reggeli dicséret

De ő ismer engem, látja minden lépésemet, s ha próbára tesz, úgy kerülök ki kezéből, mint a megtisztított arany! Jób 23:10 (EFO) Gondolj bele: van Valaki, aki mindenkinél jobban ismer, mindenkinél jobban szeret és mindenkinél nagyobb hatalma van. Ismeri a jó és rossz adottságokat, amiket örököltél, minden vívódásodat, kudarcodat, bűnödet, de minden nemes vágyadat, tervedet is. Azt is tudja rólad, aminek te még nem ébredtél tudatára. Tudja azt is, ami csak születőfélben van a lelkedben (vö. Ezékiel 11.5 ). Ráadásul teljhatalommal rendelkezik. Mindenütt jelen van, minden rezdülést érzékel. Ami pedig a legfontosabb: mindenkinél mélyebben szeret téged. Mindent annak érdekében enged meg vagy tesz az életedben, hogy végül győztesként állhass a jobbján. Ő tudja a legjobban, hogyan gyógyítson meg, és formáljon alkalmassá az örök életre. A próbák eszközök Isten kezében, amelyekben, ha megállunk, olyanokká tesz minket, mint a salaktól megtisztított arany. Bizalomra indítanak ezek a gondolatok g...

Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. Jakab levele 4:8 Ma, április 26-án a szellemi tulajdon világnapját ünnepeljük. A 2025-ös évre a Szellemi Tulajdon Világszervezete a zeneszerzőkről való megemlékezést és az ő ünneplésüket tűzte ki célul. Talán már túlságosan megszoktuk, és ritkán gondolunk bele, de a zene Isten hatalmas ajándéka. Mindenkihez szól, mindenkit megérint, és összeköt bennünket egymással és Istennel. És a kezdetek óta velünk van; gondoljunk csak Mózes első könyvének őstörténetéből Júbálra, aki minden citerás és fuvolás elődje; vagy Mózesre, az első személyre a Szentírásban, aki énekének szövegét olvashatjuk is. Aztán ott van a temérdek zsoltáríró, a Jelenések könyvében a Megváltottak éneke, és a Biblia kora óta is számtalan zenész, akik akarva-akaratlanul is valamilyen módon Istenhez emelik fel a lelkünket. A zene nagyszerű eszköz arra, hogy Istenhez közeledjünk, és fo...

Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod, megtisztíthatsz. Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg! Márk 1:40-41 A Bibliában, amikor a megtisztulás, tisztaság képét használják, az embernek arról a vágyva vágyott állapotáról beszélnek, amikor harmonikus kapcsolatban van Istennel és emiatt az emberekkel is. Ez az állapot volt az, amire törekedtek, és ezt különböző szertartásokkal lehetett helyre állítani, ami mindig valamilyen áldozattal járt. A vérző, gennyező tünetekkel járó, általában gyógyíthatatlan betegségben szenvedő embereket (mint a fent említett leprást is) tisztátalanoknak nevezték, mert a betegség miatt haltak meg, ahogy az Istennel megtört kapcsolat is halálhoz vezet. Csak Krisztus áldozata által állhat helyre ez a kapcsolat. Ha ez megtörténik, az gyógyuláshoz, megtisztuláshoz vezet. Isten megkegyelmez, megbocsát, és ez a meg nem érdemelt jóindulat, szeretet az, ami minket megindíth...

„Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét! Ésaiás 1. fejezet 16-17-vers Isten nyilvánvalóvá tette Ésaiás próféta által (l. Ésa. 1.11-14), hogy nem kér az olyan vallásosságból, amely megtartja a vallás formai előírásait, szertartásait, de irgalmatlan, szeretetlen és megtűri az igazságtalan bánásmódot. A forma és tartalom harmóniája vagy diszharmóniája, a tartalommal összhangban levő, vagy a tartalom nélküli formális vallásosság dilemmája végig kíséri az emberi történelmet Kain és Ábel történetétől kezdve. Jézus is figyelmeztetett erre (pl. Máté 23.23), de napjainkban is aktuális kérdés (l. 2Tim. 3.1-5, Jelenések 3.17-18). Senki, még a vallástalan vagy ateista ember sem kerülheti el azt a kérdést, hogy csupán jónak szeretne tűnni mások szemében, vagy valóban jóra törekvő e...

„Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!”   ( Jeremiás könyve 15. fejezet 16. vers ) Teri néni, az egyszerű, mélyen hívő, szorgos templomba járó özvegyasszony épp hazaér az istentiszteletről, mikor szeretett unokája betoppan hozzá és így faggatja: Csókólom Mama! Látom nemrég ért haza a templomból. Miről szólt ma az igehirdetés? Hát arra már nem emlékszem – volt Teri néni válasza, - de szép volt. Egy hét múlva ismét jön az unoka kérdése; Csókolom Mama! Ma miről prédikált a lelkész? Azt nem tudom, de olyan jó volt hallgatni! – felelte Teri néni. Majd miután e párbeszéd még párszor megismétlődött, az unoka egyszer azt mondta: Mama! Úgy gondolom, hogy tiszta felesleges templomba járnia, hiszen mire hazaér, úgyis mindig elfelejti miről is volt szó. Nem úgy van az kis unokám! – szólt Teri néni – Tudod, úgy van ez nálam, mint mikor...

„Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.” ( 1János 3:3 ) Brazíliában egy segélyszervezet elhatározta, hogy az utcagyerekeket felkarolja. A gyerekek körében végzett környezettanulmány rámutatott arra, hogy az első és legsürgősebb dolog, amit a gyerekekért tenni kell, a személyes higiénia megteremtése. A segélyszervezet önkéntesei vízzel teli tartályokkal, szappannal, törülközőkkel és frissen mosott ruhákkal felszerelkezve érkeztek meg a helyszínre. Azt remélték, a gyerekek alig várják majd, hogy végre megfürödhessenek, tisztára mosott hajukat megfésüljék, körmeik alól a piszkot kitisztítsák és tiszta ruhákba öltözködjenek. Azonban nagyot tévedtek. A gyerekek ugyanis hallani sem akartak fürdésről, tiszta ruhákról meg fésülködésről. Megszokták a koszt, a szakadt ruhákat, nekik ez volt a természetes, egyszerűen ezt szerették. A víztől különben is iszonyodtak, nem szokták meg, hogy a bőrük nagy felületen vízzel érintkezzen. Az önkéntesek ott ...

„Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.” (19. Zsoltár 13. vers) Ma reggel, minden úgy indult, mint mindig; ébredés, hála az új napért, az új lehetőségért, majd ki az ágyból, mosakodás, aztán a reggeli dícséret... Igen, a reggeli dicséret, mellyel ma oly különösen megérintettél, Uram. Mert oly sokszor gondoltam magamról, hogy végülis jobb ember vagyok, mint "egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák"(Lk.18:11), s ha nem is bőjtölök hetente kétszer, de imádkozok, olvasom a Bibliát, evangélizálok, bátorítom a betegeket... És most elém tartod ezt az Igetükröt, és azt mondod; Gyere, nézd csak! Tényleg minden rendben van az életedben? Valóban jobb vagy, mint mások? Lehet, hogy alzatosnak és szelídnek mutatod magad, de belül majd szétvet az ideg. Magabiztosnak látszol, de oly gyakran hatalmába kerít az aggódás és félelem. Az imádság és a Bibliatanulmányozás is néha csak formális vallásoskodás, nincs benne a szíved, lelke...

„Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret." Lk 7,44-47 „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.” József Attila Mit látsz, amikor a másikra nézel? Bűnöst? Méltatlant? Gyalázatos tettek elkövetőjét? Valakit, akinek puszta jelenléte is zavar? Elgondolkodtál már azon, miért bántanak bennünket annyira mások vétkei? Mindenki az asszonyt nézte, ahogy könnyeivel mosta Jézus lábát, és mindannyian botránkoztak magukban. „Hogy engedheti?” „Ha tudná, ki ez, nem engedné.” Mindannyian csak a nő múltját látták, a vétkeit. Csak azzal foglalkoztak, amiről mindig titokban, annak háta mögött beszéltek az ...