reggeli dicséret

„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” János 14,18 Amikor bekerülnek az intézetbe még látszik rajtuk a szülői nevelés, ha azelőtt kaptak valakitől ilyet. Csendesek, visszahúzódóak, visszafogottak. A testvérek csak egymással beszélgetnek, azt is halkan teszik; aki egyedül érkezik nem szól, hallgat. A szemük szomorú, de remény van még bennük. A „Talán visszajön!” – reménye. Aztán telnek a napok, a hetek és a hónapok és ez a könnyes csillogás kivész a szemükből. Sokszor furcsamód vidám – hisz gyerekseregről van szó – és ezért mégis riasztó üresség lép a helyébe. Az elhagyatottság érzése, a dac érzése, a megbúvó harag mélysége. Majd az álfegyelemmel leplezett közöny. A társaktól tanult elvadultság. Olyan egy a sorsuk, hogy nekem is fáj. Belezuhannak a kilátástalanságba. Mindenki apja, anyja – az állam – valójában senkié sem. Aki árva, az egyedül maradt. Valóban és teljesen egyedül. Jézus Krisztus nem hagy árván minket – mondja az Írás, de miért nincs akkor itt, miért nincs velünk?

„Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr értünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” 2Péter 3:9. „Az Úr nem késik el ígérete teljesítésével, bár vannak, akik ezt gondolják róla. Nem késik, hanem türelmesen vár ránk. Azért vár, mert nem akarja, hogy akár csak egyetlen ember is elvesszen. Ellenkezőleg, azt akarja, hogy mindenki megtérjen és éljen” (Új fordítású Biblia) "Nem késik el az ígérettel az Úr" (2Pétert 3:9). Isten nem felejti, és nem hanyagolja el gyermekeit, csak hagyja, hogy a gonoszok kimutassák valódi jellemüket, nehogy azoknak, akik követni kívánják Isten akaratát, téves fogalmaik legyenek róluk. Az igazak még azért is kerülnek a szenvedések kohójába, hogy ők maguk is megtisztuljanak; hogy példájukból mások is meglássák, milyen kézzelfogható a hit és a kegyesség; hogy következetességük kárhoztassa a gonoszt és a hitetlent. Isten hagyja, hogy a gonosz boldogu

"Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.  Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?" Máté evangéliuma 16:25-26 Mennyit adnál egy életért? 10.000, 100.000 vagy 1millió forintot? Saját magadat odaadnád a gyereked életéért? A feleségedért? A barátnődért? Vagy a szüleidért?  Istenért odaadnád-e az életed? Persze, természetesen!- mondod, ha jó kereszténynek tartod magad! Ennek ellenére milyen kevés időt adsz naponta Istennek azzal, hogy imádkozol, bizonyságot teszel vagy önkéntes munkát végzel?!  Az Istennek tett ígéreteink milyen szegényesek, kicsinyesek és azt hisszük ezzel olyan sokat adtunk Istennek?  Aki meg akarja tartani a saját életét, elveszti azt, de aki Isten javára veszíti el az megnyeri azt. Ígéreteket vagy adományt nem tudunk adni Istennek az életünkért. Neki a szívünkre, az egész szem

„Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.” (Prédikátor könyve 12. fejezet 16. vers) Nem tudom, kit milyen érzések öntenek el a fenti vers olvastán. Bennem egyszerre van öröm és félelem. Öröm, legfőképp azért, mert Isten ítélete csak jó lehet, hiszen nemcsak a cselekedeteinket látja, hanem a szándékainkat is. Mert hányszor és hányszor előfordul, hogy ugyan a legjobbat akarjuk, de a kivitelezés nem úgy sikerül. Ahogy Pál mondja: „mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.” (Róm.7:18-19) De mivel Ő látja az akarást, így bízhatunk, hogy ennek fényében nézi elrontott tetteinket. Ám ebbe az örömbe kis üröm is vegyül, mert nem csupán jó szándékkal fordulunk embertársaink felé. Mert bizony lehet, hogy jót teszünk valakivel, de csak azért, hogy később legyen mit visszakérni. „kívülről igazaknak látszotok ugyan az ember

„ Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.„ Példa 1,7. Álmodtál már arról, hogy bölcs vagy? Gondoltál már arra, hogy minden döntésedben a jó utat választottad? Ez szinte lehetetlennek tűnik! Mégis, Isten megadhatja, ha kérjük! Salamonról a következőket találjuk feljegyezve szolgálata kezdetén: „Megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, a mit akarsz, hogy adjak néked.És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, a miképen ő is járt előtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, a ki az ő királyi székében ül, a mint e mai napon megtetszik.És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni. És a te szolgád a te néped között van, a melyet te magadnak választottál, nagy nép

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.” Péter 1. levele 5:7 Vannak-e most olyan terheid, amelyeket nem tudsz letenni? Lehet ez a „mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk” kategóriája (magyarul: megélhetési kérdések), de lehetnek lelki gyötrelmek a családi, munkahelyi, egyéni lelki életünkben is. Talán épp a határidők nyomása alatt vagy, és nem tudod hogyan fér bele, az adott időbe a sok-sok feladat. De az is lehet, hogy saját, vagy szeretteid egészségi állapota aggaszt, és nem tudod mit hoz a jövő… Frusztrál a tehetetlenség, mert nem áll hatalmadban változtatni a zavaró dolgok nagy részét. Nem szeretnék további „ötleteket” adni, mert még inkább gondterhelt leszel. Helyette gondoljuk végig, hogyan lehet kitörni az örökös aggodalmaskodás és belső fezsültség igájából? Hogyan lehet békesség a szívünkben, miközben a dolgok még mindig nem oldódtak meg? Nézzünk néhány példát Jézus életéből. A tanítványok a viharos tengeren küzdenek életünkért. Minden erejüket, t

„De meghagyok Izraelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt.” A királyok első könyve 19:18 Mondd, barátom, Te kinek adod a legmagasabb hódolatod? Kit illet meg a tiszteleted, az imádatod? Ki előtt hajtasz ma térdet? Isten, de melyik, milyen Isten előtt? Megannyi torz kép kísért meg nap mint nap, amik múltadból, jelenedből, ismereteidből táplálkoznak. Int a "nekem meg kell felelni" isten, hogy imádd őt, akihez fel kell küzdeni magad, mert másként úgysem hallgatja meg imádat. Ő az, aki csak akkor mutatja ki, hogy szeret, amikor teszel is valami jót érte. Hajt a vágy általa, hogy legyél elég jó, de tudod, ezt sosem éred el. Int a félelem istene, aki vizsgálja az életed, és ha valamit nem úgy tettél, mint ahogy Ő szerette volna, haragja irgalmatlanul lesújt Várja hódolatodat a "megfoghatatlan" Isten, aki túl távol van, hogy a te személyes gondjaiddal foglalkozzon, és aki örökre elérhetetlen é