Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december 20, 2009
Szíveteket szaggassátok… - Karácsonyra „Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot.” Joel 2.12-13 Felejtsétek el a bejgli-ízű, fahéj-szagú, édes-kedves karácsonyokat! Felejtsétek el a dundi angyalkáktól fénylő csillagragyogást, a pásztorsubás Betlehembe sietést, a háromkirályos ajándékozást, a gyermek-istenre való emlékezést! Felejtsétek el az udvarias mosolyokat, az odaillő viselkedést, a bárgyú gyermekdalok éneklését, ne a nosztalgikus szépség álcáját imádjátok! Emlékezzetek az áldozatra! Emlékezzetek az Atya szívfájdalmára, mivel halálba küldte szeretett Fiát! Emlékezzetek József bizonytalan hitére, Mária gyermeki alázatára, felnövekvő bízásuk bukással teli fájdalmára, mikor látták gyermekük kínoztatását, haláltusáját! Emlékezzetek a Menny csodá
Örök élet vize „A ki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” János 7:38. Vannak teljesen magától értetődő dolgok, amiket természetesnek vesszük. Reggel felkel a nap, este meg lenyugszik. A szülő szereti gyermekét, a gyermek a szüleit. A lámpa világít, a virág nyílik, a víz oltja szomjunkat… Sorolhatnám tovább a példákat. Ugyanígy természetesnek kellene lennie, hogy aki hisz Jézusban, az szeretettel beszél, tanúskodik Róla. Lassan a keresztények bizonyságtevése olyan ritka dolog lesz, mint a fehér holló vagy a zöld elefánt. Miért? - Talán nem hisznek Jézusban – de akkor meg nem keresztények! - Talán sok kudarc érte őket, és ebbe belefáradtak! - Talán nem tanították meg őket arra, hogy ez hozzátartozik az életükhöz. - Talán nem igénylik, hogy a Szentlélek betöltse őket, és segítse bizonyságtevő munkájukat. Van egy jó hírem! Jézus szavaiban teremtő erő van. Ő elküldte a Szentlelket, mint Helyettesét, hogy bátorítson, vigasztaljon,
Isten titkos bölcsessége "Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre." Pál első levele a korinthusiaknak 2:7 Isten titkos bölcsessége? Az Édenben erre való hivatkozással kísértette meg Évát a kígyó: Olyanok lesztek, mint az Isten, tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. Sajnos a kígyó nem jelezte, hogy van olyan ajándék is az életben, amikor bár kaptunk valamit, mégis kevesebbek lettünk tőle. Ilyen a bűn: a világ megismerte a bűnt, de mindenki szegényebb lett ezzel a tudással. Ha Isten titkos bölcsességét lehet szólni, amit Isten elrendelt, méghozzá öröktől fogva, akkor kár volt engedetlenség révén megszereznie az embernek, hiszen Isten önszántából is az embernek adta volna. De mi tulajdonképpen Isten titkos bölcsessége? Mert ha titkos, akkor nem tudhat róla senki. Vagy csak némelyek előtt titkos? Vagy ez annyira egyértelmű a keresztények előtt, hogy nem is kell róla beszélni, mert mind
A Messiás ígérete „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ézsaiás könyve 9. fejezet 6. vers) Hála Istennek, környezetünkben mostanában sok gyermek születik. Ugyanakkor jó és érdekes szemlélni azt a várakozást, ahogy a szülők a születendő jövevényre tekintenek. Ilyenkor beindul a fantázia, hogy milyen ember lesz, kitől, mit örököl, nemcsak külsőleg, milyen lesz, amikor felnő, ha majd neki is családja lesz… Aztán a végkövetkeztetés; mindegy, csak egészséges legyen. Közel háromezer éve, Ézsaiás korában, mikor lassan összeomlott Izrael függetlensége, a fenti ígéret még jobban fokozta a várandós anyák vágyát, mégpedig azt, hogy talán az ő gyermekük lesz az a Megígért, aki gyógyírt hoz a világ betegségére. Ám ennek az ígéretnek teljesedése még jó néhány száz évet váratott magára. S bár sokan kiáltották ki magukat Messiásnak, hamar be

Az Úr a Te őriződ

„Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől. Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!" Zsoltárok 121,5-8 JÉZUS SZERET TÉGED! Ez lehet egy üres szólam, de válhat életed részévé is. Ha emlékezel arra, hogy Veled volt tegnap is, ha észreveszed jelenlétét ma is, akkor bízhatsz abban, hogy a jövőben is Veled lesz. Fiatalok voltunk, és meggondolatlanok. Vecsésen laktam, és az egyik este nálam aludt a barátom. Büszke volt arra, hogy sikeres kresz vizsgát tett, és a vezetés is nagyon jól megy neki, és hamarosan megkapja a jogosítványát. Ennek örömére vett egy használt autót. Azon az őszi reggelen, amikor felébredtünk szemerkélt az eső. Felajánlotta, hogy majd ő bevisz Budapestre a munkahelyemre. Mielőtt elindultunk volna elolvastuk az aznapi igét, imádkoztunk , hogy az Úr segítsen meg. Beültünk az autóba és elindultunk. Ahogy
Isten más szemszögből lát „Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál.” Ésaiás könyve 55:9 „Ez nekem magas!” – szoktuk mondani, ha valami meghaladja felfogó képességünket. Amikor Isten mondja az idézett szakaszban, hogy „ez nektek magas”, akkor most is arra gondolok, hogy vannak dolgok amiket nem tudunk felfogni Istennel kapcsolatban. Hatalma, mindenhatósága, örökkévalósága, mindentudása… egyelőre érthetetlen dolgok. Van azonban, valami, ami még annál is felfoghatatlanabb, mint pl., hogy hogyan tudhat mindent; hogyan hallgatja meg imáinkat; tényleg mindent lát-e. A négy és fél éves lányunk nemrég azt kérdezte, hogy „Jézusnak van telefonja?”. Nem – mondom – nincs, anélkül is meghallja az imáinkat. „Akkor csak bólogat és azt mondja, hogy „ühüm”?? Ezeket a kérdéseket mi is feltesszük csak másként, felnőtt módjára, de továbbra sem értjük a dolgokat teljesen. Minél inkább megismerjük Isten
Szeressük egymást, gyerekek…  „és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára” Pál levele a filippiekhez 1:9-10 Szeretet. Annyit beszélünk róla, és mégis, annyira nem ismerjük. Ünnepet szenteltünk neki, létfontosságú dologként tartjuk számon, de mégis, olyan kevés van belőle. Mert eléldegélünk a magunk zárt kis bolygóján, ahol két embernek már kevés lenne a hely. Végezzük a kötelességeinket, gyújtjuk és oltjuk a lámpákat, akkor is, ha látszólag semmi értelme – de a parancs az parancs – és nincs már erőnk arra, hogy valakivel is megálljunk beszélgetni. Nincs energiánk arra, hogy bárkit is megismerjünk, megértsünk és elfogadjuk annak, akinek született, és annak, akivé az élet formálta. Csak futunk, és végezzük a dolgunkat, tesszük, amit tennünk kell, és valami egyre üresebb lesz bennünk. Valami hiányzik, ami talán gyermekkorunkban még ot