reggeli dicséret

"Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet." Zsoltár 94,19 Középiskolásként egyik kedvenc képregényemben a gallok, akik egyébként rettenthetetlen és bátor harcosok voltak, amiatt aggódtak csupán, hogy nehogy fejükre szakadjon az ég. Holott az egész akkori világukat és országukat meghódította a Római Birodalom, csak épp az ő falujukat nem. De most komolyan, voltunk már úgy, hogy valami olyan miatt aggódtunk, amit nem tudtunk már abban az adott helyzetben befolyásolni? Emlékszem a bejelentés nélküli röpdolgozatokra az iskolából, amikor magatehetetlenül dühöngtem, hogy szólhattak volna előre. A fájdalomra és a csalódottságra, amikor a kutyusunk eltűnt és már harmad napja nem jött vissza. De ezek még kis dolgok ahhoz képest, hogy mennyi minden miatt aggódhatnánk, mert túl sok ilyen dolog van az életben. Mi a szorongás? Mi is az aggodalom tulajdonképpen? - Olyan félelem érzet, ami valójában nem valós, mert a fele

Isten meghatározása szerint „A hit a remélt dolgok felőli bizonyosság, és a nem látott dolgokról való meggyőződés!” Zsidókhoz írt levél 11. rész 1. vers. - Noé minden kalapácsütése a hit bizonyítéka volt. - Jokébed tudta, hogy a három hónapos korától 12 éves koráig nála nevelkedő gyermekét mire tanítsa meg, mert hitte, hogy Mózest Isten különleges célra hívta el. - Józsué hitte, hogy Jerikó bevehető. - A három héber fiatalember teljesen biztos volt abban, hogy Isten meg tudja őket menteni a tüzes kemencéből. Abban is biztosak voltak, hogyha nem tenné is, akkor is hittel néznek előre, a cél felé. - Pál teljesen biztos volt abban, kinek és kiben hitt, és tudta, hogy végül elnyeri az élet koronáját, amit megad neki az igaz bíró. Te is minden este hittel hajtod álomra fejedet, bízva a reggeli felébredésben. Hittel ülsz föl a vonatra, a mozdonyvezető kezébe teszed életedet, mert hiszed, hogy célba érsz. Hiszed, ha a volán mögé ülsz, szerencsésen hazaérkezel családodhoz.

"Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik." Példabeszédek könyve 13:4 Talán sokak számára ismerős az az érzés, amikor reggel megszólal az ébresztőnk, és mi éppen csak kidugjuk a kezünket a takaró alól, hogy leállítsuk a hangot, majd gyorsan visszahúzzuk, mert túl ridegnek és zordnak érezzük a kinti világot, amiből egy kicsit be is engedtünk a paplan alá, és az a néhány köbmilliméternyi hidegség elgondolkodtat bennünket, hogy vajon előző este nem tévedésből állítottuk be ilyen koránra a telefonunkat, majd a meditálás értelmetlenségére ráunva végül magzatpózba gömbölyödve magunkra húzzuk az egész takarót, hogy nyerjünk még pár értékes percet, amelyben újraértékeljük az életünkhöz való viszonyulásunkat, de bárhogy próbáljuk e komoly témára összpontosítani figyelmünket, érezzük, hogy gondolataink szertefolynak, mint azok az üveggolyók, melyeket gyerekkorunkban kaptunk, de nem fért el az összes a markunkba, hiába erőltettük, végül mindegyike

„Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.”   (János evangéliuma 12. fejezet 35-36. vers) Ha szavazni kéne; ’világosság vagy sötétség’, úgy vélem az emberek többsége a világosságot választaná. De mi a helyzet a lelki, a szellemi sötétséggel? Mi a helyzet tisztességtelen előnyszerzéssel, a homályos ügyletekkel? Mi a helyzet a negatív gondolatokkal, a bűnös vágyakkal, a rideg beszéddel, a szívtelen viselkedéssel? János evangéliuma, mint a Teremtés könyvének Újszövetségi megfelelője, szintén a ’Kezdetben’ szóval kezdődik, és ugyanúgy beszél – lelki párhuzamot vonva - a világosság és a sötétség közötti különbségről: „Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világosság

„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. ” Máté szerinti evangélium 7. fejezet 7. verse Mialatt mindennapi munkánkat. végezzük, emeljük fel lelkünket imában a magasságba. Ezek a csendes könyörgések jó illatként szállnak a magasba, a kegyelem trónusa elé és az ellenség kudarcot vall. A keresztény hívőt, akinek szíve Istenhez ragaszkodik, nem győzheti le semmiféle hatalom. A gonosz nem bolygathatja meg békéjét. Isten szavaiba foglalt minden ígéret, az isteni kegyelem minden ereje, az Úr segítségének minden forrása biztosítják számára a védelmet.  Az ima a lélek lélegzete. A lelki erő titka. Az ima őrzi meg a lelki egészséget. A szívet közvetlenül összeköti, az élet Forrásával és erősíti a hitéletet. Az imaélet elhanyagolása- vagy a kényünk-kedvünk szerinti időszakonkénti ima következménye, hogy elszakadsz Istentől. A lelki képességek elveszítik erejüket, a hitéletből hiányzik az épség és az erő. Csodálatos dolog, hogy i

"Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia."  Máté evangéliuma 24,44 Nem szeretek elkésni, bár néha előfordul velem, mint például ma reggel is. Nem volt elég számomra, hogy tudtam a határidőt, és beírtam magamnak az emlékeztetőt már napokkal korábbra. A kellő időben nem álltam készen. Miért? Mert nem volt elég gondolatban foglalkozni a reggeli áhítat igéjével, időt és alkalmat kellett volna találni arra, hogy készüljek, sőt elkészüljek vele... (Bocsánatot kérek mindenkitől, aki szerette volna korán reggel elolvasni!) Az eredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy hány kifogást tudnék felhozni mentségemre... Mi kell ahhoz, hogy ne késsünk el valahonnan? Nem árt tudnunk a határidőt, s abból visszaszámolni a felkészüléshez szükséges időt, majd időben cselekedni. Vannak, akik már ott elrontják, hogy nem tudnak reálisan tervezni, de vannak olyanok is, akik helyesen mérik fel, mennyi időre van szükségük, ám mégis késve

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” János evangéliuma 14:1-3  Nap mint nap kételyek százai vernek sátrat a fejedben, és közülük sok már állandó vendégnek számít. Kételkedsz magadban, hogy elég jó szülő vagy-e, hogy tényleg jó példát mutatsz a felnövekvő generációnak, hogy a nevelési elveid vajon később is megállják-e a helyüket. Nyugtalan vagy, mert több szereppel zsonglőrködsz, és egyiket sem szeretnéd a földre ejteni.  Hiába kéri Isten már oly régóta a terheidet, vannak, amik újból és újból utat találnak vissza a szívedbe. Jól ismered mindet, és mennyivel könnyebb lenne nélkülük az életed.  Ma reggel a Mindenható egy kételyt szeretne örökre elvenni tőled. Ma c