Egyedül a Benne való hitnek van értelme, csak Őt illeti meg imádatuk. Neki kell állnia az első helyen az ember életében, így nyerhet minden értelmet igazán. Ezt tanulta minden zsidó gyermek már az anyaméhben, és amíg élt, nem felejtette el. „Halld meg, Izráel...” Ma reggel halljuk meg mi is! Halljuk meg az örömhírt, hogy a mi Istenünk a valódi, az igaz, az egyetlenegy. Ő az, akibe kapaszkodhatunk, Ő az, aki nemcsak megteremtett, hanem meg is váltott minket a bűn rabságából. Ő függött a kereszten és Ő támadt fel harmadnapra. Az Ő üres sírja a mi legnagyobb biztosítékunk és reménységünk.  Ma reggel halljuk meg, ahogy az egyetlen Isten a mi szívünkbe szeretne költözni, velünk aka