reggeli dicséret

  „És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk”  János evangéliuma 17. fejezet 22. vers Évekkel ezelőtt, a feleségem japán kultúra iránti érdeklődése nyomán találtunk rá a youtube-on egy Kyoto-i főiskola fúvós zenekarának jó néhány videójára. A nevük Kyoto Tachibana Band. 1961-ben 16 fővel alakultak meg, mára pedig mintegy százan alkotják az együttest. S mi teszi igazán különlegessé ezt a zenekart? Az, hogy miközben zenélnek menetelnek, szinkronban mozognak, különböző alakzatokat formálnak. Lenyűgöző látni és hallgatni, hogy míg mindenki a maga hangszerén a saját szólamát és mozdulatsorát végzi, közben mennyire odafigyel a másikra, a karmesterre fantasztikus összhangot hozva létre. ( https://www.youtube.com/watch?v=lO4wWdhot6Q ) Amikor a produkciójukat nézem, mindig arra gondolok, hogy milyen jó lenne, ha a gyülekezetemben, a gyülekezeteinkben, az egyházunkban, sőt ha az kereszténységben, a széthúzás, a gyül...

„és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya:” Jelenések könyve 15:3  Kamaszkorom imbolygó világának egyik biztos pontja volt a zene. Volt egy fantasztikus tanárom, aki megtanított erre a nyelvre, és én szárnyalhattam. Volt egy csapat, a zenekar, ahova tartozhattam, ahol éreztem, szükség van rám. Volt egy hely, ahova menekülhettem a meg nem értettség elől, mert a zene sosem hagyott cserben.  És voltak pillanatok. Amikor minden összeállt. Amikor mindannyian beladtuk szívünket-lelkünket, és játszottunk. Az érzés pedig most is itt van. A dallam szállt, és mi repültünk vele. Megszűnt tér és idő, előttünk a kotta és a karnagy, már intés nélkül is tudtuk, hol kell újra belépni. A zene ott volt a fejünkben, az ujjainkban, a szívünkben, a végeredmény pedig magáért beszélt. A szerző megírta, mi megtanultuk, és a miénk lett. Saját történetünk sz...