reggeli dicséret

„ Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.” Róma 1,17 Hallottuk már: „Na, ennek aztán van élete!”? Sokszor mondják ezt emberek néha irigykedve, máskor féltékenyen olyanokra, akik - véleményük szerint - jobban élnek, mint ők. Talán azért, mert több pénzük van, vagyonosabbak. Szebb házban élnek, jobb az autójuk, márkásabb és kényelmesebb ruhákban járnak, tartósabb, divatosabb a cipőjük. Látszólag többet szórakoznak szabadidejükben, felkapott helyekre járnak és ott sokat költenek, mert megtehetik. A nyár egy egzotikus tengerparton találja őket valahol a világ egy csodaszép szegletén, míg a tél a magas hegyek között egy síparadicsomban. Valóban ezt jelenti, csupa nagybetűvel, az ÉLET? Mert ha igen, akkor ez csak keveseknek adatik meg. Ha igen, akkor az „igazi” élet forrása a

Jó ember, gonosz ember A jó ember szívének jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember pedig az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt, mert amivel telve van a szív, azt mondja a száj.   Lukács 6:45.  Mindenkinek megvan a maga feladata, amit el kell végeznie: nagy erőfeszítéssel uralkodnunk kell gondolatainkon, józanoknak kell lennünk, vigyáznunk és imádkoznunk kell. Nagy önuralommal vigyáznunk kell gondolatainkra, hogy csak olyan témákkal foglalkozzunk, melyek növelik erkölcsi erőnket. A fiataloknak korán el kell kezdeniük a helyes gondolkodási szokások kialakítását. Fegyelmeznünk kell gondolatainkat, hogy egészséges mederben maradjanak, és ne engedjük, hogy gonosz dolgok felett időzzenek! A zsoltáros kérdése: " Legyenek kedvedre valók szám mondásai, és szívem gondolatai legyenek előtted, ó, Uram, kősziklám és megváltóm " (Zsolt 19:15)     Amikor Isten Szentlelke által a szívben munkálkodik, az embernek együtt kell működnie vele. A gondolatoknak határt kell

„Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.” Lukács szerinti evangélium 6:35 Mai napig élesen előttem van Erich Maria Remarque megfilmesített regényének (Nyugaton a helyzet változatlan) egy jelenete. A főszereplő, Paul Bäumer, egy német katona fiatalon kerül az első világháború francia frontvonalára. Az első roham során – valamikor 1917-ben – egy feléje ugró francia katonát ledöfi szuronyával. A még szinte gyerek Pault sokkolja saját tette, és odatérdelve a hörgő ellenségéhez, bocsánatáért esedezik. A pár perce oly biztos kéz most remegve veszi ki a francia iratait. A megtalált családi fénykép fokozza kétségbeesését, hisz nem egy embert, hanem egy egész családot tett tönkre, elvéve tőlük szerető férjet és édesapát. Könnyeivel küszködve ígéri meg Paul, hogy ír a családjának, és tőlük is bocsánatot fog kérni. Azt mon

„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.” (Zsidókhoz írt levél 12. fejezet, 1-2. vers) Van egy mondás, miszerint a bolond embert, mivel elsősorban ösztönei vezetik, minden baj utoléri, és mindenféle csapdába beleesik. Az okos ember annyival különb, hogy bár ő is beleesik a 'gödörbe', de mivel okos, ezért tudja, hogyan kell kimászni belőle. S ki a bölcs ember? A bölcs az, aki elkerüli azt a csapdát, amiből az okos még ki tud mászni. S ha megnézzük a Szentírást, Isten szándéka, hogy ne csupán okos, hanem bölcs emberek legyünk.   Ám ez a bölcsesség nem egyenlő a logikai gondolkodás képességével, nem puszta lexikális tudás, és nem egyetemi, bölcsészdoktorátuss

Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged. Lukács evangéliuma 17. fejezet 17-19 versei Ez egy nagyon érdekes történet a Bibliában! Egy tíz fős társaság akik, gyakorlatilag halálra vannak ítélve (10 leprásról van szó), meglátják Jézust, és elkezdenek kiabálni, hogy: „Mester gyógyíts meg minket!” Erre a felelet az volt, hogy menjenek el a paphoz, a kor tisztiorvosához azért, hogy mutassák meg magukat neki. Különös hogy mi történik, hiszen még betegen indulnak el a paphoz, és mire odaérnek, a pap azt kell, hogy megállapítsa, hogy ezek az emberek nem betegek. Micsoda hit kellett ahhoz, hogy még betegen elinduljanak? De csak egy gondolta úgy, hogy neki ezt meg kellene köszönni annak, aki megszabadította a betegségtől. Most persze megfogalmazódik a fejünkben, h