’56
„Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. […] Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.” Zsoltárok könyve 91:1-4, 9-10 Hatvanhat évvel ezelőtt apai nagyapámat elküldte nagyanyám a boltba kenyérért. Ő el is indult, hogy beálljon a sorba, azonban a történelem közbeszólt, és a pékség előtt való várakozás helyett inkább a Sztálin szobrot segítette le a talapzatáról. Ott volt, amikor belelőttek a tömegbe, mert szabadságot akart a hazájának, szabad Magyarországot a gyermekének, és minden idegszálával ellenkezett az orosz elnyomás és a kommunizmus ellen. Hála Istennek, igaz, kenyér nélkül, de estére épségben hazaért. Nem mindenkivel történt így. 1956. október 23. és december...