reggeli dicséret

Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! Példabeszédek könyve 27:2 Érdekes, hogy keresztény körökben mennyire megosztóak az egyházi (vagy épp nem egyházi) ünnepek. Különösen igaz ez az október utolsó és november első napjai körüli ünnepcsokorra. A keresztények egy része például ma a megdicsőült szentekre emlékszik, azokra a személyekre, akik a történelem során életükben és halálukban már győztek, és ezzel együtt előretekintenek arra az időre, amikor az egyház egésze, Isten teljes népe a győztesek között lesz. A keresztények másik csoportja viszont elutasítja ezt az ünnepet, halotti kultuszként tekintve rá. Ami azért érdekes, mert, ha nem is ilyen formában, de az ősök, az előttünk járó, Istenért küzdő személyek tisztelete minden közösség, minden kultúra része. (Gondoljunk csak a tegnap ünnepelt reformáció világnapjára.) Függetlenül attól, kik vagyunk, és milyen módon ünneplünk, mindannyian felnézünk azokra az emberekre, akik Isten szolgálatára, valamint lehetőle...

Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, a rokonaidat vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor. Lukács evangéliuma 14:12-14 A filozófia már régóta elmélkedik, hogy létezik e önzetlen cselekedet. Az egyik oldal szerint igen, hiszen bizonyos esetekben nem várunk viszonzást. A másik oldal szerint nincs valódi önzetlenség, hiszen minden jó cselekedet, még ha nem is várunk viszonzást, mégis az utána átélt jó érzés miatt tesszük. Minden csak nézőpont kérdése. Nincs semmi baj azzal, ha kapunk valamit azért ha jót teszünk. Egyáltalán nincs baj azzal, ha a segítséget megköszönik. Az viszont kicsit visszás, ha azért teszünk jót, mert viszonzást várunk érte. Az előbbit illemnek hívj...

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. Pál levele a rómaiakhoz 8:28 Nemrég, egy gyülekezeti épület előtt megláttam egy valószínűleg teljesen véletlenül ott parkoló (tehát nem a gyülekezethez tartozó) kisteherautót, amin a tulajdonosa telefonszáma és szakmája felett, és egy nap fakította Jézus Krisztusról készült festmény mellett az alábbi, mondat volt olvasható: “Nem ígérem, hogy könnyű lesz, csak azt, hogy megéri.” Talán senkit nem ér meglepetésként az, hogy ez az egyébként nagyon népszerű mondat soha nem hagyta el Jézus száját. Sőt, a mai alapigénk sem az ő gondolatait, hanem sokkal inkább Pál apostol értelmezését tükrözi. Szemben azzal a gondolattal, hogy “megéri” kereszténynek, tehát Krisztust követőnek lenni – ami igaz ugyan, de ez a haszon sokkal kevésbé anyagi és azonnali, mint hosszútávú és erkölcsi – Pál inkább arra irányítja a tekintetünket, hogy a sok szenvedésnek is van haszna, hiszen ...

Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! Máté evangéliuma 25:21 Állítólag Albert Einstein mondta egyszer, hogy “a világ nyolcadik csodája nem más, mint a kamatos kamat, mert azok, akik megértik, ki is érdemlik, ezáltal keresnek belőle. Azok, akik viszont nem értik, fizetik.” Igaz ez mindenre, nem csak a pénzre, de a tanulásra, a munkára és a befektetett időre is. A hűséges szolga jól tudta ezt. Tudta azt is, amit a hűtlen szolga a példázat folytatásában a gazda szemére is hányt – azt, hogy a gazda ott is arat, ahol nem vetett, – de tudta azt is, hogy ez a nagy képet tekintve mit sem számít. És hogy mi lett az eredménye? A kamatos kamat. Mondhatnánk, hogy nem ő élvezte végül a pénz gyarapodásának áldásait – hiszen a 10 talentumból szerzett másik 10-et is elvette tőle a gazda – de a történet forgatagában elveszhet egy nagyon fontos részlet. Az, hogy a húsz talentumnál sokkal nagyobb jutalmat...

„Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.”  Ruth könyve 2:12   Ruth súlyos döntéseket hozott meg férje halála után, mikor anyósa Naomi elhatározta, hogy visszatér szülőföldjére, Izráelbe. Elhagyta szüleit, népét, vállalta, hogy idegenben él. Mindezt miért? Mert szerette Naomit és által megismerte és megszerette a teremtő Istent, Izráel Istenét (vö. Ruth 1.14-18 ). Mindent elhagyott, hogy részese lehessen Isten népének, közössége lehessen Istennel. A megtérés komoly döntés mindannyiunk életében. Isten azt kéri, hogy mindent adjunk át neki, hogy megszentelve, megtisztítva adhassa vissza mindazt, ami a javunkat szolgálja. Bármit tartunk vissza, valójában veszélyezteti Isten uralmát, megmentő tervének megvalósulását életünkben. Néha nehéznek érezhetjük a teljes átadást. Valójában nem az az igazán fontos, hogy miről mondunk le, hanem sokkal inkább az, hogy miért tesszük ezt, és mit nyerünk vele...

Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. Lukács evangéliuma 12:37 Hallottad már a " gatekeeping " (magyarra fordítva: kapuőrködés ) angol kifejezést? Ezt a szót használják manapság arra a hozzáállásra, amikor valaki önként magára vállalja egy csoportba való bekerülés megakadályozását. A kapuőr olyan tagsági feltételeket állít, melyeknek csak ő (vagy rajta kívül csak nagyon kevesen) felelnek meg az adott csoportból. Mondok pár példát:  "Nézd már, a Lali is kertésznek érzi magát, úgy tesz-vesz a balkonládái között, mintha értené, mit csinál! Attól, hogy van pár paradicsom- meg csilipalántája, még nem földműves!"  "Ő nevezi magát ETO drukkernek? Nincs is sál a nyakában!" vagy  "Milyen keresztény az ilyen? Még iszik tejet!" Lehet, hogy első olvasatra nem sok problémát találsz ezekben a mondatokban – ez azonban csak azért leh...

Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán. A jelenések könyve 3:21 Május 6-án nagy eseményre ébredtek Nagy-Britannia lakói, olyan eseményre, ami legutóbb csak két emberöltővel ezelőtt volt látható. 1953 június 2-án, 27 évesen került az ország trónjára II. Erzsébet, aki nem csak uralkodója, de fogadott nagymamája is volt a szigetországnak. Emberek milliói nőttek fel úgy, hogy nem is ismertek más uralkodót az angol trónon, sokak számára elképzelhetetlen, hogy a himnuszt máshogy énekeljék, mint hogy "God save the Queen" (Isten, óvd a Királynőt). A királynő aztán 70 év uralkodás után, a tavalyi év szeptemberében elhunyt, helyére a fia, III. Károly lépett (ő mindössze három éves volt, mikor édesanyját megkoronázták). 74 évesen már nem is számított rá, hogy valaha király lesz, de eljött a pillanat. Hogy ez jó, vagy rossz, azt mindenki döntse el maga, az biztos, hogy különleges dolog, hogy 2023-...

Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,  az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet. Lukács evangéliuma 18:29-30 Emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt hirdetőújságokban, az apróhirdetések között többször találkoztam ilyesmivel: Gyorshitel! Ha a bankok nem állnak velünk szóba, csak hívjuk őket fel, és keresetigazolás nélkül egy-két napon, vagy akár pár órán belül megkapjuk az áhított néhány százezer forintot. Fantasztikus, kihagyhatatlan ajánlat! Aztán egy telefonszám. (Nem bank, magánszemély.) Ez alatt az apróbetűs rész tartalmazta a lényeget. THM: 380%. Nagy szám, olyan kicsi betűkkel, hogy szinte el sem lehetett olvasni. Aztán egyszer beszélgettem egy olyan emberrel, akinek a szomszédja vett fel ilyen kölcsönt. Minden hónapban személyesen jöttek el a törlesztő részletért. Amikor minden rendben ment, akkor egy hölgy, am...

”Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!” Zsoltárok könyve 80:8 Amikor Izrael elfordul Istentől mindig nehézségek jönnek. Tudni lehet, hogy valami baj vár rájuk. Isten megígérte, hogy mindaddig, amíg mellette maradnak, megtartják a törvényeit velük lesz. A nép megannyi alkalommal látta, hogy Isten állja a saját részét a történetben. A kivonulás történetétől kezdve a tenger szétválasztásán át, Jerikó falai leomlásáig minden történet arra mutatott, hogy Isten a néppel van. A baj ott kezdődött, amikor más istenek is bekerültek a választott nép hitvilágába. Elindul a lelki hanyatlás, és emiatt az ország is megborul. A környező népek támadják Isten népét. A folyamatos feszültség szétzilál egy nemzetet, és Isten ezt hagyja, hiszen nem hozzá fordulnak, hanem a fából, fémből, vagy kőből készült kis bábukhoz. Aztán eszükbe jut, hogy volt idő, amikor a Szabadító mellettük állt. Volt idő, amikor  virágzott a nemzet, mert a királynál is hatalmasabb e...

“Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” Máté evangéliuma 10. fejezet 32-33. vers A vallás egy csúnya szó. Amikor valaki megtudja, hogy keresztény vagyok, akkor általában az első kérdés, hogy milyen vallású vagyok. Bevett válaszom nemes egyszerűséggel, hogy “keresztény”. A vallással kapcsolatban rengeteg negatív előítélet van, azért, mert az évszázadok során az emberek lépten nyomon lejáratták. Nem csak a kereszténységet, hanem magát a szót is. Az, hogy vallás, egyet jelent az inkvizícióval, az eretnekek elégetésével, a könyvégetéssel, a tudatlansággal, a mohósággal, és még lehetne sorolni hány száz egyéb hibával, amit nem felejtünk. Még jó, hogy Jézus sem felejt. Az általa használt “vallás” szó, nem ugyanaz amire mi szoktunk gondolni. Jézus az eredeti szép jelentést használja. Vallás, mint vallomás. Vallás, mint vállalni azt, akiben hisz...

"Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik." Lukács evangéliuma 12 fejezet 37. vers Várakozás és várakozás között is van különbség. Máshogy várunk például vendégeket és máshogy a busz érkezését. Máshogy a Mikulást és máshogy a reggel 8-ra meghirdetett vizsgát. Egyik esetben takarítunk és sütünk-főzünk, másikban tétlenül üldögélünk, esetleg olvasunk, vagy a telefonunkat nyomogatjuk a buszmegállóban. A Mikulásra alva várunk, a vizsgára pedig egész éjjel készülünk — ha saját tapasztalataimból általánosíthatok egy kicsit. De még azonos helyzetben — egy kórházi váróteremben — is máshogy várakozik az, aki egy komoly vizsgálat eredményére, és máshogy az, aki az érkező gyermeke nemének hírére vár.  Máshogy várjuk a "világ végét" is. Van, aki szerint a Föld már csak néhány évtizedig képes élhető bolygóként fennmaradni, más szerint ez az egész csak kita...

“Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám, és finomat ehettek, élvezni fogjátok a kövér falatokat!” Ézsaiás könyve 55:2 Ha egy keresztényt megkérdezel, hogy miért keresztény, valószínű olyan válaszokat fog adni, hogy azért, mert megtalálta Istent, vagy mert hisz benne, vagy azért, mert úgy érzi, hogy ez értelmet adott az életének, vagy valami hasonló. Elég kicsi az esély rá, hogy a válasza az, hogy azért, hogy jókat egyen, és telerakja a hasát. Ézsaiáson keresztül egy szövetségkötést látunk. Isten örök szövetséget köt a népével, azokkal, akik olyan sokszor fordultak el tőle. Szövetséget köt velük, de mint minden jó szövetségben, mindkét fél ígér valamit. A nép azt, hogy Istent követik, rá hallgatnak, cserébe Isten ígéretet tesz, hogy jutalmat kapnak. Ez egy nagyon szép történet, de nekünk nem sok hasznunk lenne belőle, ha csak ennyiről szólna. Ha csak Izraellel köt szövetséget Isten, akkor n...

Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek,  tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! Pál levele a kolosséiakhoz 3:23-24 A motiváció egy érdekes dolog. Van, akinek már elfogyott, másnak sose volt, van, aki úgy gondolja, túl keveset fizetnek, hogy motivált legyen, más pedig egyszerűen utálja, amit csinál. Ha van, hamar kimerül, ha nincs, az ember nem tudja, honnan szerezzen újat. Dan Ariely Motiváció című könyvében leír egy kísérletet, aminek során az Intel egy izraeli leányvállalatában a hatékony motivációt kutatták. A gyárban minden (8 napos) munkahét első napján bónusszal jutalmazták azokat, akik a kiírt mennyiségű chipnél többet szerelnek össze a nap végére. Abban reménykedtek, hogy a négy napos szünet után a dolgozók könnyebben visszarázódnak a megfelelő motiváló erő segítségével. A kísérlet ebből a helyzetből indult ki. A következő héten négy csoportr...

Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké, felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Jelenések könyve 3:12 Az ókori kelet, így Kis-Ázsia is tele volt templomokkal. Nyilvánvalóan nem keresztény templomokról van szó, hiszen a kereszténység még nem terjedt el annyira ekkorra, hogy saját templomokat építsenek a hívek. Templomok helyett tehát házi gyülekezetekben jöttek össze a hívek, ahol együtt, közösségben imádták Istent. Van egy ilyen kis csoport Szárdiszban is, akinek Isten üzenete szól Jánoson keresztül a Jelenések könyvében. Ők is, ugyanúgy, ahogy a többi korabeli keresztény, vagy zsidó, vagy pogány háttérről tértek meg, így kultúrájuk merőben különbözött a ma ismert keresztény kultúrától.  Ismert volt számukra például a pogány templomok szokása is, miszerint ha egy pap nagy népszerűségnek örvendett, akkor a ...

„Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” ( Máté evangéliuma 25:23 ) A legtöbb munkaadó – egyrészt elismerésként, másrészt ösztönzésként - a jó munkavégzést, a sikeres projektek megvalósítását fizetésemeléssel, extra szabadsággal, netán előléptetéssel jutalmazza. Sokan, ehhez hasonlóan tekintenek Istenre, és a neki való szolgálatára is, mikor úgy képzelik, hogy a mennyország nem más, mint a bűnnel folytatott kínkeserves hitharc és a mások megmentése érdekében tett erőfeszítések utáni jól megérdemelt örökké tartó semmittevés. Trópusi környezet, napfény, égszínkék tiszta tenger, pálmafák, függőágy, angyalok legyezővel… Azonban mennyei Munkaadónkról a mai Igénk által idézett talentumok példázatában egy egész más kép tárul elénk: -   „amije volt, átadá nékik.” (Máté 25:14), azaz az Úr ugyan minden tulajdonát szolgái felügyeletére bízza, de a tulajdonjogot magának tartja fent. - ...

„Ekkor így szólt Péter: Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged. Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.” Lukács evangéliuma 18:28-30   Évek óta diétáznom kell a gyerekeim tejfehérje allergiája miatt. Őszinte leszek, az eleje nem volt egyszerű, és néha még most is elfog az az érzés, hogy úgy megennék egy négysajtos pizzát, vagy egy szelet túrótortát.  Egy ismerősöm azonban megosztott az egyik közösségi portálon egy frappáns mondatot, ami teljesen más fénybe helyezte számomra ezt a „nem ehetek tejterméket” dolgot. Ez a mondat pedig a következő volt: „Én nem diétázom, csak a céljaimnak megfelelően étkezem.” És így egészen másként hat. Mert van célom, egész nemes célom. Ne fájjon a gyereknek semmije, ne üsse ki ekcéma a bőrét, egy szóval, legyen egészsé...

"A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van." A zsidókhoz írt levél 10:34-35 “Van másik!” Bizonyára emlékszel Eötvös Gábor zenebohóc nagyszerű előadására, melyben a hangszereket elkobozva, vagy összetörve próbálják megakadályozni társai, hogy folytathassa a zenélést. Ő azonban valahonnan — a zsebéből, a kabát ujjából, vagy a legmeglepőbb helyekről — mindig újat és újat húz elő, és felejthetetlen hangsúllyal, teli szájjal mosolyogva kiáltja: “Van másik!” A keresztény ember reménye is “Van másik!” reménység. Hiszen a bajok jönnek-mennek, és sajnos Jézus sem bátorított bennünket soha azzal, hogy nem lesznek problémák. Egyedül arra tanította a hallgatóságát, hogy ráér minden nap az aznapi gondokkal törődni. ( Máté evangéliuma 6:34 ) A keresztény ember számára azonban a bajokon felül is van...

"Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok." János második levele 8. vers Nemrég láttam egy vicces felvételt, amin egy futóverseny első helyezettjének célba érését mutatták. A futó jelentősen lehagyta a második helyezettet, ám a sáros talajon az utolsó fél méteren megcsúszott, és a célszalagot térden csúszva, a fejével szakította végül át. A videón látszott, ahogy a futó is érezte a helyzet komikusságát, és azonnal felállva, nevetve örült a győzelmének. Persze más lett volna a helyzet akkor, ha ez a hiba húsz méterrel korábban “csúszik be” (szó szerint) és megelőzik a versenytársai. Valószínűleg akkor nem nevetve, hanem sírva folytatta volna a versenyt, és azon gondolkozott volna, vajon hol ronthatta el. A futóval ellentétben mi olyan gyakran elsiklunk a hasonló hibák felett: "ugyan, hát mindenki ezt csinálja! Egy alkalom nem a világ vége! Úgyse látja senki!” János a szívére helyezi levele ...