reggeli dicséret

A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség! Máté evangéliuma 6:22-23 Azért jött, hogy végre lássunk, hogy megismerjük Őt, a másik embert és önmagunkat úgy, ahogy eddig soha. Azért jött, hogy szétoszlassa a sötétséget, ami eddig eltakart minket egymástól, és eltorzította a legszebbet is. Azért jött, hogy végre szabadok legyünk, bátran kiléphessünk a fényre, és ne féljünk többé a Világosságtól. Rabságban éltünk, mert inkább hittünk a kígyónak, mint a Teremtőnek. Rabságban éltünk, mert hazugságai évezredekre megkötöztek minket, és ha Ő nem jött volna közénk, esélyünk sem lenne a szabadulásra. De Krisztus megszületett, Isten Fia emberré lett értünk, és összetörte a bűn láncait, hogy végre azok lehessünk, akiknek Ő megteremtett minket: Emberek. Az Ő képmásai. Az életét adta az életünkért, a szabadásgát a szabadságunkért. Ezen a ...

Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a vétket, elengedi népe maradékának bűnét? Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban. Mikeás próféta könyve 7:18 Október 23-a a szabadság napja, de egyben az emlékezésé is. Emlékezünk bátorságra és hősiességre, de fájdalomra, sebekre és bűnökre is. Mert minden emberi forradalom hordozza az emberi szívek törékenységét is: az indulatokat, a megtorlást, a veszteségeket. Mikeás próféta viszont egy másik forradalomról beszél – Isten irgalmának forradalmáról. Az Ő hatalma nem a fegyverben, hanem a megbocsátásban van. Ahol az ember haraggal válaszol, Isten kegyelemmel szól. Ahol mi a múlt terheit hordozzuk, Ő elengedi azokat, és új kezdetet ad. Ahogyan nemzetünk 1956-ban a szabadságot kereste, úgy ma is szükségünk van belső szabadulásra – a bűntudat, a keserűség, a harag bilincseiből. Isten az, aki ezt megadhatja, mert Ő „gyönyörködik az irgalmasságban.”

Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává. Korinthusbeliekhez írt első levél 6:12 Különös dolog ez a szabadság. Egyesek félreértve, vagy csak nagyon leegyszerűsítve ezt az eszményt, úgy gondolják, hogy ha szabadság van, akkor mindenki azt csinál, amit akar. Legtöbben azonban látjuk a szabadsággal járó felelősséget is. Ha szabadok vagyunk, akkor nem csak azt kell eldöntenünk, hogy egy adott helyzetben mit akarunk csinálni, hanem gyakran azt is, hogy mi a helyes út, és bizony számolnunk kell a következményekkel is. És talán ezért van az, hogy ha körülnézünk a világban, olyan kevesen választják a szabadságot. Sokkal egyszerűbb az élet, ha van felettünk valaki, aki megmondja, mikor mit kell tenni, miről hogyan kell gondolkodni, sőt, akár azt is, hogy bizonyos dolgokkal kapcsolatban hogyan kell érezni. És nem csak egyszerűbbnek, de biztonságosabbnak is tűnik. Isten azonban szabadságra teremtette az embert. Mindannyiunkba beleültette a l...

 " Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. " János evangéliuma 10. fejezet 27-28.vers "A forradalom a társadalom betegsége!" - mondta a történelemtanárom valamikor 1990-ben a kikerekedett szemű és fülű diákjainak, majd hozzátette, hogy végre ezt őszintén kimondhatja, mert addig csak arról akarták, hogy beszéljen, hogy a forradalom a történelem hajtóereje, amitől jobbá lesz. Én pedig azóta is birkózom ezzel a mondattal, mert bevallom, nagyon szerettem a nagy nemzeti forradalmak emlékünnepein játszani a himnuszt és a szózatot a fúvószenekarban, meg emlékezni a forradalmárok hőstetteire.  Azonban ez a mondat elrontja az ünnepi hangulatom azóta is... Az elszenvedett jogsérelmek, az elfojtott szabadságvágy előbb-utóbb szétfeszíti a társadalom kereteit: kitör a forradalom. Az elnyomottak, a megszégyenítettek nem tudnak máshogy érvén...