reggeli dicséret

Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten! Zsoltárok könyve 31:6 A héten az egyik bibliakör alkalmával a derült égből felmerült a kérdés: miért írja a zsoltáríró, hogy nem szabad emberekben bízni? (Ld. Zsoltárok könyve 146:3 ) A rövid válasz erre a kérdésre az, hogy azért, mert ez egy vers. És a költemények gyakran túloznak. Közvetlenül a mai szakasz utáni verssor például így szól: “Gyűlölöm a hitvány bálványok híveit, mert én csak az Úrban bízom.” ( Zsoltárok könyve 31:7 ) Nyilvánvalóan több ponton is túloz Dávid, hiszen: - nyilvánvalóan nem gyűlöli azokat, akik bálványokat imádnak. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem, hiszen Isten hosszú és nehéz leckéken keresztül tanította az igazi szeretetre. - meg ugye az is túlzás, hogy egyedül csak az Úrban bízik. Az ember nem így működik. Bízunk a buszsofőrben, a szakértelmében, hogy nem vezeti árokba a buszt, amin ülünk. Bízunk az étterem szakácsában, hogy nem főzött mérget a levesünkbe. Bízunk a férjünkben, feleségünkben...

„Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!”  Zsoltárok 13:6 Úgy vélem, ha ma minket kérnének meg egy imádságos és énekeskönyv összeállítására, valószínűleg Dávid zsoltárai közül jó párat kihagynánk. Az biztos, hogy kimaradnának az átokzsoltárok, mert ezek nem illenek bele a mai 21. századi kulturált társadalmi normáinkba. Furcsa, sőt megbotránkoztató lenne felolvasni ezeket istentiszteleten. Egy keresztény nem kívánhat olyat, hogy az ellenségének „Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özveggyé.” (Zsolt.109:9), stb. És természetesen kimaradnának az olyan depressziós, negatív hangulatú sorok is, mint a mai reggeli zsoltárunk első öt verse: „Uram, meddig felejtkezel el rólam végképpen? Meddig rejted el orcádat tőlem?” (Zsolt.13:2). Ugyanis ez nem fér bele a happy-keresztény dicsőítős stílusba. Egyáltalán miért vannak ilyen zsoltárok a Bibliában? Miért kerültek ezek bele? Mi közünk van D...