reggeli dicséret

Hallgass meg, kérlek! „Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Máté 18,19-20 Olyan jó, hogy Isten meghallgat minket, odafigyel az imáinkra! Annyi minden van, amit kérni tudnék Istentől, hogy akár több órán át tudnám írni a listát. De, meg is hallgatná? Teljesítené is a kéréseimet? Amikor régebben megnéztem az imanaplómba írt imádságokat, azt vettem észre, hogy túlsúlyban szerepelnek azok a kérések, amik velem, szeretteimmel kapcsolatosak. Akkor nagyon önzőnek éreztem magam és elhatároztam, hogy többet fogok imádkozni másokért. Napokkal később, amikor egy vitában alulmaradtam, rájöttem, hogy nem is minden jó, amit másoknak kérek. Ez egy kicsit elkeserített és azon gondolkodtam, mit tegyek. „Amit egy akarattal kérnek...ketten vagy hárman... az én nevemben...” Legalább ketten, vagy hárman! De hisz ez

Vigasztaljon, erősítsen az Úr! „Urunk, Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk, vigasztalja meg szíveteket, és szilárdítson meg benneteket minden jótettben és minden beszédben!” Thesszalonikai 2. levél 2:16-17. Napok óta szomorú vagy. Semmi sem jött be, semmi nem úgy alakult, ahogy elképzelted. Talán elveszítettél valakit, aki számodra kedves, és nem tudsz a bánatból felemelkedni. Figyeld csak, mit üzen ma Neked az Úr! - ATYÁD – szeret Téged, Ő lát, nem hagyott el! Együtt sír Veled, de szeretné letörölni könnyeidet. Szeretné, ha elpárásodott szemeddel tisztán meglátnád, hogy Ő vigasztalást hoz Neked. És reménységet! Tudod mekkora kincs a reménység ebben a reményt-vesztett világban? Ő ezt kínálja neked! REMÉNYSÉGET! Így, csupa nagybetűvel! - Szeretné megvigasztalni szívedet és reményt csöpögtetni bele. Engedd el magad! Engedd, hogy ma megszólítson. Légy nagyon csendben és figyeld azt a kis ha

Add meg Uram a Mindennapit! " Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől!Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem. Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam:Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak és ne gyalázzam Istenem nevét !" Példabeszédek könyve 30,8-9 Add meg Uram a mindennapit! De csak annyit adj, amennyire tényleg szükségem van különben elpocsékolom, vagy hozzá akarok még lopkodni másoktól. Ha megvan mindenem elfelejtkezem rólad, ha nem adod meg azt amit kérek, átkozódom. Nem is értem miért adsz meg nekem mindent, amikor ilyen vagyok veled...Nem is értem miért fogadsz el úgy, ahogy vagyok, amikor egyáltalán nem lehetsz büszke a barátságunkra. Sőt gyakran le kellene tagadnod, hogy ismersz és kapcsolatban állsz velem, mert szégyent hozok Rád. De te 20-30, 50 éven keresztül is mindennap lehetőséget adsz arra, hogy a barátságunk megmaradjon. Azt hiszem sosem volt ilyen Barátom, aki mindennap

A szeretet „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (Pál apostol első levele a korinthusbelieknek 13. fejezet 13. vers) A minap a fogorvosi rendelőben érdekes beszélgetésem volt egy idősebb hölggyel, miközben sorunkra vártunk. Az időjárástól indultunk, majd az „ez meg van írva” mondatokon át eljutottunk oda, hogy sajnos, ma a legtöbb ember közömbös a keresztény hit iránt. S valóban, felekezettől függetlenül az önvizsgálatra buzdító prédikációk, a változtatást szorgalmazó laikusok, a kreatív módszerekkel gyakorolt evangelizációról szóló könyvek ezrei, mind azt bizonyítják, hogy valami nagyon nincs rendben. Valami hiányzik. De mi az? A Szentlélek ereje által végbement gyógyulások, csodák? A mai napra, vagy a jövőre vonatkozó prófétálás? Hegyeket mozgató hit? Szíveket megremegtető prédikációk? Fiatalos zene? Kiscsoportok? Céltudatos gyülekezet? E.G.White így válaszol: „Semmi nem hiányzik jobban az egyházból, mint a krisztusi szerete

Kiálts hozzá! „És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.” Ésaiás 65,24. Feleségemmel együtt három gyermeket neveltünk fel. Az idők folyamán eléggé rájöttünk, hogy milyenek. Már annyira megismertük a természetüket, hogy sokszor szavak nélkül is tudtuk, hogy mit akarnak. Mégis, igényeltük, hogy fogalmazzák meg, mondják ki, amit gondolnak. A mi Istenünk is ilyen! Ismer bennünket, tudja, hogy mire van szükségünk, és meg is akar áldani, csak arra vár, hogy kiáltsunk hozzá. Arra vár, hogy beszélgessünk vele, mondjuk el néki vágyainkat, kívánságainkat. Életünk részévé kíván lenni, nemcsak valami alkalmi vendéggé, akit illedelmesen fogadnak, de nem kíváncsiak a véleményére. Mint a jó szülő, Ő is tudja, mi válik javunkra, ezért szeretné, ha megosztanánk vele gondolatainkat. Micsoda kiváltság! Barátunkká válhat a világegyetem Ura! Ha hívjuk Őt, figyel ránk. Sohasem foglalt, fontos vagy neki! Ennek ellenére úgy tűnik, hogy nem eléggé vesszük igénybe segítségét

Félelem, vagy szeretet? “A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” János első levele 4:18 Ahogyan közeledik egy-egy meccs vége, sokszor elszaporodnak a szabálytalanságok. Van aki félti a kiharcolt sikert, mások meg épp mindenáron sikert akarnak elérni. Itt egy kéz, ott egy boka recseg. Úgy tűnik azokat a játékosokat nem azzal küldik a pályára, hogy: “Nem baj, ha nem győztök, a részvétel a fontos!’ Persze lehet, hogyha ezzel indítanák a csatába a focistát, akkor is lefogyna a morál, hogyha épp az utolsó percben a góltól féltené a kaput. Van a mindenáron győzni akarásnak alternatívája? Lehet nem félelemből cselekedni egy-egy kiélezett helyzetben? A mai világban is van mitől félni, legalább is mindenki talál rá okot. A gazdaság, társadalmi feszültségek, megannyi személyes probléma. Sőt, a globális problémák bennünket is elérnek. A bibliai időszámítás szerint is elértük a vé

Mert van, Aki szeret...   "A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben." János első levele 4:18 Valaki már évezredekkel ezelőtt tudta, hogy meg fogsz születni. Tudta, hogy fognak hívni, és mosolygott magában, mikor eszébe jutottak, mik lesznek az első szavaid. Minden percben örült, hogy életet adhat neked, és tervezte az első találkozótokat, az igazi nagy találkozást, a saját tapasztalatodat. Könny szökött a szemébe, amikor arra gondolt, hányszor döntesz majd másként, és Ő nem tud veled találkozni, mert te nem akarod. Kimondhatatlan fájdalom töltötte el a szívét, amikor látta, nem akarod megismerni, és csak az előítéleteidre, a mások által rajzolt képekre hallgatsz. De Ő nem tágított mellőled. Életed minden napját, minden percét neked ajándékozta. Gondot viselt rólad, egyengette útjaidat úgy, ahogy neked a legjobb. Számtalanszor a füledbe súgta: szeretlek, de te csak