reggeli dicséret

“Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” Habakuk könyve 2. fejezet 3. vers Életem eddigi leghosszabb vonatra várása (meglepő) késés miatt volt. Negyed órával az indulás előtt már ott álltam a peron mellett, lengetve jegyemet, kijelzőt figyelve. Rögtön ez volt az első megállója a Pécsre tartó vonatnak, így jogosan feltételeztem, hogy 1-2 perc csúszás lehet azon a 15-20 perces vonalon. Természetesen nem így történt. Öt percenként nőtt a bejelentett késés fél órákkal, míg végül eltűnt a kijelzőről, és mi utasok álltunk a sínek mellett, várva arra a guruló vasdobozra. Két és fél órás késés volt akkor. Habakuk is várta a maga vonatát. Várta, de csak nem jött, ő pedig egyre nehezebben hitte el, hogy valaha is megérkezik. Istenre várni sokszor ilyen érzés. Mintha sosem jönne el. Mintha az egész értelmetlen lenne. Meg volt írva 2000 éve, hogy hamar visszajön, és még mind

 " Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. " Zsidókhoz írt levél 11. fejezet 5. vers 365. Akár a napok számát is jelölhetné egy évben, de nem, ez egy egészen más szám. Lehetne a vereség száma, ugyanis családjába senkinek sem jutott ennyire kevés! Másoknak 969, meg 777, meg 962 jutott! Mi ezekhez képest a 365?! Fele, meg harmada! Persze lehet ezt máshogy is nézni... Matematikából kihívás a negatív számok megértése a kisiskolásoknak - kivéve, ha valaki Erdős Pálnak születik, mert ő háromévesen megfejtette magától a titkukat. Az egyik nehézség, hogy meg kell érteni, hogy a nullához való közelség számít, és nem a "nagyságuk". Így lehet a -365 sokkal több, mint a -969! Így Énók a nyertes, mégha az ő 365-e majd harmada Matuzsálem 969-ének! Ők ennyi évet éltek a Genezis könyve beszámolója szerint. Miért több mégis Énók életkora? Azér

Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűnéért is.  János első levele 2:1-2 "Nem lesz semmi baj, de ha mégis történne valami, én itt vagyok melletted!"  Kedves emlékeim közé tartozik az az időszak, amikor még középiskolásként elkezdtem az autósiskolát is. Még éppen csak betöltöttem a szükséges életkort, és unokatestvéremmel, Gabesszal már mentünk is beiratkozni az egyik nagy pécsi oktatóközpontba, mert már alig vártuk, hogy (felelősségteljesen!) volán mögé üljünk. A sikeres KRESZ és elsősegély vizsgák után rutinpályán már igazi autóba ülhettünk, és kontrollált környezetben gyakorolhattuk az Y-fordulásokat és párhuzamos parkolásokat.  Szép emlékek. De mind közül a legszebb — vagy legfélelmetesebb, attól függően, hogy a végeredményt, vagy a pillanatnyi lelki állapotot tekintjük — a rutin vizsga után

  „Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!”   ( Péter második levele 3. fejezet 11-12 .vers ) Nemrég, hittanos gyermekeimmel különleges jelmezes hittanórát tartottunk. Megkértem ugyanis őket, hogy válasszanak ki a Bibliából, három, számukra szimpatikus szereplőt, majd készítsenek arcmaszkokat és némajátékkal mutassák be az adott személyeket, miközben mi, többiek kitaláljuk, hogy kiről is van szó. Így, találkozhattunk Dávid királlyal, Mózessel, Péterrel, Sámsonnal, angyallal. Majd mikor megkérdeztem a választásuk okát. A válasz; ’azért, mert egy kicsit olyan, mint én’, vagy ’azért, mert én is olyan szeretnék lenni, mint ő.’ S mondhatod, hogy ez csupán gyerekeknek való jópofa móka némi tanulsággal. Meg, hogy mi már kinőttünk a jelmezesdiből. Ám tévedsz. Mert akár beismerjük, a

„A békesség Istene szenteljen meg titeket, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” Első thesszalonikai levél 5.fejezet 23.vers   Tavaszodik. Valahogy érzem, ahogyan a természet elkezd újra éledni.   A levegő, a növények, a fák mind-mind jelzi apró léptekkel, hogy közeledik a tavasz. Imitt-amott még bekopog a tél szele, de egyre többet süt a nap és egyre jobban érezhetjük a tavasz szelét. Olyan csodálatos a megújulás! Ilyen megújulást szán nekünk Isten is. Sokaknak egy küzdelmes időszak a jelenlegi. Bárhova nézünk a világban csak a szenvedést, a nyomort, a nehézségeket és a halált látjuk. Alig akad valaki, aki egy cseppnyi jóval is megörvendeztetne bennünket. A napokban egy mondaton akadt meg a figyelmem és ez az a mondat, amelyre helyezni kívánom a hangsúlyt a továbbiakban: „ szerette az életet !”. Oh igen, vajon hányan tudják elmondani azt, hogy valóban szeretik az életet? Persze, a renget

" Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, amint sok isten van és sok úr,  nekünk mégis egy Istenünk van, az Atya, akitől minden van, s akiért vagyunk; és egy Urunk van, Jézus Krisztus, aki által minden van, s aki által mi is vagyunk." Pál apostol első levele a Korinthusi gyülekezetnek 8. fejezet 5-6. verse Egy Isten van, vagy van több is? Beszélhetünk-e ma a természetfelettiről egységesen, vagy minden világvallás járható út? Az Istenhez vezető utat valóban úgy a legjobb elképzelnünk, hogy mindannyian a hatalmas hegy lábától elindulva, de különböző utakat bejárva végül a tetőn találkozunk? Mindegy a megközelítés, csak a végeredmény számít? Lehetséges az, hogy teljesen másképp élve az életünket mégis egy eredményre jutunk végül? Abban a pillanatban, amikor a zsidóságból kilépő kereszténység nyitott a pogányság felé az apostolok azonnal számos kulturális problémával találták szembe magukat, melyek nagyon hasonlatosak voltak az előbb felvetettekhez: -

„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” Az apostolok cselekedetei 20 fejezet 28. vers Hogy vagy? – hangzik feléd a kérdés, és te már rutinból válaszolsz: Kösz, jól. Megvagyok. Aztán mentek is tovább mind a ketten, ki-ki a maga dolgára. Ma én teszem fel neked ezt a kérdést, Kedves Olvasó, és kérlek, ne tudd le ennyiben a dolgot! Hogy vagy? Őszintén, hogy vagy? Hogy bírod a vírus okozta helyzetet, a korlátozásokat, a távolságtartást, a bezártságot? Átestél már a fertőzésen? Van olyan a szeretteid között, aki átesett rajta? Milyen terheket cipelsz nap-nap után a hátadon? Mitől félsz? Miért aggódsz? Mibe, Kibe kapaszkodsz? Mit jelent neked Isten? Miben reménykedsz? Mi a legféltettebb vágyad? Kérlek, gondold végig ezeket a kérdéseket, és válaszolj magadnak őszintén! Nem mindegy, hogy hogy érzed magad. Fontos vagy, Isten Fia az életével fizetett érted, é