reggeli dicséret

"Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért." Zsoltárok 23:1-3 Különleges foglalkozás pásztornak lenni. Kicsit szelíd, kicsit vad, mindig két világ, az emberek és a természet, az állatok világa között él úgy, mint aki egyszerre tartozik mind a kettőhöz, de közben egyikhez sem. Kalauz a két világ között, aki harmóniát, békét teremt. Azok, akiket ismertem közülük, valóban különlegesek voltak. Nekünk, civilizációban élőknek, nomádoknak tűntek. Az életmódjuk sokszor radikálisan kötött, mégis rendkívül szabad. Korán reggel kelnek, mikor még mindenki alszik. Hajnalban indulnak útnak, ki a természetbe, mindent maguk mögött hagyva, ami bennünket az emberek világához köt. Úgy ismerik a dombokat, erdőket és mezőket, mint a tenyerüket. A fák, a bokrok, a virágok kedves ismerőseik. Értik az állatok nyelvét. Tudják, mikor...

„Jákób pedig egyedül maradt, és tusakodott vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. Aki, mikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megérintette a csípője forgócsontját, és Jákób csípőjének a forgócsontja kiment a helyéből a vele való tusakodás közben. És mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. Jákób ezt felelte: Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem. Ekkor azt mondta neki: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. Erre azt mondta: Nem Jákóbnak hívnak ezután, hanem Izráelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. És kérte Jákób: Mondd meg, kérlek, a nevedet! Ő pedig ezt felelte: Ugyan miért kérded a nevemet? És ott megáldotta őt. ” Mózes 1. könyve 32:24-29 Mondhatnám úgy is, hogy szemtelenség, pimaszság, képtelenség. De azért próbáld elképzelni. Javában folyik a VB. Az abszolút vesztes Irán/Japán csapat kapitánya odamegy az abszolút győztes XY csapat kapitányához. Mélyen a szemébe néz, és azt mondja, hogy oszd meg velem a győzelmedet, sőt, én szer...

„A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” Jeremiás próféta könyve 31:3 Tizenegy, vagy talán tizenkét éves voltam, mikor legjobb gyerekkori barátommal nekivágtunk, hogy megmásszuk Pécsett a tettyei sziklákat. A – mintegy 20-30 m magas – sziklatömb tetején a város egyik képzőművészeti büszkesége magasodik, egy életnagyságú (vagy még annál is nagyobb) kereszt, rajta a megfeszített Krisztus (Rétfalvi Sándor alkotása, 1969). Bátran vágtunk neki a meredélynek (minden biztonsági kötél nélkül), és utunk első felében ügyesen vettük az akadályokat. A szikla repedései létraként szolgáltak, melybe hol belekapaszkodva följebb húztuk magunkat, hol pedig a lábunkkal megtámasztottuk magunkat. Körülbelül a szikla közepe táján lehettünk, mikor pillanatok alatt elsötétedett az ég, majd hatalmas nyári zápor kerekedett. Teljesítményünk fölötti öröm hamar halálfélelembe csapott át. A vizes sziklák síkossá váltak, és hol a kezünk, hol a lá...

„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” (Efézusbeliekhez írt levél 2. fejezet 10. vers) Mikor Isten megalkotta ezt a világot, a hatalmas égitestektől a legparányibb atomig mindennek megvolt a maga jól meghatározott és megtervezett helye. Minden egymást szolgálta és nem volt semmi, ami csak önmagáért lett volna. Így a Szentírás egésze arról tanít, hogy nekünk embereknek is megvan a magunk helye. Életünk nem céltalan. Az Örökkévalónak pontos terve van mindannyiunkkal. Személyre szabott küldetésünk van, s boldogságunk záloga, hogy megtaláljuk helyünket. Mondhatod; ’Ez szépen hangzik, csak nálam nem működik. Isten hallgat, és nem mondja meg, mit csináljak.’ Voltál már úgy, hogy miközben olvastad a Bibliát, vagy imádkoztál, hallgattál egy igehirdetést, vagy csak úgy késztetést éreztél arra, hogy felkeress valakit, hogy megtegyél, hogy elmondjál valamit másoknak?...

  Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön. Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik. (Jeremiás 17,5-8) Másokban bízni? Nehezen alakul ki egy bizalmi kapcsolat egy másik emberrel, aki pillanatnyilag még csak egy idegen számomra. Fokozatosan engedünk teret annak, hogy az illető betekintést nyerjen az életünk különböző területeire, nehezen avatjuk be őt bizalmas dolgokba. Kialakul egy kapcsolat, amikor kölcsönösen megértjük egymást, és megosztjuk egymással minden bánatunkat, örömünket! Ezt ne...

„Kedves Barátom! Hogy vagy? – Csak egy rövid üzenetet küldök, hogy elmondjam, milyen nagyon törődöm veled. Tegnap láttam, hogy a barátaiddal beszélgettél. Egész nap vártam és reméltem, hogy talán velem is akarsz beszélni, de hiába! Elhoztam számodra a szép naplementét és a hűs szellőket, és vártam rád, de nem jöttél hozzám. Fájt nekem, de azért szeretlek, mert barátod vagyok. Még aludtál, a holdsugarat küldtem, hogy elsimítsam homlokod redőit. Ismét vártam, hogy ha majd megvirrad, beszélni fogsz velem, de te munkába siettél…  Az én könnyeim hulltak az esőben… Ha legalább hallgatnál rám! Az ég kékjére, s a csöndes zöld fűre írtam, hogy szeretlek. Ezt suttogtam a fák lombjaiban, a virágok színei ezt hirdették, s erről meséltek a gyorsan szálló madarak. Én vettelek körül a nap sugarában és az illatozó természetben. Az én szeretetem mélyebb, mint az óceán és nagyobb, mint szíved legnagyobb óhaja. Szólíts meg,… beszélgess velem,… és ne felejts el en...

„Maga az Úr vonul majd előtted, ő maga lesz veled. Nem hagy cserben téged, és nem hagy el: ne félj hát, és ne rettegj!” Mózes ötödik könyve 31:8 - Nem, én erre képtelen vagyok - és produkálod egymás után a „Vuk-szindróma” tüneteit. Folyamatosan mondod, hogy te nem vagy alkalmas, nincs elég időd, erőd, kitartásod, akaratod hozzá. De lehet, hogy csak a kudarctól félsz, és már nem is látsz magad előtt más lehetőséget ezen kívül, mert annyira bebeszélted magadnak a képtelenségedet. Te nem tudsz megküzdeni az óriással. Te nem vagy olyan, mint a nagyok, az okosok, azok, akik sokra vitték. Te nem tartozol közéjük.  Az állandó önmarcangolás helyett Isten ma arra kér téged, hogy figyelj rá egy pillanatra, amíg elvonultatja előtted azokat a bizonyos „nagyokat” a Biblia lapjaiból. Nézd, ahogy egy pásztorfiú bottal és öt lapos kaviccsal indul a csatába, és győz. Egy sátorlakó asszony kezei által esik el a nagy hadvezér. Szemeid előtt ott áll egy ember, aki negyven évét a bárányok k...