reggeli dicséret

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! Pál levele a filippiekhez 4:4 "Ismétlés a tudás anyja", tartja a mondás. Számomra mindig kérdés, hogy akkor ki lehet az apja, de ez most nem ide tartozik. Egy népszerű elmélet szerint 21 napig kell ismételnünk valamit ahhoz, hogy szokássá váljon. Persze azért ez nem ilyen egyszerű, ma már tudjuk, hogy ez lehet sokkal több, de sokkal kevesebb is, attól függően, hogy milyen motivációnk van rá, hogy milyen jutalmazással jár, stb. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy képes vagy örülni akkor is, amikor épp nem egyszerű az élet? Na ez nekünk, magyaroknak annyira nem megy. Mindenki tudja, hogy pesszimisták vagyunk, de mi lenne, ha mégis megtanulnánk örülni? Mi lenne, ha azt mondanám, hogy képes vagy begyakorolni az örömöt? A fenti ige nem azt mondja, hogy ha berúgtad a kislábujjad az asztal lábába akkor mosolyogva adj érte hálát. Nem arról van szó, hogy nem lehet rossz kedved, vagy hogy nem gyászolhatsz. Sokszor félreértjük, és leegy...

Így szólt hozzám: Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára! Ezt is mondta nekem: Ezek Isten igaz igéi. Jelenések könyve, 19. fejezet 9. vers A hétvégén pont egy menyegzőre vagyok hivatalos. Ilyenkor gyakran eszembe jut, hányszor hallottam már esküvőkön a vendégek szájából viccesen (és mondtam már én is), hogy ők csak a vacsora miatt jöttek. Ha ennyiszer mondjuk ezt, még ha csak viccből is, az azt jelenti, hogy van ennek némi valóságalapja. És ha belegondolok, talán azért van ez így, mert míg maga a menyegzői szertartás nagyon ünnepélyes, megható, és emlékezetes is, mégis a vacsora az, amikor vendégként, meghívottként lehetőségünk van arra, hogy immár felszabadultabb hangulatban köszöntsük az ifjú párt, beszélgessünk azokkal a barátokkal, rokonokkal, családtagokkal, akikkel talán csak a legutóbbi lagzin találkoztunk, es együtt örüljünk, ünnepeljünk, táncoljunk, nevessünk. És nem utolsósorban ott a sok finom étel is. Nem véletlen, hogy a Biblia is egy menyeg...

Így mondta: Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól. Sámuel második könyve 22:2-3 A Sámuel könyvében feltűnő ifjú Dávid a nép üdvöskéjeként jelenik meg a könyv történetében. A jelenlegi király, Saul nem a legjobb, így hát a fiatal pásztorfiúban összpontosul a nép reménysége. A fiú azonban, aki saját kezével végzett a filiszteus óriással, még sok nehézségen kell átjusson addig, míg végül királlyá koronázhatnák – főként a regnáló hatalom üldöztetésével. Ez talán még Góliát fenyegetésénél is nagyobb akadály, és a fiatalember jól látja, hogy egymaga képtelen szembenézni a veszéllyel. A leendő király, aki családja legkisebb tagjaként már pásztorkodás közben is bátran szembeszállt a vadállatok támadásával, saját maga jelentkezett a filiszteus elleni párbajra, és művészi tehetségével a királyt is fel tudta vidítani, most elkeseredve kiált Istenhez, me...

És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse. Ézsaiás könyve 33. fejezet 6. vers Szeretnél olyan helyen élni, ahol nincs és az emberi történelem során soha nem is volt háború? Ahol nincs hadsereg, ahol nincs fegyver? Ahol még rendőrre sincs szükség, mert nem bántja senki a másikat, ahol nincsenek tolvajok, nincs bűnözés? Ahol békében megférnek egymás mellett az emberek? Képzeld, létezik egy ilyen hely a földön, mégpedig egy egész kontinens; az Antarktisz. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezt a földrészt azért sem foglalta el még senki, mert egyrészt csak a XIX. században fedezték fel, másrészt, mert területének 98%-át örök jég borítja. Illetve, van egy 1959-ben megkötött és 58 ország, köztük Magyarország által is ratifikált nemzetközi egyezmény, amely elvileg 2048-ig szavatolja, hogy „ az Antarktiszt csak békés célokra lehet használni; Tilos katonai támaszpontok és erődítmények létesítése, hadgyakorlatok tartása, b...

Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.  Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. Péter második levele 3.fejezet 8-9.vers Gyermekként vártuk, hogy felnőttek legyünk. Diákként vártuk, hogy dolgozzunk és saját pénzünk legyen. Télen várjuk a nyarat, ősszel a tavaszt. Várjuk a nyaralást, a szabadságot, a könnyű életet. Várjuk a nagy szerelmet, a házasságot, a gyerekeket, majd az unokákat. Mindig várunk valamit, nem? Csak a várakozás veszélyeket is rejt magában, mégpedig a figyelmetlenség veszélyét. Ha nem figyelünk, csak mindig várunk valamire, úgy suhannak el mellettünk a lényeges dolgok, hogy észre sem vettünk belőlük semmit. Az idő és a várakozás kérdése gyakran mumusként él bennünk, pedig ez a kombináció akár az életünket is megmentheti. A kérdés egy...

Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se kérkedjék. Efézus 2:8-9 Ebben a világban boldogulni csak pénzzel, hatalommal és eszközökkel lehet- többnyire. Annyira megszoktuk a materiális dolgok által meghatározott életet, hogy el sem bírjuk képzelni: nem ugyanezen az elven működik Isten. Isten nem adok - veszek alapon működik, és amikor a kegyelemről van szó, nem kinek- kinek érdeme szerint osztogatja. A kegyelem, egy meg nem érdemelt ajándék, nem a fizetésen feletti juttatás, azért, mert elkötelezetten végezted a hitbeli munkádat. Egy ajándék, amit nem a születésnapodon kapsz, vagy valamilyen neves alkalomból. Ajándék, csak úgy.  Az üdvösség ajándéka ingyen van mindenki számára, hogy senki ne cselekedhessen érdemeivel. Mi annyira nehezen tudjuk ezt megérteni. Sokkal könnyebb némelyeknek hinni, a nem létező pokol kénköves tüzében, mint az ajándék kegyelemben. Miért gondoljuk azt, hogy Isten ugyanúgy mé...

Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként. Pál levele az efezusiakhoz 5:1-2 „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” 55 éve hangzott el ez a legendás mondat Neil Armstrong szájából, miután első emberként a Holdra lépett. 1969. július 20-án, az Egyesült Államok keleti parti időzónája szerint 16 óra 18 perckor érkezett meg az Eagle holdkomp az Apollo–11 két űrhajósával, Neil Armstronggal és Edwin E. Aldrinnal a Hold felszínére, akik később holdsétát is tettek, kőzet- és pormintát gyűjtöttek. Minden folyamat, esemény, vagy akár világrengető csoda kis lépésekből áll, a holdraszállás is. Sok-sok ember egymásra épülő, összehangolt munkája, fejlesztések, felkészülések, és maga a küldetés végrehajtása millió és millió egymást követő lépés. Némelyikük elhanyagolhatóan kicsinek tűnik, de ha kivennénk a folyamatból, lehetséges, hogy a...