reggeli dicséret

Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges. Lukács evangéliuma 18. fejezet 27. vers Néhány éve Szentendrén kirándultunk barátokkal és teljesen véletlenül találtunk rá a Mikrocsodák Múzeumára. Egy sikátor eldugott kapualjában, egy régi pincében kapott otthont egy ukrán szobrász, Mykola Syadristy néhány láthatatlan műve. Illetve, ez így nem teljesen igaz – a szobrok nem teljesen láthatatlanok, viszont segédeszközre van szükségünk, ha meg akarjuk csodálni őket: egy mikroszkópra. A teremben található két tucat mikrominiatűr szobrot a művész saját kezével és az általa kifejlesztett, legyártott szerszámokkal készítette el. Van köztük valóságos mákszembe komponált fecskecsalád, a világ legkisebb, teleírt, lapozható könyve (mindössze 0,6mm méretű) amit a szobrász pókfonállal fűzött össze. Van köztük megpatkolt bolha és vannak mikrominiatűr festmények is, de a kedvenc művem pont a mai alapigét juttatta eszembe a kiállítás megtekintése közben: ezen a szobron négy tevét, egy pálmafát és...

„Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni” Lukács 18:25. Mielőtt elővennéd a varrós dobozodat és elkezdenéd méregetni, hogy átférne-e rajta egy teve, szeretnélek biztosítani arról, hogy itt NEM arról a tűről van szó. A tű foka az Úr Jézusnak csak ebben a példamondatában szerepel. Azt a szoros kis kaput jelentette, amelyet szükség esetén a nagy városkapu bezárása után használtak. Az utasnak csak görnyedten, meghajolva, alázatosan, a tevének meg csak teher nélkül, térden kúszva lehetett átmenni rajta. De még a teve is könnyebben átszuszakolja magát ezen a kis kapun, mint a mennyek országának kapuján az a gazdag ember, aki a gazdagságában bízik. Ugyanis mindig csak mérlegel. Megéri ez nekem? Mennyit nyerek az ügyön? És mi van, ha veszítek? S mialatt mérlegel, bezáródik az a bizonyos kapu. Isten országába sehogy sem mehetnek be azok, akik patikusmérlegre rakják az előnyöket és hátrányokat, a veszteséget és a nyereséget. Meg egyéb...