reggeli dicséret

“Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” Máté evangéliuma 8:27 Amikor a tanítványok egy hajóban utaznak Jézussal, viharba kerülnek. Jézus mintha semmi se történt volna, alszik, a tizenkettő pedig megpróbál életben maradni. Utolsó próbálkozásként felébresztik a mestert, aki már korábban tett csodákat a szemük láttára. A történetben az a fura, hogy a tanítványok még mindig nem értik kivel állnak szemben. Már látták ahogy beteget gyógyít, de volt abban az időben más csodagyógyító is. Látták ahogy csodát tesz, de nem értették ennek a mélységét. Jézus most először velük tesz csodát, őket menti meg. Első kézből tapasztalják meg a Megváltó hatalmát és nem tudják felfogni azt. Amikor találkozol a Megváltó csodáival, te képes vagy elfogadni? A tanítványok mindent megtettek hogy életben maradjanak, egyedül a Mestert felejtették el felkelteni. Nem akarták, nem merték, vagy csak nem is gondoltál rá? A lényeg, hogy nélküle akartá

"Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!" Jakab apostol levele 5. fejezet 13. vers Vannak helyzetek, amikor természetes módon jön, hogy egy hívő ember imádkozik, és vannak más helyzetek, amikor nem. Például reggel ébredéskor, este lefekvéskor, étkezések előtt, hosszú útra induláskor, nehezebb feladatok előtt, vagy amikor veszteség fenyeget vagy ér minket, vagy valakit, akit szeretünk, egyértelmű, hogy imádkozunk. Ugyanúgy, mint amikor célba érünk, meggyógyulunk, vagy megoldódik egy nehéz helyzet. Kérünk, hálát adunk, vagy dicsőítjük Istent, attól függően, hogy mi történt vagy történik velünk. Aztán vannak olyan helyzetek is, amikor nem ilyen magától értetődő, hogy imádkozunk: vagy azért, mert nem vagyunk rá képesek, vagy azért, mert nem gondolunk arra, hogy imádkozzunk. Amikor 45 évesen mandulaműtét előtt álltam, azt mondta egy barátom, hogy a legjobb, ha 4-5 órán át meg sem mozdulok, csak fekszem. Azt mondtam neki, hogy v

Jézus ezt mondta nekik: Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! Ezeket mondta Jézus, majd elment és elrejtőzött előlük. János evangéliuma 12:35-36 A hét elején ért véget a 2022-es Sziget Fesztivál, ami lassan harminc éve minden évben megszervezésre kerül az Óbudai-szigeten. A fesztiválon 1996 óta kint van az egyházunk sátra, a Lelki Betérő is. Ebben a sátorban várjuk azokat a fiatalokat, akik elfáradtak, akiket gondok gyötörnek, vagy csak beszélgetnének egy kicsit. A Betérő programja a fesztivál ideje alatt magától értetődő és állandó: 14:00-tól 19:00-ig (tehát a Sziget időzónájában "délelőtt") a sátor előtt játszunk a vendégekkel különféle kreatív és elgondolkodtató játékokat. Aztán 19:30-tól áhítatot és eligazítást tartunk az önkénte

  „Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.   Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?”   ( Máté evangéliuma 16. fejezet 25-26. vers ) A kínai orvostudomány királyának is nevezett Sun Simiao, a kínai Sui és a Tang dinasztia orvosa és írója volt. Többek között az ő nevéhez fűződik a ’kínai hippokratészi eskű’, mely kimondja, hogy az orvosnak minden beteggel - legyen az gazdag vagy szegény, idős vagy fiatal, kínai, vagy külföldi, stb. - úgy kell bánnia, mintha saját közeli rokona lenne. Több könyvet is írt, melyek több, mint 7000 gyógyszer receptjét és azon alapvető egészségmegőrző   tevékenységek   (járás, szemforgatás, stb.) listáját is tartalmazzák, melyek javítják az egészséget. S ahogy a Danjing yaojue című munkájából látjuk, mint taoista alkimista különösen foglalkoztatta az örök fiatalság és az örök

„Ki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen. Az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!” Zsoltárok könyve 91.fejezet 1-2.vers Eszembe jut egy történet még gyermekkoromból. Erdélyben vagyok a nagyszüleimnél, piac nap van, vásárolni kell. Eléggé félős gyermek voltam, leginkább attól féltem, hogy elrabolnak vagy eltévedek és többet nem találom meg a szeretteimet. Ez a nap is így indult. Tudtam, hogy otthon egyedül nem maradhatok, így hát én is útnak indultam velük.    Nagypapám feltett a bicikli hátsóülésére és csak annyi volt a dolgom, hogy kapaszkodjak. Elég sokat kellett mennünk a piacig és nem mindig volt zökkenő mentes az út. Csepp kezeimmel kapaszkodtam nagypapámba amennyire csak tudtam. Tisztán emlékszem rá, hogy a vásárlás végeztével néhány perc erejéig egyedül hagytak a piac bejáratánál. Természetesen én láttam őket és ők is engem, de odébb kellett menniük, nekem pedig vigyáznom kellett a vásárolt holmikra és bár azért hagytak maga

"Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." Jelenések könve 3. fejezet 20. vers Olyan finom és érzékeny folyamatok zajlanak bennünk, s Isten az ő szeretetében oly figyelmes velünk! Soha nem „töri ránk” az ajtót, nem erőszakolja ránk a jelenlétét, viszont annyira közel jön hozzánk, amennyire csak lehet. Ha nem engedjük be, akkor az ajtó előtt áll és zörget, s kéri, hogy változtassunk a döntésünkön. Ehhez azonban meg kell születnie bennünk a készségnek. Már az is a szabadságunkban áll, hogy meghalljuk-e a szavát. Nem csupán arra gondolok, hogy mekkora zajt csapunk magunk körül és magunkban, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy meghalljuk a halk, de határozott kopogást, hanem arra is, hogy egyáltalán akarjuk-e meghallani. Volt egy kutyánk, amelyet időnként szabadon engedtem, mikor sétálni vittük. Mindig eljött egy pillanat, amikor vissza kellett fordulnunk, s ezért hívtam, kiál

„Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” Máté evangéliuma 6:31-34  Néhány évvel ezelőtt szintén rám jutott ez a fenti igeszakasz, és akkor arról írtam a bevezetőben, mennyire magas szinten űzöm az aggódást, hogy vannak pillanatok, amikor amiatt is aggódok, hogy túl sokat aggódok.  Ez a mai áhítat nem arról fog szólni, hogyan győztem le ezt a nem túl előnyös tulajdonságomat, mert bevallom, aggódni azt még mindig tudok. Hanem arra hívlak, Kedves Olvasó, hogy összpontosítsunk ma reggel Atyánkra!  Mert Ő tudja, hogy vannak létfenntartási szükségleteink, és kell, hogy biztonságban érezzük magunkat és szeretteinket is, e