Ha egy percre csendben maradnál...
Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.
Ha egy percre csendben maradnál, talán meghallanád, amit a saját hangodtól talán soha nem hallottál még.
A 46. Zsoltár, ami alapján – a hagyomány szerint – Luther Márton az “Erős vár a mi Istenünk” kezdetű, gyönyörű éneket írta, (egyik személyes kedvencemet) egy furcsa párbeszédet örökít meg.
Az első tíz versben Isten csodálatos hatalmáról énekel a nép, arról, hogy még a legnagyobb krízisben is van, akire támaszkodhatunk, mert Isten megóv bennünket minden bajtól. Arról zengenek, hogy “a népek háborognak, országok inognak, ha mennydörög az Úr” és hogy “háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el.” Mire a tizedik vershez érünk, el tudjuk képzelni, hogy az éneklő tömeg egyre hangosabban zengi a dicséretet a mennyek felé, amikor váratlanul Isten is megszólal:
Csendesedjetek el!
Erre már az éneklők se mernek sokat kiabálni, csak annyit énekelnek: “A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.”
De nem csak a miénk!
Ha csak egy percre csendben maradnál, meghallanád, hogy a népek nem rettegnek és nem omlanak össze, nem inognak meg és nem háborognak az Úr mennydörgésétől, ez a zaj valami teljesen más! Isten hallja, és azt mondja: “Magasztalnak a népek, magasztal a föld.”
Meg vagyok győződve róla, hogy a mi Himnuszunk a világ legszebb himnusza, úgy dallamában, mint szövegében. Ugyanakkor jól szemlélteti, hogy milyen az, amikor a nemzet megpróbálja – sikertelenül – privatizálni Istent. “Isten, áldd meg a magyart…”. De ha csak egy percre csendben maradnál, – mondja Isten – meghallanád, hogy minden nemzet ezt szeretné. “God save the King” ("Isten, óvd a királyt" – Egyesült Királyság) vagy “God, defend New Zealand” ("Isten, védd meg Új-Zélandot").
És tudod, mit?
Isten minden nemzetet meg is óv. Nem csak a miénket. De a miénket is. Így bátran énekelhetjük (már egy kicsit halkabban):
A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.
