reggeli dicséret

„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” Példabeszédek könyve 18:21  Ébren töltött óráid nagy részében szinte be sem áll a szád. Kérdezel és beszélsz megállás nélkül. Napjában legalább egymilliószor elhangzik tőled a "mit csinál?" kérdés, és bevallom, nem könnyű mindegyikre ugyanolyan lelkesen válaszolni.  Meséled az élményeidet, a jókat és a kevésbé jókat, amiktől megijedtél, ami fájt, ami megnyugtatott, ami boldoggá tett. Felemlegeted azokat az emlékeket, amik nagyon tetszettek és megmaradtak benned, például amikor apuci fürdőhabból varázsolt bajuszt és szakállat az arcodra.  Napról napra egyre több szót ismersz, már ragozol és igeidőket is használsz, én pedig csodálkozom, hogy hogyan tudsz te már ennyi mindent. Figyelsz, és szívod magadba az információkat, az én lelkemnek pedig olyan jól esik, hogy hallhatom, amit visszaadsz ezekből. Gyógyít és erőt ad. Életet ad a fáradt testembe, és hitet, hogy me...

„Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá.” Ézsaiás könyve 58:12 Régen volt... - Mondod magadban, miközben visszagondolsz a kezdetekre, a te történeted kezdetére, ami közted és Isten között íródott. Vagy legalábbis arra a kezdetre, amire emlékszel. Régen volt. Régi az emlék, az érzés, a tűz, ami akkor fellobbant. Akkor minden olyan világos volt, olyan könnyen érezhető, szinte tapintható az Isten jelenléte. Sok idő telt el azóta, hosszú az út, mely odáig visszavezet. Sok dolog történt. És sok dolog változott. Túl sok.  Felépült egy vár a biztos Alapra, egy egész erődrendszer, melynek falait az idő és az élet keményen próbára tette. Talán a repedések csak közelről látszanak. Talán csak "szépséghibák". De az is lehet, hogy itt-ott omladozni kezdett a fal. Vagy talán úgy érzed, minden, ami régen volt, ma már csak romokban hevér, és nem vagy biztos abban, hogy érdeme...