reggeli dicséret

„Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” Lukács evangéliuma 6:38 A napokban tömegközlekedéssel utaztam a fővárosba. A reggeli csúcsforgalom már lement, mire elértem a HÉV-et, felszálltam, érvényesítettem a kiegészítő és a vonaljegyet is, majd a szinte üres vagonban helyet foglaltam, és próbáltam kifújni magam a nagy rohanás után. Borongós, ködös idő volt, az én kedvem sem sziporkázott, többek között azért sem, mert a reggeli kapkodás miatt végül plusz köröket kellett megtennem, és a késésnek a „már minden mindegy” szakaszába kerültem. Az egész utazást a hátam közepére sem kívántam, hisz annyi más teendő tornyosult fölém, de menni kellett. Komor valóságomba a kalauz hozott fényt. Nem tett semmi egetverően különleges dolgot, csak emberséges volt. Köszönt illendően, türelmesen segített, mit kell kiválasztanom a telefonos applikáción ahhoz, hogy ellenőrizn...

„Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent." János harmadik levelének a 11. verse Kinek van igaza? Nehéz dönteni, mert mindig éppen annak van igaza, aki meséli a történetet. Miért? Mert abból a szemszögből minden igaznak tűnik és ez egyértelműen magában foglalja a másik felelősségre vonását. Képzeljük el, hogy egy buszon utazva a nyári melegben, a klíma nem hűt rendesen, ablak nincs nyitva, percről percre melegebb van. Előtted csak egy idősebb hölgy van, aki éppen félálomba készül szenderülni a melegtől, de te ekkor előre hajolsz és elhúzod az ablakot gondolva, hogy ezzel mindenkinek jobb lesz. De tévedsz, mert csak neked jobb, ugyanis az előtted ülő füle gyorsabban kap huzatot, mint ahogy kiszámolod mennyi 2X2. Ő azon nyomban visszahúzza és közben szúrós tekintetével igyekszik téged megsemmisíteni. Újra előre hajolsz és elhúzod még egyszer az ablakot. Ő pedig vissza, és ez...

“Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái.” (1Péter 2:15-16.) Milyennek képzeljük a szabadságot? Hogyha víz, vajon tenger, vagy folyó? Hogyha univerzum, akkor végtelen, vagy véges? Hogyha fény, akkor mindent visszaverő fehér, vagy a mindent elnyelő fekete? Az, hogy szabad vagyok, azt jelenti, hogy bármit megtehetek? „A természeti állapotban a szabadság abból áll, hogy az ember szabad bármilyen földi feljebbvaló hatalomtól.” - állította John Locke, majd hozzátette: “A természeti állapotot természeti törvény kormányozza, amely mindenkit kötelez; és az ész – amely maga ez a törvény – mindenkit, aki csak hozzá fordul, megtanít arra, hogy mivel az emberek valamennyien egyenlők és függetlenek, senki sem károsíthat meg egy másik embert életében, egészségében, szabadságában vagy javaiban.” Péter apostol olyan keresztényekne...

Mondják: Attól ember, az ember, hogy teszi, amit kell.  Végzi mindenki a maga dolgát a tőle telhető legjobban. Sokan megírták már ezt regényekben és novellákban, valóságról szóló beszámolókban, mert igaz. Persze azért érint meg bennünket is, mert tudjuk, hogy nem egyszerű ez és nem is könnyű. Azt tenni, ami a helyes nem volt könnyű soha. Mintha mindig is harcolnunk kellene érte, ugye? Meg kell vívnunk érte a csatát a körülményekkel, másokkal és sokszor önmagunkkal is. Mindezek arra késztetnek minket, hogy maradjunk veszteg, hogy ne tegyünk semmit és nem vesszük észre, hogy így tesszük a legrosszabbat. Pedig ott, legbelül megszólal egy hang, és mi tudjuk, hogy mi lenne a jó. Mit tehetnénk azért, hogy hallgassunk rá jobban? Először is ne álljunk ellent! A belső hang, amikor jóra késztet, minimum a lelkiismeretünk, de lehet, hogy több is annál. Taníttatásunk, mindaz, amit az erkölcsi jóról megtudtunk összegződik ebben a hangban. Ha ellent mondunk, önmagunkat tagadjuk meg. K...

„Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz” Zsoltárok könyve 103. fejezet 13. verse Jaj, mennyi huncutságot elkövettem gyerekkoromban... Szegény szüleim, akiknek bérletet kellett váltani az igazgatói irodába. Mások érmet, bélyeget gyűjtöttek, én meg az intőket. Ha kérdezték: „Lacika, megvagy a házival?” Én csak annyit mondtam: „Micsoda? Már rég!” És már lóra is pattantam és tekertem a haverokhoz. Ha kérték, is hogy mutassam meg a házit, akkor mutattam valami régit, amire már a tanár sem emlékezett. Jaj, szegény szüleim! Persze jajgathatok kedvemre mostmár, nem tudom nem megtörténté tenni a múltat, még akkor sem, ha most nagyon szégyellem, hogy hányszor becsaptam őket! (nem kell utánozni a példámat, mert veszélyes játék, és sokan megsérülhetnek) DE! Mégis akárhányszor rossz fát tettem a tűzre, mindig megbocsájtást kaptam. Tényleg nem akartam sosem visszaélni a jóindulattal, de valahogy nem bírtam magammal, mindig kellett valamit csinálnom....

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” Római levél 8:16 A cserkésznek minden nap jó tetteket kell végrehajtania, és hogy ezt el ne feledje, zöld nyakkendőjére minden egyes jócselekedetnél egy csomót kell kötnie – ezt javasolja legalább is az egyik cserkészkönyv. A jócselekedeteknek e központi szerepe szülte a következő viccet is: A cserkészőrs lelkesen meséli őrsvezetőjének, hogy közös erővel átsegítettek egy idős nénit az úttesten. – Ez nagyszerű – lelkendezik az őrsvezető –, de miért kellett egy egész őrs ehhez a feladathoz? – Hát azért – hangzik kórusban a válasz – mert nem akart átmenni. Vajon mi motiválja, mi vezérli a jó teteinket? Az, hogy csomót köthessünk a nyakkendőnkre? Az, hogy elismerjenek bennünket? Hogy jó véleménnyel legyenek rólunk az emberek? Hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket? Vagy ez, hogy jó véleménnyel legyen rólunk Isten? Ne tévesszen meg bennünket a külső máz! Bármennyire is nagyszerűnek, nemesnek és önfeláldozónak tűnik egy ...

„Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.” Példabeszédek könyve 19:17 Jó tett helyében jót várj...- mondta a rőzsét gyűjtögető anyóka, és egy varázssípot nyomott a kezedbe. A megitatott szomjas gebe egyszerre paripává változott, elrepített, ha kellett, még a világ végére is és onnan vissza. A csapdából kiszabadított farkas a te oldaladon harcolt a hétfejű sárkány ellen, és győzelemre segített, aztán a király hőstettedért cserébe neked adta leggyönyörűbb lányát és fele királyságát. De vajon megtetted volna akkor is, ha nincs jutalom? Ha nincs ellenszolgáltatás? Belegondoltál már abba, milyen lenne a világ, ha nem várnánk? Ha jót tennénk és jók lennénk úgy, hogy cserébe nem várnánk semmiféle fizetséget? Milyen lenne, ha a szegényeknek szóló ünnepi alkalmakon nem a gazdag embereknek, cégeknek, jótevőknek mondanánk köszönetet, nem arról beszélnénk, mennyit adományoztak, hogy érezzék még rosszabbul magukat a nehéz körülmények között élők....