Méreg helyett áldás
“Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a száraz tájra. Kiárasztom lelkemet utódaidra, áldásomat sarjadékaidra.” Ézsaiás próféta könyve 44:3 Nem rég a Velencei-tónál jártam. Furcsa élmény volt látni, hogy ott, ahol pár éve még nem ért le a lábam, most csak derékig ér a víz. A történetben persze nem az a tanulság, hogy gyorsan növök. Idén közelről tapasztaltuk meg, milyen amikor szomjas a föld. Amikor a föld kiszárad, a benne lévő növények sorra halnak el. Egy idő után csak kórók és hallott gallyak jelzik, hogy valaha még élet volt ott, ahol most halál. Hasonló a helyzet lelki oldalon is. Amikor nincs megfelelő tápláléka a lelkünknek, akkor haldoklik. Ahogy a növényeknek a vízre, a lelkünknek Isten Lelkére van szüksége, hogy növekedjen és gyümölcsöt adjon. A szeretet kútjából kell táplálkoznia, hogy ne mérgező, hanem éltető tápanyagot kapjon. Ahogy a száraz, tápanyag nélküli földben a növények elhalnak, a lélek, ami nem táplálkozik, vagy rossz forrásból teszi azt, szintén elhal...