reggeli dicséret

Jóval elmúlt éjfél. Párod a volánnál. Mindenáron el akarjátok érni úti célotokat. Néha megbicsaklik a feje. Erőt vesz rajta a fáradtság, az álom. Te hol beszélsz hozzá, hol megszorítod a kezét, bekapcsolod a rádiót, vagy épp elkiáltod magad: Ébresztő!!! Ha igazán szereted őt, ha fontos neked, ha nem vagy közömbös iránta, akkor bizony néha szükség van helyreigazításra, bátorításra, ébresztésre! Apropó: helyreigazítás. Itt ugyanaz a szó szerepel, mint amikor a kificamodott vállat egy hirtelen rántással helyre teszik. Fájdalmas, de elengedhetetlenül fontos. A Galatákhoz írt levél 6. rész 1. versében ezt olvassuk:  „Testvéreim, még ha erőt vesz is az emberen valami bűn, ti, lelkiek igazítsátok útba az olyat szelíd lélekkel, ügyelve arra, hogy te magad is kísértésbe ne ess.” Nem könnyű feladat az olyan embert útbaigazítani, aki meg van győződve arról, hogy jó úton halad – mert nem vette észre, hogy Sátán elfordította az útjelző táblát. Ilyenkor könnyen fel lehet paprikázódn...

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívőkké lettünk.” Rómabeliekhez írt levél 13. fejezet 11. vers Képzeld el, hogy egy drága jachton utazol szeretteiddel a végtelennek tűnő óceánon. Hét ágra süt a nap, a hajó lágyan ringatózik, néha egy-egy delfin ugrik ki a vízből. Majd váratlanul a horizonton egyszer csak feltűnik egy zöldellő pont. Megnézed, de a térkép szerint, azon a helyen nincs semmi. Ó igen, egy lakatlan sziget, egy felfedezésre váró édenkert, egy hely, ahol nem zavarhat senki és semmi, ez csak a tiéd, a tiétek! Leengeditek a horgonyt, majd egy gumicsónakkal kieveztek a partra. Talpadnak jól esik a finom aranyló homok melege. A fövényt kókuszpálmák szegélyezik, mögöttük más egzotikus gyümölcsfák. Ez egy valódi paradicsom. Néhány hét múlva már lakályosan berendezett kunyhók jelentik számotokra a békés otthon nyugalmát. Aztán… Aztán, meg...