reggeli dicséret

„Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjá nak, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!” Ézsaiás 58,13-14 A teremtés nyugalma  „Isten látta, hogy az embernek még a Paradicsomban is szüksége van a szombatra; arra, hogy a hét egyik napján félretegye saját érdekeit és foglalatosságát, mélyebben elgondolkozzék Isten művein, elmélkedjék hatalmáról és jóságáról. Szüksége volt a szombatra, hogy az élénkebben emlékeztesse Istenre, és hogy hálát ébresszen, mert jóságos Teremtőjétől kapta mindazt, aminek örül, és amit birtokol.” (E. G. White: Pátriárkák és próféták. Bp. 1993, Advent Kiadó. 21-22. old.) A megváltás nyugalma Szombatünneplőként sokszor azzal vádol

„Kifelé menet arra kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról.  Sőt, amikor a gyülekezet szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan a nyomukba szegődtek Pálnak és Barnabásnak. Ezeket arra biztatták, hogy tartsanak ki az Isten kegyelmében. A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát.” Apostolok cselekedetei 13:42-44. Bár nem vagyok zsidó, mindig érdekelt a történelmük. Sok-sok órát tanulmányoztam próféciáikat, szívem mélyén én is vártam velük együtt a Messiást. Elmondhatatlanul boldog voltam, amikor ott lehettem a kb. ötezer férfi között a hegyen – és hallhattam Őt. Mélyen elraktároztam szívembe azokat a gondolatokat, amik ott, a hegyoldalon elhangzottak. No és a csoda! Azzal a pár kenyérrel és néhány hallal! Örömmel tértem vissza Sziro-Föníciába – családomhoz, és beszámoltam nekik a hallottakról. Azóta sok víz lefolyt a Jordánon. A múlt héten a pizidiai Antiokhiában járta

"Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki:  - Asszony, megszabadultál betegségedből! És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent." Lukács evangéliuma 13:10-13  Először csak néha nem nézett az emberek szemébe. Azután egyre gyakrabban kerülte a tekinteteket. Majd a vállait leeresztette. Később nem figyelt rá, hogy Isten egyenesnek teremtette az embert. Egyre inkább a földet figyelte az ég helyett. Egy napon arra ébredt, hogy nap nap után úgy telt el, hogy eddig nem akarta, de most már nem tudja megtenni, hogy felegyenesedik, mert nincs esélye rá többé. Mindezért önmagát hibáztatta. Ha lett volna valami, amire hivatkozott volna, bár nem lett volna segítség, de talán nem lett volna ekkora a teher.  Nincs mentség, n

„Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen! Oh, Uram, segíts most; oh, Uram, adj most jó előmenetelt!” 118. Zsoltár 24-25. vers Gondolkodtál már azon; mennyivel más lenne az életed, ha valamelyik uralkodó család gyermekeként látod meg a napvilágot? Ha a szüleid híres politikusok, sportolók, színészek lennének?   Sokan úgy vélik csak a hírnév, a gazdagság és a rivaldafény eredményezhet kiegyensúlyozott, boldog életet. Ám, hogy belső béke mennyire nem ezeken alapszik, íme, egy-egy idézet néhány irigyelt hírességtől: „Bárcsak sose születtem volna” - Voltaire „Azt hiszem én vagyok a földön a legszerencsétlenebb ember” - Jay Gould amerikai milliomos „Napjaim sárga lapok. Az élet virágai és gyümölcsei eltűntek. Csak a férgek, az üszög és a bánat az enyém.” - Lord Byron „Nagy Sándor, Caesar, Nagy Károly és én birodalmakat alapítottunk. Mely mára szertefoszlott, mert erőszakra alapoztunk, de Jézusért, aki a szeretetre alapozott, ma is milli

Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.   Jób könyve 42,5 „Uram, itt állok előtted, és felemelem a szavamat te hozzád.  Kisgyermek koromtól hittem, hogy létezel és igyekeztelek egész életemben követni téged. Emlékszem szüleimre, amikor rólad beszéltek ragyogtak a szemeik, mindig tisztelet volt a szavukban.  Természetes volt számomra, hogy hívő lettem. Aztán jött a nagybetűs élet. Egyedül voltam, hirtelen minden rám szakadt.  A problémák, nehézségek túl súlyosak voltak nekem. Éltem az életemet, de egyre távolabb tőled. Az ismerőseimmel a barátaimmal egyre kevesebbet beszélgettem Rólad. Ott voltál a szívemben de nagyon a szélén. Soha nem tagadtalak meg, de nem is követtelek.  Tanultam, dolgoztam, szórakoztam, mint minden fiatal. Az élet már csak ilyen, gondoltam. Nincs ebben semmi különös. Élünk és egyszer meghalunk és kész. Aztán valami történt velem. Nem tudom mi volt, pontosan azt sem, hogy mikor volt, de valami hiányozni kezdett.

" Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. " Zsidókhoz írt levél 8:6 Főpap, szövetség, szolgálat, közbenjárás, ígéretek… Mit mondanak nekünk ma ezek a szavak? Egy régmúlt korszak népének nagyon is sokat jelentettek. A főpap volt Isten és ember között egy olyan kapocs, amit nem lehetett megkerülni. Isten rajra keresztül közölte akaratát, rajta keresztül fogadta az emberek bűnbánatát, ő volt az az egyetlen ember, aki Isten dicsőségének közvetlen közelébe léphetett a szent sátor legszentebb helyén, a szövetség ládájánál. A főpap, amikor Isten elé járult elsősorban a nép érdekeit képviselte, de neki is ugyanúgy szüksége volt a kegyelemre, Isten bűnbocsátó hatalmára, hogy életben maradjon. Mégis, ha abban az időben rendezni szerettem volna az Istennel való kapcsolatomat, szükségem lett volna egy áldozati állatra, ill. a papságra, akik közben

„Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.” Zsidókhoz írt levél 4:13 Felelősség. Sokszor olyan ismeretlen szónak tűnik világunkban. „Ne érdekeljen senkit se, mit teszek, az én életem, úgy rontom el, ahogy akarom, nem tartozom senkinek sem számadással.” Ugye hallottad már, barátom ezt a mondatot?  Annyira felelőtlenek vagyunk. Nem figyelünk a másikra, csak megyünk előre a magunk megálmodta úton úgy, ahogy épp összejön. Ha nem megy a házasság, megkeressük máshol azt a személyt, aki betölti szükségleteinket, és nem nézzük, mit hagyunk magunk után. Anya vagy apa nélkül felnövő gyermekeket, akik nem látnak igazán jó példát, és nem tudják, mit lenne érdemes tovább adni. Nem tudják, hogyan kell viselkedni, élni egy emberi kapcsolatban, nem tudják, hogyan is tegyenek érte, hogy jó legyen.  Ha valamivel megbánt egy barátunk, hátat fordítunk neki. Rosszízű híreket adunk tovább vele ka