reggeli dicséret

„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.” Ézsaiás könyve 43:1-2 Szombaton volt a Holokauszt nemzetközi emléknapja, az auschwitzi tábor felszabadításának 79. évfordulója. Ahogy a fenti igét elolvastam, elgondolkodtam azon, vajon hogyan élte meg Isten, amikor bántották a népét? Amikor az ember fordult az embertársa ellen, Isten egyik csapat gyermeke a másikak ellen, egy őrült eszme követői az általuk gyűlölt csoportok ellen. Amikor zsidókat, romákat, homoszexuálisokat, fogyatékkal élőket, másként gondolkodókat kényszermunka- vagy megsemmisítő táborokba deportálták, vagy amikor a szovjet terror ontotta áldozatait? Mit érzett, hogyan bírta ki? Dr. Kardos Klára zsidó származású, mélyen hívő katolikus hölgy volt, akit 24 évesen deportáltak a szegedi gettóbó...

„Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad.” Zsoltárok könyve 65:12 Isten jó és Ő maga szeretet. Nem csupán szeret, mint ahogy mi szeretjük egymást, a társunkat, gyermekünket vagy épp a lasagnét. Neki ez a lényege, minden tettének mozgatórugója. Egy tökéletes világban könnyű lenne egyetértenünk ezzel az állítással, de a mi világunk igencsak messze áll ettől. Az ember, akit eredetileg a szerető Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett meg, rengeteg rossz és végletes következménnyel járó döntést hozott eddigi pályafutása során. Mert tetteinket nem a szeretet, hanem sokkal inkább a félelem irányítja. Egy ilyen borzalmas döntés volt az 1944. április 16-án megkezdett magyarországi zsidóság gettókba zárása, majd pedig a deportálás. Ma azokra emlékezünk, akiket embertelenül taszított a pusztulásba egy őrült ideológia a második világháború idején, és azon kevesekre, akik ezt túlélték. Hogyan lehet a holokauszt megsemmisíthetetlen árnyékában Istent jónak és szer...

„Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét. Az én tulajdonommá lesznek – mondja a Seregek Ura – azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt. Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Isten tisztelői és az őt nem tisztelők között.” Malakiás könyve 3:15-18 „Egy embert csak akkor felejtenek el végleg, ha nevét is elfelejtik” – vallja Günter Demnig német művész, aki megálmodta és megalkotta a botlatóköveket . Ezek azok a betonkockákra illesztett réztáblák, melyeket járdákba láthatunk besüllyesztve, rajtuk egy-egy névvel és két dátummal. Az emlékezés kövei, hogy feledésbe ne merüljenek azok az emberek, akiket koncentrációs táborokba vagy munkaszolgálatra hurcoltak el, és meggyilkoltak. Zsidók, romák, homoszexuálisok, fogyatékkal élők, ell...