reggeli dicséret

„A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.” Pál levele a rómaiakhoz 7. fejezet 12. vers Sosem felejtem el az első KRESZ órámat. Sok-sok halogatás után láttam neki végre autós iskolát keresni. Találtam is egyet, ahol mondták, hogy épp aznap kezdődött egy tanfolyam, de holnap még becsatlakozhatok. Így is lett, másnap reggel már ott ültem a tanfolyamon. Mit ne mondjak, az első alkalmon sok(k) volt az információ, jobbkéz-szabály, kinek van elsőbbsége, körforgalom, balról érkező villamos, megkülönböztető jelzés, sebességkorlátozás, műszaki problémák, stb... De ami igazán ledöbbentett, az az volt, hogy az oktató szerette ezt a számomra érhetetlen rendszert. Magától értetődően abszolút tisztában volt a szabályokkal, nem tudtunk olyat kérdezni tőle, amire ne adott volna helyes és érthető választ. Mindent fejből mondott, azonnal. És látszott rajta, hogy szereti ezt csinálni. Érti és értelmesnek találja ezeket a szabályokat, és nem volt teher számára évek óta oktatni ebben...

"Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!" 2Mózes 20:17 A Tízparancsolat előző kilenc tételével Isten – első olvasásra legalábbis így tűnik – a tetteinket és a szavainkat törekszik bizonyos korlátok között tartani, a tizedikkel pedig a vágyainkat. Amikor először olvastam a Mózes 2. könyve 20. fejezetét, valamikor tizenhét-tizennyolc éves korom körül, az első négy parancsolat itt-ott kicsit önkényesnek, és bizonyos pontjain érthetetlennek tűnt számomra; például nem értettem, hogy mi a baj a képekkel, meg hogy miért ragaszkodik Isten éppen a szombat napjához. Az ötödiktől a kilencedik parancsolatig mindennel egyetértettem, logikusnak és jónak gondoltam ezeket a rendelkezéseket, bár észrevettem, hogy nem mindig könnyű engedelmeskedni nekik. A tízedik parancsolatról az volt a véleményem, hogy „biztosan jó, de lehetetlen megtartani”. Amikor a Máté evang...

"Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!" Mózes második könyve 20:16 (RÚF) 2016 év szava az Oxford szótár szerint a “post-truth”, vagyis a poszt-igazság lett. A magyarázatuk szerint a poszt-igazság “olyan helyzetet leíró jelző, mikor a tárgyilagos tények kevésbé hatnak a közvéleményre, mint az érzelmeken, személyes hiten alapuló érvek.” Magyarra lefordítva tehát ez azt jelenti, hogy az ember ma, a 21. században sokkal inkább dönt érzelmi alapon, és mérlegel a vonzalmának megfelelően, mint tényekre alapozva. Valójában mindenki azt hisz el, amit akar, és ami kényelmes. A kedvenc focicsapatunk akkor is a legjobb focicsapat a világon, ha évek óta egyetlen meccset se nyertek meg. Post-truth. Túl vagyunk az igazságon. (De hozhatnék ennél drasztikusabb példákat is.) Ábrahám is a post-truth korában élt, noha még jóval azelőtt, hogy ez a kifejezés létezett volna. Legalábbis ő úgy gondolta, akkor él. A Biblia leírása szerint két alkalommal is, a jobb élet reményében azt ké...

"Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét!" Mózes második könye 20. fejezet, 7 . vers Mi a közös egy baba születésében, egy hadihajó vízrebocsátásában és a pápaválasztásban? Mindegyikük új nevet kap! Az új név adásának ceremóniái különlegesek, pedig sokszor az eredeti nevek adása is különleges. Az orosz nevekben szerepel az apa neve. Az izlandi családneveket mindenki az apja keresztneve után kapja. Spanyol nyelvű területeken a gyermek sokszor megkapja mind az apa mind az anya családnevét. Indiában a hindu gyermekeket sokszor a bolygók állásának megfelelően nevezik el. Az afgánoknak pedig tradícionálisan csak egy neve van, a keresztnevük. Az elsőként kapott név nem mindig kíséri el a viselőjét, és megesik, hogy megváltozik ha viselője más kultúrába költözik, vagy esetleg olyan eseményen megy át, ami mély nyomot hagy az életén és a személyiségén. Talán a te is ismersz olyanokat, a...

"Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat." Mózes második könyve 20:4-6 Richard Dawkins, az új ateizmus mozgalom egyik legtermékenyebb képviselője Isteni téveszme című könyvének “A ‘Jó’ Könyv, a Zeitgeist és a Változó Erkölcsök”  fejezetében úgy beszél a Bibliáról, mint aminek létrejöttére kétféle lehetőség van: vagy emberek találták ki, és kényük-kedvük szerint tűzdeltek tele gyilkossággal és kegyetlenséggel, és egyenesen furcsa dolgokkal, vagy a másik lehetőség, hogy egy olyan isten hatására íródott, amiből szintén nem kérünk. Így fogalmaz: „Az egész Ótestamentumban folyamatosan visszaköszö...

"Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk." János 14.23 Szeretni sokféleképpen lehet, ám mégsem mindegy, hogyan szeretünk. Szerethetünk önzően: „szeretlek, mert…”, szerethetünk „a magunk módján”, szerethetünk csupán szavakkal, és szerethetünk figyelmesen, a másik személyét, szükségletét szem előtt tartva. Istent is szerethetjük önzően, amíg áldásokkal halmoz el minket, és kedvünk szerint cselekszik. Szerethetjük őt úgy, ahogyan mi jónak látjuk, vagy szerethetjük valóban Őt, szem előtt tartva, amit mond. Nagyon sokan vannak, akik szavaikkal azt mondják, szeretik őt, azonban a cselekedeteik mást mutatnak. Nem tartják fontosnak, hogy életükre alkalmazzák Isten igéjét, hogy annak fényében vizsgálják meg cselekedeteiket és indítékaikat. Inkább ragaszkodnak szokásaikhoz, vallási hagyományaikhoz, minthogy megújítsák életüket minden olyan területen, ahol az Ige más...

„Tartsd meg, amit elrendelt Istened, az Úr! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, törvényeit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel, és mindenütt, amerre fordulsz.” Királyok első könyve 2:3  A temetőből tartottunk hazafelé. Én vezettem, nagyapám ült mellettem. „Állj meg, vigyázz!” - mondta a Stop táblához közeledve. „Apád múltkor nem állt meg, és megbüntették.” Nagyapának nem volt jogosítványa, élete vége felé nem is szeretett autóban ülni, és minden látogatásunk végén kért, hogy óvatosan vezessek hazafelé, vigyázzak magunkra. Annál a táblánál pedig mindig megjegyezte, hogy álljak meg. Szabályok, táblák, felfestések, korlátok, néha még rendőri jelenlét is akad. Valljuk be őszintén, nem mindig szeretjük őket. Főleg azokat nem, amelyek korlátoznak minket. Megmondják, mennyinél nem mehetünk többel, hol nem előzhetünk, hova nem hajthatunk be. Érted és értem. A biztonságunkért. Azért, hogy éps...