reggeli dicséret

Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt. Pál levele a filippiekhez 2:5 Minden nehéz élethelyzetre van egy egyszerűnek tűnő keresztény megoldás: csak tegyük fel magunknak a kérdést, mit tenne Jézus? Ez önmagában jó megközelítésnek tűnik, hiszen ő a mi példaképünk, a valóság azonban ennél árnyaltabb. Talán már te is észrevetted, hogy vannak olyan akadályok, problémák, amikor hiába tesszük fel magunknak a kérdést, nehéz kitalálnunk, pontosan mit is tenne Jézus. Hiszen ő még soha nem volt olyan konkrét helyzetben, hogy órákat késett a vonatja, elalvás előtt (vagy éppen helyett) órákig görgette a Tiktokot, mert nem tudta letenni a telefont, vagy épp este, miután hazaért a munkából, már nem volt ideje és energiája megfőzni a másnapi ebédet. Pontosan emiatt, az első keresztények nem azt a kérdést tették fel maguknak, mit tenne Jézus, hanem egy éneket költöttek, aminek első sora így szól: "az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt.” Egyrés...

Uram, tégy zárat az én számra, őrizd ajkaim nyílását! Zsoltárok könyve 141. fejezet 3. vers Mennyi-mennyi félreértés, mennyi mennyi hiba származik a haraggal indulattal kimondott szavakból! Hányszor gondoljuk, bár csak ne szóltam volna, ne mondtam volna semmit sem! De már késő, mert megtörtént. Valójában az is aggasztó és bántó, amikor valakit megbántunk az életünkre, sorsunkra hatással levő emberek közül, mint például a főnökünk, vagy egy befolyásos munkatársunk. De még rosszabbul érezzük magunkat, amikor valaki olyan került a célkeresztünkbe, akit szeretünk, tisztelünk, aki közel áll hozzánk. Pedig általában ők azok, akik a legtöbbet kárt szenvednek miattunk. Leginkább azért, mert ők azok, akik felé könnyebben robbanunk, akik felé nagyobb mersszel tudjuk kifejezni az érzéseinket. Bár ez nem ment fel bennünket az ellenük elkövetett bűneink alól, sőt. Mit tehetünk azért, hogy ne bántsuk meg az embereket, leginkább azokat ne, akik fontosak a számunkra? Az első lépés, hogy ezt felism...

"Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb," Pál levele a filippiekhez 2:5-9 Ezek szerint lehetek indulatos. Legalábbis ha annyira leszek indulatos, mint Jézus (ami azért néha nem megszokott formában jelent meg, pl.: terméketlen fügefa, templom megtisztítás...). Lehetek indulatos, ha ugyanúgy teszem, mint az akit követek, és  akitől igyekszem eltanulni a mindennapi élet alapjait. Na de milyen "indulat" volt Jézusban? Amikor mi indulatosak vagyunk, az nem túl pozitív. Amikor én indulatos vagyok, előfordul, hogy ingerülten beszélek a kisfiammal, vagy veszekszek a feleségemmel ok nélkül. ...

"Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." Filippibeliekhez írt levél 2:5-8 Jézus indulatos ember volt. És még mielőtt vitatkozni kezdenél velem, hadd védjem meg magam: ezt nem én mondom, hanem a Biblia. Persze nem ugyanarról az indulatról beszélünk Jézus esetében, mint amikor valaki pofonra pofonnal válaszol. Mikor azt mondjuk, hogy valaki “indulatos”, akkor arra gondolunk, hogy könnyen elveszti a türelmét, ingerlékeny, és negatív érzelmeinek hamar hangot is ad. Ilyen értelemben valóban, Jézus nem volt indulatos. Kiabáltál már Istennel? Beszéltél már vele ingerült hangon olyankor, amikor a dolgok nem úgy mentek, ahogy számítottál rá? Amikor kifogyott az üzemanyag...

"A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt." Példabeszédek 15,1 Nyugalom, békesség, csendesség. Szinte alig van részünk benne. Izgő-mozgó, izgalmat kereső emberként alig vesszük észre milyen nagy a hiánya az életünkben. Egyébként is divat a türelmetlenség, a harag és a visszavágás. viccesnek tartjuk, hogy egyes sofőrök már úgy születtek, hogy a kezük a dudán volt, mert csak úgy tudnak létezni. Valaki egy másodperccel később indul a pirosnál és már foghatja is a fülét. Türelmetlenek vagyunk a közlekedésben is, de még-inkább a várakozások közepette. Megvan az az élmény, amikor a tömeg órák óta vár a rendelőben és valaki jön és besétál előttük pimaszul? És az is, amit kap, mikor kijön? Na ugye! Ilyenek vagyunk, türelmetlenek, fortyogók és jajj annak, aki ilyenkor felbosszantja a másikat, mert máris kitör a vulkán. Egyre inkább tojáson lépkedve kell élnünk az életünket. Jól jön ilyenkor a tanács, a segítség, hogy milyenek legyünk és mit...

"Tudjátok, szeretett testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert az ember haragja nem munkálja Isten igazságát." (Jakab 1:19-20) „Számolj tízig.” „Végy vizet a szádba.” „Harapj a nyelvedre.” – Sorolhatnánk még azokat a praktikákat, jó tanácsokat, amelyekkel igyekszünk a hirtelen felindulást megfékezni, a meggondolatlan, sértő szavakat visszafojtani. Néha sikerül, de talán többször kudarcot vallunk. Isten igéje bölcsnek nevezi azt, aki tud önmagán uralkodni, míg bolondnak mondja azt, aki hirtelen haragú: „A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; aki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az” (Példabeszédek 14:29). Mit lehet tenni, hogy megelőzzük, megfékezzük haragot? Hamar be kell látnunk, hogy saját magunk felett nem tudunk uralkodni, külső segítségre van szükség. Túlságosan közel állunk önmagunkhoz ahhoz, hogy önmagunk féke legyünk. Pál apostol az alábbi felismerésre jutott el: "Me...

„Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.” Fil 4,7 A száraz fenyőágnak csak egy kis szikra kell és már lángol is. Az élet fárasztó, terhes napjai elszívják az erőnket, így válunk gyakran hasonlókká ezekhez az ágakhoz. Aztán, ha fellángol az indulat, ha elszabadul mindaz, aminek nem kellene, már késő, hogy bánjuk. A lángot megállítani nem lehet. Letarol, mindent elemészt, ami éghető. Nem állhat az útjába semmi sem, nem is hisszük, hogy bármi megtehetné. Ha a pohárba az utolsó csepp után is töltünk, annak ki kell folynia. Még a legerősebb idegekkel bíró ember is megtörik egyszer, feladja és utat enged feltörő érzéseinek is. A békétlenség azonban ugyanolyan pusztító, mint a tűz. A végén csak hamu marad. Úgy tűnik, hogy az emberi indulatok körforgásából nincs kiút. Olykor mi, keresztény emberek is kifakadunk. „Hisz mi is csak emberek vagyunk” – mondjuk mentegetőzve. Ennek azonban nem kellene így lennie. Hisszük, hogy a megváltá...