Mindig meghallgat
Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Zsoltárok könyve 51:13 A gyermekeimnek tanítom az imádkozást. Minden evésnél elmondjuk az "Édes Jézus légy vendégünk..." imát. Kisfiam türelmetlenebb, ő már sokszor az elején mondja az áment, de a kislányom általában végigvárja. Mindketten a maguk módján imádkoznak, és őszintén szólva nem hiszem, hogy bármelyikükét elvetné Isten. Szerintem mindkettőt hallja, és mosolyog rajtuk, majd jó étvágyat kíván nekik. A zsoltárok imádságok, és mint imádság, bizonyos funkciót tölt be. Van hála, van áldás kérő, van bűnbánó... A fenti részlet épp ez utóbbiból van. Ez kicsit más, mint az az ima, amit a gyerekeknek tanítunk. Képzeljük el a helyzetet! Valaki úgy érzi, hogy Isten elfordult tőle, mert meggyűlölte mindazt, amit tett, sőt mi több, őt magát is. Úgy érzi, hogy Isten teljes mértékben elhatárolódik, nem képes még rá sem nézni a zsoltárosra, Dávidra. Sötétség, kétségbeesés, bánat, csüggedés lesz úrrá rajta, és nem tud szabadulni