reggeli dicséret

"Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek." (Lukács 12:31.) Mindannyian egész életünkben keressük a kiteljesedést és ennek oka nem más, mint maga az élet. Az élet az első pillanattól az utolsóig növekedés. Mindaz a tudás, amire szert teszünk, mind pedig talentumaink, csakúgy, mint belső tulajdonságaink is folyamatosan fejlődnek bennünk és általunk. Amiben növekedni szeretnénk, amiben reménységünket, boldogulásunkat látjuk, azt tartjuk szemünk előtt. Mindezek igényeink szerint változnak. Vannak, akik csupán egyszerű dolgokat keresnek, mint Jézus ezen példázatában is, elegendő nekik a megélhetéshez szükséges élelem és a ruházat. Nem lebecsülendő ez sem, de vannak mások, akik még többet szeretnének. Talentumaik fejlődését akarják látni, tudásuk növekedését hiszen ezek által lesz gazdagabbá életük. Végül életünk minden pozitív oldalának kiteljesedését azonban Isten országa hozza el. Ezzel kapcsolatban a következőket olvastam nem is oly r

„Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy újra lássak. Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott. És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.” ( Lukács 18:41-43 ) A látás nagy áldás és nagy kincs. A körülöttünk lévő világot mintegy 70%-ban a szemünkön keresztül érzékeljük. Ha valaki megvakul, gyakorlatilag alig tapasztal valamit. A népi bölcsesség is hűen tükrözi a látás értékét és fontosságát: „Egy kép többet ér ezer szónál.” A történetbéli ember korábban látott, de valami oknál fogva elveszítette látását. Tudta, milyen érték a látás és azt is tudta, hogy milyen megkötözöttséget jelent a vakság, milyen nyomasztó érzés állandóan sötétben lenni. Szeretett volna újra látni. Erre azonban semmi esélye nem volt a korabeli gyógyászat alapján. Hitével mégis megragadta ez egyetlen lehetőséget. Hitte, hogy egyedül Isten tud rajta segíteni. Jézusban felismerte az Istentől jött Messiást, aki éppe

„De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.” ‭‭Zsidók‬hoz írt levél 10. fejezet, 32. és 35. vers ‭‭ Emlékszel? Az ember sajnos hajlamos abba a hibába esni, hogy mikor a dolgok nem állnak olyan jól, még a bolhából is képes elefántot csinálni. Teljesen mindegy, hogy milyen probléma is, amivel éppen szembe kell néznünk, úgy érezzük, ez a legnehezebb dolog, ami valaha történt velünk. De nem csak velünk. Ilyenkor meggyőződésünk, hogy nem csak a mi korábbi, de a világon élő összes ember gondja eltörpül az éppen aktuális nehézség mellett. Fáj a fejünk? A szomszéd  vasárnap reggel vágja a füvet? Nem tudunk kikászálódni az adósságból? Bizonyára mi vagyunk a világ legszerencsétlenebbjei. Ha az akadály elég súllyal bír, akkor ez a gondolat úgy nyomhatja az ember vállát, hogy akár meggondolatlan és visszafordíthatatlan következmények

„Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.” ( János apostol első levele, 1. fejezet 3.vers ) Több szempontból is furcsa és ellentmondásos ez a posztmodern világ. Hiszen, félve az elmagányosodástól, vágyunk az igazi, bensőséges, emberi kapcsolatokra, ám mikor ezért áldozatot kéne hozni, vagy el kéne köteleződni, akkor inkább az egyedüllét és az önállóság. Miért van ez így? Talán, mert túl sok rossz tapasztalatunk van ezen a téren. Minden társas kapcsolatunkat, minden közösséget megmételyezett a bűn és az önzés. Sokszor csak érdekek kötnek össze ideig-óráig bennünket. Már annyiszor visszaéltek az őszinteségünkkel, hogy inkább csak felszínes, semmitmondó, elvont kijelentésekkel játsszuk el, játsszuk meg a jó testvért, barátot, házastársat… El sem tudjuk képzelni, nemhogy megélni azt a szeretetközösséget, amiről a Szentírás beszél. Ahogy az Atya, a Fi

„Azon a napon férjednek fogsz hívni - így szól az ÚR -, és nem hívsz többé Baalnak. Kiveszem szájából a Baalok nevét, nem emlegetik többé nevüket”. Hóseáskönyve 2. fejezet 18-19. verse Igen érdekes, hogy a vers szóba hozza a férj dolgot. Már csak azért is, mert a Baal héber szót fordíthatjuk, úrnak, uralkodónak, vagy férjnek. Ez azt fejezi ki, hogy az embernek csak egy valakit tudhat istenének és a vers értelmében nem Baal, hanem Jahve. A Baal istenek megjelenése a Szentírásban ellenfélként tűnik fel Jahve-vel szemben, de nemcsak az egyértelműség kedvéért nem mondjuk, hogy Jahve mindennél hatalmasabb egy igaz Isten, mert ez lenne kézenfekvőbb, hanem azért, mert a történelem és az egész életünk is ezt bizonyítja. Bármennyire is ígéretes a hamis istenek ámítása az Úr nem adja fel a küzdelmet szeretett társa megnyeréséért, mert az ember szívére beszél szerelmes szóval. Olykor-olykor megtörtént már ez a beszélgetés talán veled is, amikor az Isten a szívedre beszélt, d

"Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"   (Márk evangéliuma 16.15) „Milliók és milliók sohasem hallottak Istenről és szeretetéről úgy, amint Krisztusban megnyilatkozott, holott joguk van ezeknek az ismereteknek az elnyeréséhez. Velünk egyenlő részük van a Megváltó kegyelméből. Rajtunk áll - akik elnyertük ezeket az ismereteket gyermekeinkkel együtt - hogy kiáltásukra felelünk-e vagy sem. Minden otthonhoz, minden iskolához, minden szülőhöz, minden tanítóhoz és gyermekhez - akire ráragyogott az evangélium világossága -, ma hangzik az a kérdés, amelyet Eszter királynéhoz is intéztek Izrael történelmének a maihoz hasonló válsága idején: "... ki tudja, talán a mostani időért jutottál királyságra?" (Eszter 4:14). Azok a lelkek, akik az evangélium hirdetésének siettetését vagy akadályoztatását mérlegelik, általában saját álláspontjukat a világhoz viszonyítva al

„az ő papsága viszont örökkévaló, mivel ő megmarad örökké. Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.” Zsidókhoz írt levél 7:24-25 Döbbenet és értetlenség és mérhetetlen fájdalom. Egyszer-egyszer megjelenik a düh is, mert ez nem ér, ennek nem így kellett volna történnie. Túl rövid volt az élete, és a kezelés neki már nem hozott gyógyulást. Megint nem jött a gyógyulás.  Tele vagy kérdésekkel, miértekkel, melyek nagy részére most nem fogsz választ kapni. A hiánya borzasztóan fáj, és nem, még mindig nem fogtad fel, hiába köszönhettél el tőle. Mi az, hogy ő nincs, hogy pont ő nincs? Hogy már ő sincs.  Isten ma reggel szeretne odaülni melléd, és reményt nyújtani neked az előtted álló hosszú, fájdalmas, nehéz útra. Ő örökkévaló, és üdvözítheti azt örökre, akit te nagyon szeretsz. Üdvözítheti, mert a vérével fizetett ezért. Örökre, mert Jézus meghalt és feltámadt, hogy feltámaszthassa, akit elveszítettél