reggeli dicséret

„Simon Péter így felelt: „Uram, kihez mehetnénk?! A te szavaid vezetnek az örök életre. Mi hiszünk benned, és meggyőződtünk róla, hogy te vagy az Isten Szentje!” (Egyszerű fordítás) János evangéliuma 6:68-69 Jézus népszerűsége erősen megugrott mikor ingyen ebédet osztott a több ezres tömegnek. Ha nagyon akarta volna királlyá is megteszik. Még csak fizetett hirdetést sem alkalmazott. Mégis követte mindenféle-fajta ember mindenféle szándékkal. A 12 fős zárt csoportból egyszeriben tömegbázist tudhatott magáénak. Facebook-os ismerőseim közül néhányan figyelmeztetnek, hogy akivel 1-2-3 éven belül nem kommunikáltak, törölni fogják. Jogos. Jézus sem akart látszólagos követőket. Nagy dolog az, hogy valaki Jézushoz jön, de mi lesz ezután? Miért is vagyok itt? Hogyan tovább? Hogyan lehet továbblépni? Többféleképpen követhetjük Jézust: 1.        Úgy mint a tömeg – valami hív, valami vonz Jézushoz. Talán a kíváncsiság, talán a problémáink, esetleg segítségre, vezetésre vágyunk…

„Ha egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét tiszteljék, és róják le hálájukat szüleik iránt, mert ez kedves Isten előtt. Ha valaki az övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta a hitet, és rosszabb a hitetlennél.”  1Timóteus 5:4, 8. Szeressétek az öregeket Nagyon szépen kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. A reszkető kezű ősz apákat, A hajlott hátú jó anyákat. A ráncos és eres kezeket, Az elszürkült, sápadt szemeket. Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket.  Simogassátok meg a deres fejeket, Csókoljátok meg a ráncos kezeket. Öleljétek meg az öregeket, Adjatok nekik szeretet.   Szenvedtek ők már eleget,   A vigasztalóik ti legyetek.   Én nagyon kérlek titeket,   Szeressétek az öregeket. Ne tegyétek őket szűk odúkba   Ne rakjátok őket otthonokba.   Hallgassátok meg a panaszukat,   Enyhítsétek meg a bánatukat.   Legyen hozzájuk szép szavatok,   Le

„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” Máté evangéliuma 10:32-33 Egy keresztyén csoport – a kémhálózat és az üldöztetések ellenére – úgy döntött, hogy titokban összegyűlnek az egyik testvér házának alagsorában. Hétről hétre találkoztak, imádkoztak, tanulmányozták az igét és – mivel a terem jól el volt zárva a külvilágtól – sokat énekeltek. A titkos gyűlések joggal az őskeresztyének katakombáira emlékeztették őket, és ez a büszkeséggel töltötte el őket. Az egyik ilyen összejövetelen azonban három fegyveres katona rontott be a helységbe. Az istentisztelet félbeszakadt, és mindenki reszketve meredt a betolakodókra. „Ez itt a vég!” – gondolták sokan. Az egyik katona durván rákiáltott a gyülekezetre: – Ki az, aki itt nem gondolja komolyan ezt a Jézus-dolgot? Feszült néma csend következett. Majd az utolsó előtti sorban lassan fö

„ Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az .” (91. Zsoltár 1. vers) Megfigyelted már, hogy mit csinál egy kisgyerek, ha mint idegen közeledsz hozzá? Igen, azonnal odaszalad szüleihez és édesanyja vagy édesapja lábát szorítva mögéjük bújva les vissza rád. S ugyanez figyelhető meg az állatvilágban is, ahogy a kicsinyek szüleik árnyékában rejtőznek el. De mi történik később, mikor öntudatára ébred egy gyermek? Kamaszkorban már nem keressük szüleink közelségét, sőt… csak semmi érintés, semmi puszi, minél messzebb, minél távolabb… Aztán persze, ha baj van, akkor jön: Apa segíts! S vannak, akik szerint ez így van jól. Most az olimpia idején figyeltem fel arra is, hogy rengeteg sikeres sportoló gyermeke (aki maga is sportol), úgy nyilatkozott, hogy nem szeretné, ha összehasonlítanák apjával, vagy anyjával, és minden lehetőséget megragad azért, hogy kilépjen szülei árnyékából. S a megkérdezettek között csak egy kerékpáros volt, aki azt

„Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon...” 91. zsoltár 11. verse Egy évben kb. 50-60 ezer kilométert teszek meg autóval. Sopron és Záhony között majdnem 540 km hosszú az út. Ezt 111x csinálom meg egy évben, vagyis nagyjából minden harmadik nap. Napi kb 150. km utazok. Erre a kamionos azt mondja, hogy csak annyit? A hétvégi sofőr pedig azt, hogy az rengeteg. A leghosszabb utazásokat a feleségem boldogító társaságában teszem meg, de sokszor utazok magányosan is. Melyiket szeretem jobban? Természetesen az előbbit! Ha egyedül is utazom, sokszor eszembe jut ez a vers. Angyalok, akik őriznek a rám leselkedő veszélyektől. De vajon milyen veszélyektől? A legtöbb utunk zavartalan, Elindulunk Sopronból, és minden gond nélkül elérünk Záhonyig. De nem tudjuk, hogy hány és hány veszély leselkedett ránk, amitől megmenekültünk. Aki csak egy kicsit is rutinos sofőr, tudja, hogy bármelyik pillanatban kialakulhat egy veszélyes szituáció az úton. De vajon hány

Akkor kiáltott Asa az Úrhoz, az ő Istenéhez, és mondta: Ó Uram, nincs különbség előtted a sok között és az erő nélkül való között, hogy megsegítsed! Segíts meg minket, ó mi Urunk Istenünk, mert benned bízunk, és a te nevedben jöttünk e sokaság ellen! Ó Uram, te vagy a mi Istenünk, ne vegyen ember te rajtad erőt.   Krónikák 2. könyve 14:11 Asa király a déli országrészben uralkodott, miután az ország Salamon uralkodása nyomán kettészakadt. Bennünket sokszor megterhelnek a saját életünk nehézségei, kilátástalan és megoldatlan élethelyzetei, kihívásai, de mit érezhetett akkor Asa, akinek a vállán királyként nem csak a saját életének és sorsának a terhe nyugodott, hanem egy egész népé, a választott népé? Roppant haderő fenyegette az országát (l. 9. vers), de nem ijedt meg tőlük. A helyzete emberileg kilátástalan volt – ahogy sokszor a miénk is az, amikor alaposan, logikusan, tárgyszerűen kiszámoljuk a mindenkori erőviszonyokat. Asa azonban tudta, hogy hova fordulhat segítségért,

„Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” Máté evangéliuma 16:24 Ma emlékezem. Ma és minden nap Rád, akinek olyan természetes volt ez az ige, pedig nagyon sokáig nem voltál beszélő viszonyban Istennel. Ma újból eszembe jutnak a régi képek, egy-egy gyermekkori keserédes emlekfoszlány, amiket egyszer majd továbbadok én is az utódomnak.  Számomra Te voltál, Te vagy a legmeghatározóbb emberi példája annak, mit is jelent megtagadni önmagadat. Mert nem úgy tetted, hogy közben úton útfélen panaszkodtál mindenkinek, aki csak szembe jött veled, hogy milyen sanyarú is az élet. Nem játszottad a mártírt, mert nem tartottad magad annak. Szeretetből tetted, amit tettél, és tudom, hogyha újrakezdhetnéd, ha lenne lehetőséged arra, hogy visszarepülj az időben, és újraéld, újra élj, akkor nem cselekednél másként.  Szeretetből tetted. Szeretetből voltál utolsó a sorban. Szeretetből virrasztottál