reggeli dicséret

Aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.”  Káldi fordítás (Római Katolikus fordítás) Lukács 23,57 Húsvét van, nagyszombat. Az öröm előtti pillanatok ideje, a várakozás ideje, a böjt vége. A falumbeli asszonyok, édesanyám, a nagymamáim, a rokonság, ekkorra már készen voltak mindennel. A vasárnapi húsleves a főttel, a krumplipüré a rántott hússal, tavaszi salátával, süteménnyel a hűtőben, de még a hétfői sonka is a tojással, tormával, no meg a torta is vagy a krémes a még ilyenkor hűvös kamrában pihent. Unalmasak voltak a szombatok ekkor falun, nem nekünk fiúknak, férfiaknak való. Sokkal inkább a másnapi lakoma, meg a hétfői locsolkodós-vendégség járt az eszünkben. Ez az idő a lányoké, az asszonyoké volt, az ő pihenésük ideje. Milyen érdekes, hogy a Szentírás is megemlékezik róluk és pontosan szombaton. Amikor Jézus meghalt, „a készület napja volt, és közeledett a szombat. ” - ahogy azt Lukács

„Jézus pedig hangos kiáltással kilehelte lelkét. És a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogyan bocsátotta ki lelkét, azt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt!” Márk evangéliuma 15. rész 37-39. „Mikor a sötétség leszállt és a keresztről és elhangzott az Üdvözítő haldokló kiáltása, azonnal egy másik hang is hallatszott, amely ezt mondta:   "Bizony, Istennek Fia volt ez!"   (Máté 27:54) Ezeket a szavakat nem suttogva ejtették ki. Mindenki megfordult, hogy meglássa honnan jöttek ezek a szavak. Ki volt az, aki szólt? A százados volt az, a római katona. Az Üdvözítő isteni türelme és hirtelen halála a győzelem kiáltásával az ajkán - nagy hatással volt erre a pogányra. A kereszten függő, összezúzott, megtört testben ez a százados felismerte Isten Fiának az alakját. Nem tudta visszatartani magát attól, hogy meg ne vallja hitét. Így Isten ismét bizonyítékot adott arra, hogy Üdvözítőnk haláltusája nem volt er

„És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” Lukács szerinti evangélium 15:20 Diákként sokszor futottam le Pécs meredek utcáin, hogy időben beérjek a 7:45-kor kezdődő első tanórára. Vagy a zoknim fölhúzásával bíbelődtem sokáig, vagy a finom reggeli elfogyasztásával veszítettem sok időt – nem tudom –, de valahogy mindig úgy léptem ki a bejárati ajtón, hogy már megint futnom kellett. Amikor az iskola kapujában meghallottam a csengőt, tudtam, hogy már nyert ügyem van, mert az utolsó sprinttel könnyedén megelőzhetem a tanáriból kényelmesen elinduló tanárt. Egy alkalommal, mikor így lélekszakadva rohantam, néhány fiatalra lettem figyelmes, akik rám mutogatva jóízűen hahotáztak: „Nézzétek, már megint fut!” Ezek szerint másoknak egészen általános volt, hogy 7:40-kor mindig megjelenik egy rohanó iskolás fiú. Hozzátartoztam a reggeli városképhez. Az eset elgondolkodtatott. Vajon méltó-e h

„Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől, És testük meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett,” (Zsidókhoz írt levél 10. fejezet 22- 23. vers) „Jézus mindenkin segített, aki Hozzá jött, de azokat is szerette volna megáldani, akik nem jöttek. Miközben magához vonta a vámszed ő ket, a pogányokat és a samaritánusokat, meg akarta nyerni a papokat és tanítókat is, akik az el ő ítéletekbe és a hagyományokba burkolóztak.   Minden lehet ő séget megragadott, hogy hozzájuk férk ő zzön.” (E.G.White; Jézus élete 213.o.) Bizony, Jézus élete, földi szolgálata vonzotta az embereket, és a három és fél év alatt mindenütt sokan követték. Persze mindenki más-más ok miatt szeretett volna minél közelebb lenni hozzá. Voltak, akik azért követték, hogy valami csodát lássanak, hogy kenyeret és halat kapjanak, voltak, akik azért jártak utána, hogy meglessé

Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek a kezdetektől fogva, nem magyarázták el a föld alapozását? Az, aki ott trónol a földkerekség fölött, ahonnan lakói csak sáskának látszanak, fátyolként terítette ki az eget, kifeszítette, mint egy lakósátrat. Ézsaiás könyve 40. fejezet, 21-22. verse Az Isten mindenhatóságát bizonyítják ezek a kijelentések. A feleségemmel együtt az a nagy palacsinta déli részén élünk (Dél-Magyarország) és hát lássuk be itt sok minden nincs, amin el lehetne csodálkozni. Mindig irigykedve gondoltam azokra (mikor arról olvastam, hogy mik is Isten csodái a természetben, általában szép hegyeket, virágokat, hatalmas sziklákat, vízeséseket vagy tengert mutogatnak) akik ilyen lélegzetelállító környezetben élik a mindennapjaikat. Ehhez képest itt legfeljebb a dinnye, paprika és a búza érési állomásait követhetjük nyomon. Nagyon szépen tud Petőfi Sándor is fogalmazni az Alföldről, vannak csodaszép események, gazdag állatvilág, szép na

"Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.   Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.  Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött!" Pál első levele a korintusiakhoz 15:52-54 Tömeges feltámadás. Csak egyszer volt rá példa eddig a világtörténelemben. Amikor Jézus meghalt a kereszten, sírok nyíltak meg és sok elhunytnak vált láthatóvá a teste. Jézus feltámadásakor ezek a halottak feltámadtak és bementek Jeruzsálembe bizonyságot tenni a csodáról, hogy van feltámadás a halálból. Egyedi eseteket olvasunk a feltámadásról a Bibliában. A római levél szerint (Rm 5:14) Mózes volt az első feltámadott. Illés feltámasztotta a sareptai özvegy fiát, Elizeus a súnemi asszony fiát. Az Elizeus hol

„Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.” Pál levele az efezusiakhoz 6:10-11 Ki az erős? Ki az igazán erős? Az olimpia győztesei, akik éveken át eddzenek a megmérettetésre, és a sok kiváló sportoló közül végül az ő nyakukba kerül a legfényesebb érem. Az erőművész, aki a fogai közé szorított kötéllel húz el egy mozdonyt. Aki teljesíti az Ironmant, és talán ott már nem is számít a helyezés. Az ember, aki győzött a kór felett, és most egészségesen éli mindennapjait. A gyermek, aki egy hatalmas esés után újra feláll, és ismerkedik a járás csodájával. A nő, aki fájdalmak között hozza világra utódját, és még tud mosolyogni a jövevény láttán. Az anya, aki ápolja családját, miközben a betegség az ő szervezetét is rég legyengítette már. Az apa, aki egy fárasztó munkás nap után leül legózni kisfiával, és szeretettel válaszol az ezredik miért?-re is.  Mégis, ki a lege